Welcome to GOA.HU Psychedelic Trance Community Mark forums read | View Forum Leaders
GOA.HU Psychedelic Trance Community



Eszmecsere Filozófiai mélységektől az érzelmi magaslatokig

Válaszol
 
  #2081  
Régi 2013-09-14, 02:08
FoX logója
FoX FoX nem elérhető
Adeptus
 
Csatlakozott: 05-05-16
Hely: behind the beyond
Összes hozzászólás: 17.321
FoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embere
Üzenetküldés MSN-en keresztül FoX részére
Alapbeállítás re: Szép versek

Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal

Ezt is elviszem magammal,
viszem magammal,
ha lehet,
ezt is elviszem magammal,
viszem magammal,
ha lehet...

viszem a régen
kihízott nacim
viszem a kelet-német
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi ex-em
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét
viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-
Moszkva teret
apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is
viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló
követ...
__________________

Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!
Válaszol idézettel
  #2082  
Régi 2013-09-14, 15:10
Gabro logója
Gabro Gabro nem elérhető
 
Csatlakozott: 05-05-15
Összes hozzászólás: 3.617
Gabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embere
Alapbeállítás re: Szép versek

Meg is vettem a konyvet nekem ez a kedvenc


Erdős Virág: Elmondanám ezt néked, ha nem unnád

De biztos unod.
Nem is mondom inkább.

Igazad van, minek is, ha
lopok is,
meg csalok is,
de mindegy, most már belekezdtem,
körbenézek, ha már ideestem,
az éjszakai fényben fürdő
Budapesten.

Alszik a város, nem
jár a troli,
ott
szuttyog a vackán egy randa proli,
(nincsen semmi furcsa benne:
egy halott, aki
sajtot enne)
bácsika oson, viszi a cuccát,
közműépítik a Logodi utcát, de

egyébként majdnem minden a régi,
a villamos új csak, a Jászai téri
McDonald’s elől most indul egy néni,
a zebrán egy árnyék teste zuhan át,
ja,
az Üllői úton már nincsenek
fák.

Se bokor, se semmi.

A költők persze mérgesek, de a
költőnők is rémesek,
vastagok
és szélesek,
és semmire se képesek, még
dupla whisky-ért se szopnak,
randi után taxit fognak,
hogyha nem jön, áll a bál, a száj
kigyulladt víziókat kiabál,
és a jók,
ha éhesek,
pont akár a vétkesek,
a párjukkal egy félreeső New York-szepáré helyett
a népszerű és méltán trendi
Alcatrazba mennek
enni.

Beesznek,
és ennyi.

Nincsen semmi extra cécó,
a nőknek is elég a
szép szó,
lesik, értik, kooperálnak,
rákkoktélt se reklamálnak,
hazafelé csendben mennek
körútján a végtelennek

olykor-olykor meg-megállnak,
lehajolnak,
odahánynak,
aztán eszelősen, bután
rínak a mamájuk
után

közbe né’!
a derűs ég
csupa tűz és
csupa jég, de
ne keresd az indokát,
csukd be szemed,
fogd be szád,
megvirrad, azt
joccakát.

Mit mondhatnék,
ez az élet.
Kosztolányinak szegénynek
volt erre egy régi, ócska
túlspilázott verziója,
most már mindegy,
láthatjátok,
akár igaz, akár kamu,
már csak csupa
por és hamu.

Keresheted őt, de nem leled, hiába:
én állok minden
garzon ablakába',
igaz, hogy már kicsi rám, de
az a pötty
a pizsamám,
felettem az üres ég,
és úgyis minden
hülyeség.
Válaszol idézettel
  #2083  
Régi 2013-09-15, 16:02
FoX logója
FoX FoX nem elérhető
Adeptus
 
Csatlakozott: 05-05-16
Hely: behind the beyond
Összes hozzászólás: 17.321
FoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embereFoX a fórum leghíresebb embere
Üzenetküldés MSN-en keresztül FoX részére
Alapbeállítás re: Szép versek

én is biztos, hogy szerzek egy kötetet
__________________

Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!
Válaszol idézettel
  #2084  
Régi 2013-09-15, 23:06
Gabro logója
Gabro Gabro nem elérhető
 
Csatlakozott: 05-05-15
Összes hozzászólás: 3.617
Gabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embereGabro a fórum leghíresebb embere
Alapbeállítás re: Szép versek

jo otlet
Válaszol idézettel
  #2085  
Régi 2013-09-22, 20:54
PaXxX logója
PaXxX PaXxX nem elérhető
Megrögzött fórumozó
 
Csatlakozott: 08-06-07
Összes hozzászólás: 2.796
PaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb emberePaXxX a fórum leghíresebb embere
Alapbeállítás re: Szép versek

Babits Mihály
Hadjárat a semmibe


Strófák egy képzelt költeményből.
1913

Ó, mind akit szerettem életemben
s ki lelkemet szeretni még merész,
figyeljen most, talán megérthet engem,
bár hangom szerte tárult mélybe vész,
mint egy örök sodor halásza zengem,
amiről még álmodni is nehéz,
ragadójába markolok kezemmel
s merni merem, amit más nézni sem mer.

Ó, lelkek teste, élő folytonosság,
mért folysz el? És te testek lelke, szám,
miért folyamodom hiába hozzád,
elmém hazája, régen únt hazám?
Mért osztanám mi nem való hogy osszák?
s a mondhatatlant mért reméli szám?
Jobb volna nyugton és szó nélkül élni,
csak élettel s szerelemmel beszélni.

De nem lehet. Már nekem ez az élet.
Már nekem ez a legjobb szerelem.
Az én egyetlen mezőm erre széled,
ez egy kapú van nyitva még nekem.
Ha ez bezárul, az már az itélet,
melyet fejemre mérend kedvesem,
kit annyian epedtek, örök asszony,
ki van, hogy ezreket dalig rikasson.

Ki van, hogy minden nemes őt imádja,
amikor mást már nincs imádnia.
Kinek vágyára a halálnak vágya
jöhet csupán: a Filozófia.
Szólj hát szerelmem, szólj halálnak bátyja,
élet öccse, csalódások fia,
szólj, énekeld az égi nőt, a drágát,
sirassad új szavakkal némaságát.

Mert néma ő s nem könnyezik soha
és így vesz tőlünk szót és könnyeket
s könnyre mosollyal, szóra mostoha
csönddel felelve csúfra hiteget.
És csöndje végtelen, mint mosolya.
Mosolya nem fogy, csöndje nem reked.
Csöndje mosolyog és mosolya hallgat,
mosollyal, csönddel, úgy mulat terajtad.

Glóbuson ül, mint hideg istenasszony,
ruhája köd, de sohasem mezítlen,
fagyával éget, hogy rabbá unasson
s titkolt testével álmodjék a hitlen.
S nincs is tán teste. S minden érte-vad szomj
a semmi hűs ablakát nyalja itt lenn,
míg fönn a Hölgy, testté hazudva lelkét
a fellegekből fon magának erkélyt.

S tán minden szellem titkon őt reméli,
érte feszűl a morc tudós szerelme
és végtelenül végtelenbe méri
kis méterét a véges emberelme,
de az eget s e Hölgyet el nem éri,
bár köveiből Bábel tornya kelne:
a Jákob-létra végtelenbe vesz
s a nagy éposznak vége sohse lesz.

És mégis éposz és mégis dicső
és mégis ezt az époszt írom én
egy új tudósról. Mégis, mégis ő,
akit hősömmé biztat a remény,
hogy vágyhatom még lenni én is: ő;
aki enyém és aki mégsem: én
vagy egy bús én, kit dőrén elvetéltem
s most lelkétől kisértetes a méhem.

Egy új tudósról fogok énekelni,
ki Budapesten majdan élni fog,
dicsőbb, mint hős koroknak fejedelmi
s minden dicsekvő poétán kifog,
aki meddő dalát hiába termi
s facér fülekbe céltalan nyifog
ah, hajdan hogy megejtett ily varázs is,
de most már látom, olyan, mint a hásis.

»Ki nem röpülhet, mikor ér tetőre?«
kérdeztem hajdan gyermek-ostobán, -
»Lassan vet óvatos szemet előre
földhöz ragadt nyomorult tudomány,
csigaként tapad hűvös szürke kőre
s az únalom nyálkája nyúl nyomán,
hitvány házát cipeli dőre súlyul -«,
de csigaképe most dicsőre újul.

Mert bárha nincs szivárványhídja, szárnya
s szarvval nem érhet úszó csillagot,
kis helyet jár, de biztosan bejárja,
hagyván jelül ragyogó szallagot,
hogy útja szűk bár, de valódi pálya,
mert hódít s nem hiába ballag ott,
míg Anteusként hullong a poéta
s ő sem röpül, csak ugrál. Mint a béka.

Édes a valóságban megfogózni
s vigyázva mérni életünk terét,
a korlátok közt nemesen kigyózni,
mint útjelzők közt, bízva, mindelébb.
Szabott pályánkból félre nem lopózni
s nem térni meg, mint kimenős cseléd,
kinek mámortól émelyg lomha teste,
únt konyhájába tér vasárnap este.

A korlátokban bízni, hogy vezetnek
s a végtelenben, hogy nagy öle cél,
hogy érdemes nyujtózni a kezednek,
ha tud szilárdan nyúlni, mint acél,
hogy nem mind egyek útjai eszednek
s nem a legbölcsebb élet a facér,
mert eszünk útján mozgunk okosok mi
s a valótlanban nem lehet mozogni.

Lássátok, a korlátokat dicsérem:
a korlát a legbiztosabb valóság.
Tövis tart ébren rózsaittas éjen,
lévén biztosabb való, mint a rózsák.
Szoros formából születik az érem,
formának zord acél kell, nem nyúlós zsák.
Élet s lélek szétomló pára volna,
hogyha nem lenne száz korlátja forma.

Az én hősöm e korlátok s e formák
tudósa méri majd szigoruan
a létünket folyató száz csatornát,
melyek között az örök ár suhan,
mely arra foly, hol leggyengébb a korlát
s legyőzve győz csak minden vályuban;
mindegy, honnan jön, és mindegy hová jut,
csak egyet fontos hogy nézzünk: a vályut.

Az én tudósom tudja ezt bizonnyal,
nem fog kergetni régi délibábot,
okosan megelégszik a viszonnyal,
amely az észnek jelzi a világot
s a valóság jeléül a haszonnal:
ezenkivül más lényegig ki látott?
ami remélhetetlen, nem reméli:
a viszonyt tudja, a lényeget éli.

És tudja, hogy okokból a világ
egy óriás lánc kettős végtelenje,
ahol minden szem szomszédjába vág
és nincs, aminek nincsen oka benne,
de kívüle keresni hiuság,
oklánc okát kérdezni balga lenne
s hogy tudnád szóba, jelbe, észbe venni
azt, amin kívül nincs se jel, se semmi?

És mégis olykor tudósunk körül,
mint csillagokkal, esténként a légür,
ez a nagy semmi vággyal színesül
s titkon az örök lánccal nem elégül,
minden unalma sejtelmekbe züll
s a néma Hölgy mosolyát érzi végül
és bár előtte semmi zárva nincsen
az ő eszének nem elég a Minden.

Képzeld el őt most enyhébb téli esten
a Dunaparton bolygani magában,
ezen az áldott ifju Budapesten
a jégtörés keserves évszakában,
mikor zord úntság lovagol a testen
s a lélek nem tud bízni csillagában,
de gyönyörködni tud még benne. (Drága
csillag az űrben: semmiség virága!)

A semmiség virága ez a föld is,
a semmiség virága e világ,
amely tövissel bármennyit gyötört is,
mégis virág szemednek. Bús virág!
Tán ér belőle lelkednek gyümölcs is,
mohó fogad keményen belerág,
de ha félig kiszoptad leve mézét,
megérzed rajta a semminek ízét.

Tudósunk künn az ég alatt bolyongva
érezze ott magát, a Semmi partján,
nézzen a földre, mint egy égi pontra,
úgy gyönyörködjön e nagy Semmi-tajtján
s a tömegen, mely a földön zsibongva
az égben száll, tudatlan - körbehajtván
e gömb, melyet száz erők sodra mozgat.
Röpül a föld - s ők azt hiszik, nyugosznak.

Vagy sétálnak így, halkan, olvadáskor,
selyem suhog, peng a katona kardja.
Dombtól dudorgó, tornyos cifra háztól
csipkés az űr felé a Semmi partja.
A szél a habokat lenn, durva pásztor
nedves korbáccsal fütyörészve hajtja,
selyem suhog s a szürkefényü vaskard
érintésétől peng a hideg aszfalt.

Ó szürkeség! te a Fehér morajló
meghalkulása (s Feketének anyja)!
Ki eljössz, mikor haldoklik a gyarló
fény és a nap az éjszakát foganja.
Ó szálló szürke füst! ó ringva hajló
izmos Dunának szürke szép higanyja.
Ó szürke égen szürke alakok!
szürke szemekben szürke ablakok!

A lámpagyujtó lángos végü bottal
megsebzi ezt a messze szürkeséget
helyenkint, - és a sebnek vére csobban
s Dunába hull - tüzes vér, szemet éget,
remegve száll, vékonyka patakokban,
mintha vörös bort vízbe töltenének.
(Igy látom a világot este reggel,
szürke alapon vérpiros sebekkel.)

Ott fönn is már, ott fönn a közel ürben
gyulnak a semmi apró sebei
a csillagok s keringnek kényszerülten,
kiki egymást amerre cipeli
lángolva még, avagy már halni hülten
vagy viszkető kis élettel teli. -
Nem furcsa, hogy ha lelkem kibocsátom
elérem mindezt én - a kicsiny átom?

Én viszkető kis élet-átom én?
nem furcsa, hogy e nagy világ belémszáll
érzékeimnek felvont zsilipén?
s elönti lelkem, mint valami vész-ár?
Elönti lelkem, s mi maradok én?
Úszó fácska, mely a világ vizén száll
ráhányva, törni, az örök sodorra,
mely önmagával itatva sodorja.

S tudósunk érzé összecsapni lelkén
ez únt sodornak őrölő hatalmát
s forogni a nagy űrnek néma telkén
csillagos szárnnyal Isten lassu malmát;
táncban az ingó habparipa nyergén
tengernek véli hágni percnyi halmát.
Ó tengertánc! hangos hab fényes halma!
de majd megőröl Isten lassu malma.

Parthoz sodor majd sorsunk sűrü sodra,
a sima semmi sziklapartja vár.
Nem, addig is, fürödve és forogva
mulatni legjobb benned táncos ár?
nézni mit hány agg vized ifju fodra,
mi úszik benne: csillag vagy madár,
vagy asszonytest, prémek közt dobogó
merül fel és tajtékként csillogó.

Tajtékként csillanó és úgy elomló
a dunamenti fényes utcasorban,
mely lenn patakzik merre az oromló
Gellért kis szirtje: a folyóra torpan,
prémmel is prémes tajtékhoz hasonló
muffal, boával az örök sodorban
és kacagással a habkacagáshoz
s mennyi mással hasonló mennyi máshoz!

Amiről annyi költők énekeltek
és annyian még énekelni fognak;
s a drága prém között a vér, a sejtek
keringnek, égnek, építik a habnak
bájos, múló formáit, régi rejtek
teremtésben áradnak és apadnak
száz testen át - és tested szembe árad,
hab vagy a hab közt, minden nő a párod.

S a tudós tudja, hogy e nagy kanális
kicsiny csöve az ő teste is éppen
s a szent természet örök animális
ereje ered emberünk erében.
Nem legjobb elvegyülni, bármi vár is,
hullám hullámhoz dörzsölődve szépen?
vagy mint halacska dörzsölődni násszá -
hogyan lehetne halacska halásszá?

Hogyan lehetne, ó hogyan lehetne
halásza lenni az örök sodornak,
amelybe holtig el vagyunk temetve
s mely holtan a semmibe hány ki holnap
űrnél űrebb távolba? hogy lehetne,
kik parttalan medrében véle folynak
a nagy Folyás irányát észre venni,
ha ez a minden és a part a semmi?

Vagy legalább mi látjuk semminek
és az irány szó semmit sem jelent
és semmi értelme a semminek,
kimondjuk, mint a mindent s végtelent
s szavunkban tiltott hiú vágy remeg,
de ami tiltott, mindörökre szent
s reménytelen vágy a legszebb imádság
s szent hősök, kik merészen félve vágyják.

Igy írom én is a hősi versem hősen,
amelynek hőse egy és ezer-egy.
ki régi-gyengén s mindig új-erősen,
halni-születni testből testbe megy,
a végtelen végét nem éri ő sem
s az én mesém is végtelenbe megy,
hisz benne olyan dolgok vágya szólal,
miket nem mondhatsz véges számu szóval,

mert minden szó új korlátot teremt,
a gondolat testének szabva formát
s e korlátok közt kigyózik a rend
lépcseje, melyen addig másszuk ormát
új s új látásnak, mígnem messze lent
köddé mosódik minden régi korlát,
s képekből összeáll a képtelen
korlátokból korlátlan végtelen.
Válaszol idézettel
  #2086  
Régi 2013-11-15, 08:21
pálinkata logója
pálinkata pálinkata nem elérhető
Megrögzött fórumozó
 
Csatlakozott: 08-05-19
Hely: a kűtűl balra
Összes hozzászólás: 2.459
pálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb emberepálinkata a fórum leghíresebb embere
Alapbeállítás re: Szép versek

Mikor az megy el
(Halottak napján)


Ahogy a fény az esőcseppeket
a szívárvány színeire bontja,
mikor az megy el, akit szerettél
emléke a fényt hajadba fonja.


Milyen nehéz tudomásul venni,
hogy mostantól fogva minden más lesz,
többé nem léped át a küszöböt,
de egy mosolyban még visszatérhetsz.


Hiányod vadul süvölt a szélben,
rám hagyott takaród lett az álom,
az elszakadás fájdalma susog
minden falevélben, őszi tájon.


Éveink múltán egyre gyakrabban
nézünk fel a csillagszóró égre
és kérdezzük sírva, lépve a sorban:
Egyedül maradtam hát, vagy mégse?


Uram, ha egyszer majd én megyek el
ne drága sír őrizze a testemet
csak az emberekben élő
versekből fénylő, áldott szeretet.


Édesanyám emlékére.
__________________
"Kell egy kis áramszünet, Időnként mindenkinek, És aztán megint mehet Minden tovább!"
Válaszol idézettel
  #2087  
Régi 2015-04-24, 00:12
fufala logója
fufala fufala nem elérhető
Halhatatlan
 
Csatlakozott: 07-01-04
Hely: redhill, surrey
Összes hozzászólás: 13.425
fufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb embere
Alapbeállítás re: Szép versek

ez meg apu hatvanadik szülinapjára pont aktuális


Csoóri Sándor: Mindenem, amim volt

Mindenem, amim volt, másoknak adtam oda:
időmet, türelmemet s darazsaim felhőtlen
délutánját. A lecsupaszított,
téli erdőt, amely messziről óriás
sünnek látszott. S a pénzt, a pénzt,
a szánalmas pénzt is, mint aki
Szent László kezével aranyat osztogat.

Nevettek is rajtam sokan, akár egy
hibbant szerzetesen. Nevettek, de azért
jöttek utánam nagy csapatban. Jöttek
reggel és este; jöttek megfeketedve
a félredobált vasúti talpfák közül,
a városi neonlepkék színes csődületéből,
jöttek a sütkérező könyvek időtlen idejéből,
nyakukban megalvadt sál vagy fakó kendő.

Nem a megváltójuk: a jó bolondjuk voltam.
Egy szépreményű, független lator, aki
irtózik szesztől, vértől, dajkáló nikotintól,
de egyszer még kitüntetett helye lehet
a Golgotán, és el lehet majd nevezni
róla egy ólat, egy zsákutcát, egy kihaló
mosolyfajtát az ezredvégen, ha lesz még
valaki, aki effélékre is gondol.

Csupa barbár remény és csodaváró óra
ketyeg mögöttem, mint fának rohant
autó sértetlenül maradt órája. De hol
keressek most magam helyett egy jól látható
istent, egy kinevethető ősbolondot,
aki tékozolva osztaná szét megint a hangját, a kezét,
a képzeletét, a benne heverő, nagy hegyeket
és néha még örülni is tudna, hogy kifosztott
novemberi arca a kifosztott, novemberi éghez hasonlít?
__________________
Trust me, I'm an ENFP
Válaszol idézettel
  #2088  
Régi 2016-09-12, 22:35
fufala logója
fufala fufala nem elérhető
Halhatatlan
 
Csatlakozott: 07-01-04
Hely: redhill, surrey
Összes hozzászólás: 13.425
fufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb emberefufala a fórum leghíresebb embere
Alapbeállítás re: Szép versek

Idézet:
fufala eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése


Csoóri Sándor: Mindenem, amim volt

Mindenem, amim volt, másoknak adtam oda:
időmet, türelmemet s darazsaim felhőtlen
délutánját. A lecsupaszított,
téli erdőt, amely messziről óriás
sünnek látszott. S a pénzt, a pénzt,
a szánalmas pénzt is, mint aki
Szent László kezével aranyat osztogat.

Nevettek is rajtam sokan, akár egy
hibbant szerzetesen. Nevettek, de azért
jöttek utánam nagy csapatban. Jöttek
reggel és este; jöttek megfeketedve
a félredobált vasúti talpfák közül,
a városi neonlepkék színes csődületéből,
jöttek a sütkérező könyvek időtlen idejéből,
nyakukban megalvadt sál vagy fakó kendő.

Nem a megváltójuk: a jó bolondjuk voltam.
Egy szépreményű, független lator, aki
irtózik szesztől, vértől, dajkáló nikotintól,
de egyszer még kitüntetett helye lehet
a Golgotán, és el lehet majd nevezni
róla egy ólat, egy zsákutcát, egy kihaló
mosolyfajtát az ezredvégen, ha lesz még
valaki, aki effélékre is gondol.

Csupa barbár remény és csodaváró óra
ketyeg mögöttem, mint fának rohant
autó sértetlenül maradt órája. De hol
keressek most magam helyett egy jól látható
istent, egy kinevethető ősbolondot,
aki tékozolva osztaná szét megint a hangját, a kezét,
a képzeletét, a benne heverő, nagy hegyeket
és néha még örülni is tudna, hogy kifosztott
novemberi arca a kifosztott, novemberi éghez hasonlít?
rip ..
__________________
Trust me, I'm an ENFP
Válaszol idézettel
Válaszol


Jelenlévő aktív tagok böngészik ezt a témát: 1 (0 tag és 1 látogató)
 
Téma eszközök
Megjelenítési módok

Hozzászólás szabályai
Új témákat nem hozhatsz létre
Válaszokat nem küldhetsz
Fájlokat nem csatolhatsz
A hozzászólásaidat nem módosíthatod

BB code : bekapcsolva
Pofik bekapcsolva
Az [IMG] kód bekapcsolva
A HTML kód kikapcsolva

Fórum ugrás


A pontos idő 08:56 , a GMT +2 időzóna szerint.