GOA.HU Psychedelic Trance Community

GOA.HU Psychedelic Trance Community (http://forum.goa.hu/index.php)
-   Eszmecsere (http://forum.goa.hu/forumdisplay.php?f=23)
-   -   Társadalom,pszichológia,emberek... (http://forum.goa.hu/showthread.php?t=1564)

Vadember 2008-01-03 16:01

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

FoX eredeti hozzászólása
hat valaki csak eszrevette az elobbi kettot :rolleyes: :D

Sokat nézünk tükörbe ;)

Vadember 2008-01-03 16:04

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Usszon az árral szemben az Egerszegi Kriszta, én inkább sodródom tovább a színes gummimatrcomon és látcsövezem a világot hogy kinyúlhassak érte :D

psychic 2008-01-03 16:05

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

Vadember eredeti hozzászólása
Kérdés hogy ki győzi le és mikor és hol a másikat :confused:

vagy hogy mikor fognak egymásra találni ? :D ;)

Vadember 2008-01-03 16:07

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

psychic eredeti hozzászólása
vagy hogy mikor fognak egymásra találni ? :D ;)

Hüha.....haha :D kéz a kézben szabadulunk majd akkor rá a világra :eek: :D Partiba vágjuk a lányokat :)

Dhamma 2008-01-03 16:08

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

Vadember eredeti hozzászólása
Hüha.....haha :D kéz a kézben szabadulunk majd akkor rá a világra :eek: :D

2 viktor uristen?!apokalipszis :D

psychic 2008-01-03 16:12

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

Vadember eredeti hozzászólása
Hüha.....haha :D kéz a kézben szabadulunk majd akkor rá a világra :eek: :D Partiba vágjuk a lányokat :)

ha megengedik :D

vagy a lányok téged:D

Vadember 2008-01-03 16:13

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

psychic eredeti hozzászólása
ha megengedik :D

vagy a lányok téged:D

Manapság bármi lehetséges, nincsenek tabuk...tiszta túlvilági nyenyere :eek:

fuge3 2008-01-05 14:26

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
"Mai gondolataim, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélt fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonságiöv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk,
hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét mégmagunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról éskábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről,Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket.Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval...
Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz.
Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha mársohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Ui.: talán mi voltunk a boldogabbak! :-)"

S.O.L.O. 2008-01-05 14:41

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

fuge3 eredeti hozzászólása
"Mai gondolataim, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélt fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonságiöv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk,
hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét mégmagunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról éskábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről,Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket.Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval...
Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz.
Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha mársohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Ui.: talán mi voltunk a boldogabbak! :-)"



:) ........ ;)

so nic(k) 2008-01-05 14:47

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

fuge3 eredeti hozzászólása
"Mai gondolataim, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélt fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonságiöv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk,
hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét mégmagunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról éskábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről,Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket.Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval...
Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz.
Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha mársohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Ui.: talán mi voltunk a boldogabbak! :-)"

velcome a jelenkorban :)
jól fogalmaztad és valóban így volt :)

psychic 2008-01-05 16:22

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

fuge3 eredeti hozzászólása
"Mai gondolataim, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélt fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonságiöv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk,
hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét mégmagunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról éskábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről,Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket.Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval...
Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz.
Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha mársohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Ui.: talán mi voltunk a boldogabbak! :-)"

Szép összefoglaló :)

pétör 2008-01-18 00:22

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
rtl klub stábjára ráment a kisebbség keményen :D

http://www.youtube.com/watch?v=MBlSJKb8hL0

ez 2008 Hungary

zwana 2008-01-22 13:24

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

PeeKaBoo eredeti hozzászólása

erről a képről eszembe jutott egy érdekes dolog.
ahogy ránézek, hallok egy hangot. nem csak ezzel a képpel van így, a formák és a színek szinte mindig megszólalnak a fejemben. és fordítva is működik, a hangok is megjelennek vizuálisan.
ezt szinesztéziának hívják és vita tárgya, hogy betegség vagy képesség. én nagyon élvezem:D
szélsőséges esetekben olyasmi, mint amit pszichoaktív anyagok hatására lehet tapasztalni. amikor az ember pl látja a zenét.
gyerekkorban sokkal intenzívebb, mint felnőttkorban és gyakoribb is. egyébként elég ritka, állítólag pár ezer emberből egynél van ilyen.
még sosem beszélgettem olyannal, aki szintén tapasztal ilyesmit, mert azt hittem ez tök normális és mindenkinél működik. kb 3 éve világosítottak fel, hogy nem.
Aphex Twinről tudom, hogy hasonló cipőben jár, méghozzá szélsőséges mértékben.
ha valakinek vannak hasonló élményei, beszélgetnék róla szívesen.

mokusmali 2008-01-22 13:27

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

zwana eredeti hozzászólása
erről a képről eszembe jutott egy érdekes dolog.
ahogy ránézek, hallok egy hangot. nem csak ezzel a képpel van így, a formák és a színek szinte mindig megszólalnak a fejemben. és fordítva is működik, a hangok is megjelennek vizuálisan.
ezt szinesztéziának hívják és vita tárgya, hogy betegség vagy képesség. én nagyon élvezem:D
szélsőséges esetekben olyasmi, mint amit pszichoaktív anyagok hatására lehet tapasztalni. amikor az ember pl látja a zenét.
gyerekkorban sokkal intenzívebb, mint felnőttkorban és gyakoribb is. egyébként elég ritka, állítólag pár ezer emberből egynél van ilyen.
még sosem beszélgettem olyannal, aki szintén tapasztal ilyesmit, mert azt hittem ez tök normális és mindenkinél működik. kb 3 éve világosítottak fel, hogy nem.
Aphex Twinről tudom, hogy hasonló cipőben jár, méghozzá szélsőséges mértékben.
ha valakinek vannak hasonló élményei, beszélgetnék róla szívesen.

hogyan lehet látni a zenét?

csuccser 2008-01-22 13:31

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

zwana eredeti hozzászólása
erről a képről eszembe jutott egy érdekes dolog.
ahogy ránézek, hallok egy hangot. nem csak ezzel a képpel van így, a formák és a színek szinte mindig megszólalnak a fejemben. és fordítva is működik, a hangok is megjelennek vizuálisan.
ezt szinesztéziának hívják és vita tárgya, hogy betegség vagy képesség. én nagyon élvezem:D
szélsőséges esetekben olyasmi, mint amit pszichoaktív anyagok hatására lehet tapasztalni. amikor az ember pl látja a zenét.
gyerekkorban sokkal intenzívebb, mint felnőttkorban és gyakoribb is. egyébként elég ritka, állítólag pár ezer emberből egynél van ilyen.
még sosem beszélgettem olyannal, aki szintén tapasztal ilyesmit, mert azt hittem ez tök normális és mindenkinél működik. kb 3 éve világosítottak fel, hogy nem.
Aphex Twinről tudom, hogy hasonló cipőben jár, méghozzá szélsőséges mértékben.
ha valakinek vannak hasonló élményei, beszélgetnék róla szívesen.

velem néha néha előfordult. bár még tudatosan sose figyeltem meg h milyen körülmények között.

zwana 2008-01-22 13:32

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
nem tudom:)
pl lsd hatására összekapcsolódnak különböző érzékszervekhez tartozó agyterületek, ezért egy hang pl a látás központját is stimulálhatja. valami ilyesmi:)
nálam ez lsd nélkül megy.

FoX 2008-01-22 13:32

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

mokusmali eredeti hozzászólása
hogyan lehet látni a zenét?

sorry mali te nem vagy kivalasztott :D javasolnek neked egy adag hallucinogen cuccot, ha nem lennek nagy drogellenes :p :D:D

zwana 2008-01-22 13:39

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
kedves fox, ez nem kiválasztottság kérdése:)
anyaméhen belüli idegsérülés okozza.

csuccser 2008-01-22 13:41

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

zwana eredeti hozzászólása
kedves fox, ez nem kiválasztottság kérdése:)
anyaméhen belüli idegsérülés okozza.

és ez a dolog nálad mindig előjön? értsd: mindig képeket látsz mikor zenét hallasz és mindig hangot hallasz mikor ránézel egy képre?

mokusmali 2008-01-22 13:41

re: Társadalom,pszichológia,emberek...
 
Idézet:

FoX eredeti hozzászólása
sorry mali te nem vagy kivalasztott :D javasolnek neked egy adag hallucinogen cuccot, ha nem lennek nagy drogellenes :p :D:D

bazmeg hogy te akkor szoksz le amikor engem rászoktattál :D azért ideírom hogy ez poén volt. a többiek kedvéért. :D


A pontos idő 01:12 , a GMT +2 időzóna szerint.

Powered by vBulletin® Version 3.8.3
Copyright © 2000 - 2020, Jelsoft Enterprises Ltd.