PDA

Teljes verzió megtekintése : idézetek, szólások, közmondások... ;)


oldal : 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

XtROpA
2007-02-15, 15:04
"Nem xabad megdönteni, mert kifolyik a sugárzás..."
mescamikee

:D:D:D:D

Dhamma
2007-02-15, 22:41
Egy kis Valentin-nap: :)

Shakespeare
Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lőrinc)


ezt én is szeretem:)

Gery Garcya
2007-02-15, 23:01
Útonjáró...

„…látom benned a vándort, látom a szemedben a szikrázó csillagfényt, érzem a tüzet, amiben lelked izzik, értem a vágyad, amit magad sem tudsz szavakba önteni, de tudom mire gondolsz, amikor a zene és az út pora áthatja lényed. A barátok nagyon fontosak, nem lehet nélkülük megmaradni, kell valaki, aki mindig ott ül az útszéli kocsmában, a város határában, ami különc és csodabogár emberek törzshelye is lehet. Valóságos művésztelep; mi is ott ülünk, a sörrel együtt a zenét is magunkba isszuk és hallgatjuk a bölcs öregek tanításait… Van, hogy a szemeidben ott az értetlenség, amikor egész estéket azzal az őszülő öreggel beszélgetek át, pedig ha tudnád, hogy ő is sokat megélt vándor… Néha feltűnsz, két csavargás között, leülsz a haverokkal az asztalhoz, cigarettára gyújtasz és sört iszol, és amikor a zene delíriuma áthat olyan vagy, akár egy kis farkaskölyök, aki sólyomként akar szállni, és rohansz bele az éjszakába…”

PeeKaBoo
2007-02-17, 16:21
Tudod arra gondoltam,
hogy olyan jó lenne
megmaradni
a pillanatban.
Nem félni,
és nem remélni.
Haladékot adni.
Magunknak.
Sírni, ha bánat ér,
nevetni az örömér.
A „most”-ban élni.
Nem remélni,
mert aki remél,
az mind csalódik.
Nem félni,
és nem gondolni
soha arra,
mi lehet belőle.
Abból,
ami most van.
Jó,
vagy rossz.
Sírni,
vagy nevetni,
de nem félni,
mi lehet belőle.
Majd egyszer.
Egy távoli állomásnál.
Egy másik életben.
Talán
el se érünk odáig,
talán,
hírtelen kanyart vesz
az utunk.
A félelem betegség
Ragályos betegség,
amit nem lehet eltitkolni,
ami kiül a szemekre.
A riadt szem terjeszti.
A félelmet
Örülni,
amikor van kinek,
amikor van minek,
Nem félni,
mi lehet belőle.
Sírni, ha sírni kell,
nem elképzelni.
azt, ami nincs.
Ami talán
nem is lesz.
Félni,
egyedül,
a rossz gondolatoktól
szabad.
Nem, attól se.
Rá se szabad gondolni.
Az eljövendő rosszra.
Se remélni.
Jót se szabad remélni.
Mert csalódik,
aki remél.
Nem láthatunk keresztül
a házakon, hegyeken,
embereken,
és az éveken.
Várjuk meg,
míg odáig elérünk.
Akkor sírjunk,
vagy akkor nevessünk.
Mint a távoli vihar,
amelyik ideérve
langyos szelővé szelídül.
Szelídülhet.
Vagy nem.
Akkor döntsünk,
sírást,
vagy nevetést érdemel.
Ha már ismerjük.
Amikor ő a „van”.
Addig annyi minden
megtörténhet.

ezotera
2007-02-18, 14:26
Sziámi: Elmaradott ország

Elmaradott ország
De boldogok a lelki szegények
Primitív szintetizátor
Primitív számítógépek

Atlantisz felbukkan újra
Ez már a negyedik világ
Mindenki halálosan unja
Senki sem vészelheti át

Ez már az ötödik korszak
A legeslegújabb kor
Ikarusz lezuhan újra
Mindegy, hogy mikor és hol

Like a lion
Just like a lion

Megépül Bábel, de néhány
Tiszta lélek megszabadul
Számító primitív gép vagy
Nem éltél ártatlanul

Elmaradott ország
Itt elmaradott emberek élnek
Számító primitív gépek
Boldogok, de lelki szegények

Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények

Vadember
2007-02-18, 15:10
Sziámi: Elmaradott ország

Elmaradott ország
De boldogok a lelki szegények
Primitív szintetizátor
Primitív számítógépek

Atlantisz felbukkan újra
Ez már a negyedik világ
Mindenki halálosan unja
Senki sem vészelheti át

Ez már az ötödik korszak
A legeslegújabb kor
Ikarusz lezuhan újra
Mindegy, hogy mikor és hol

Like a lion
Just like a lion

Megépül Bábel, de néhány
Tiszta lélek megszabadul
Számító primitív gép vagy
Nem éltél ártatlanul

Elmaradott ország
Itt elmaradott emberek élnek
Számító primitív gépek
Boldogok, de lelki szegények

Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények
Boldogok, de lelki szegények


ez üt..

ezotera
2007-02-18, 20:49
ez üt..
igen,ez nekem is ütött :o


Többé nem akarom látni
ahogy hervad a virág
Többé nem akarom nézni
ahogy széthull a világ
Én már nem akarom hallani
hogy az én szívem idegen
Szeretném valahogy megérteni
miért kell, hogy így legyen

Többé nem akarom látni
ahogy az ég beborul
Többé nem akarom nézni
ahogy a gyűlölet az úr
Én már nem akarom hallani
hogy az én szívem idegen
Szeretném valahogy megérteni
miért kell, hogy így legyen

Álmodunk, ébredünk
de mindig ugyanoda érkezünk
Álmodunk, ébredünk
de a csodákban már nem hiszünk
nem hiszünk

Többé nem akarom látni
ahogy eltorzul a kép
Többé nem akarom nézni
ahogy terjed a sötét
Én már nem akarom hallani
hogy az én szívem idegen
Szeretném valahogy megérteni
miért kell, hogy így legyen

Az ember mindig jobbat vár
hát mért nincs béke soha már
Álmodunk, ébredünk
látod, így múlik az életünk

Álmodunk, ébredünk
és a csodákban már nem hiszünk
nem hiszünk

uszidzsinga
2007-02-18, 21:32
Ez most igy elegge betalalt a hangulatomba...
Ez is Sziami lenni-vanni? :)

ezotera
2007-02-18, 22:00
Ez most igy elegge betalalt a hangulatomba...
Ez is Sziami lenni-vanni? :)
nem tudom,ehhez nem találtam semmit.... :o
.igen....hozzám is illik most.. :o

uszidzsinga
2007-02-18, 22:17
Szep nagyon... Olyan egyszeru, amirol szol megsem olyan egyszeru...

PeeKaBoo
2007-02-20, 19:11
Tudod arra gondoltam,
hogy a szerelem
nem eléggé figyelmes.
Persze tudom,
a figyelmesség
emberi tulajdonság,
nem is szabad
elvárni tőle,
a szerelemtől azt,
hogy személyválogató legyen.
De mégis
sok galibát okoz azáltal,
hogy nem figyel
a csillagok állására,
az emberi szokásra,
azt se figyeli,
hogy két ember
egymáshoz való legyen.
Azt se figyeli.
És ez baj,
neki,
a szerelemnek nagy baj.
Sokszor bele is hal.
Abba,
hogy két embert,
akik nem egymáshoz valóak,
mindenben különbözőek,
és mégis,
meglátogatja őket.
A szerelem.
Szegény emberek,
szegény szerelem.
Két ember,
akiknek összesimul a lelke,
talán a kéz a kézben
is jól elfér,
de a szokásaik,
a természetük
olyan távol áll egymástól,
mint az ég a földtől,
mint a "van", a "nincs"-től.
Olyankor
ez a két ember
elkezd a szerelemért,
a másikért,
önmagáért harcolni.
Harc lesz az életük,
harc a szerelemért,
a másikért,
önmagukért.
Ennyi háborút
a szegény kis szerelem
nem bír ki.
Először gyengül,
elgyengül,
Végül meghal.
A szíve nem bírja tovább.
A harcba belehal a szerelem.
A kiért a harcot vívták.
Talán ezért született
a távolság.
Talán ez az egyetlen
jó benne.
Talán ez az egyetlen jó
a távolságban,
hogy két ember,
akik szeretik egymást,
harc nélkül
csiszolódhatnak egymáshoz
a szerelemmel,
a szerelemért.
Ha kárpótlást nem is,
de ajándékot kapnak cserébe.
Az életéért.
A szerelem életéért.
Hogy nem engedik meghalni.
Cserébe,
hogy viselhetőbb legyen
a távolság,
megmutatja a Napot,
a Holdat,
a csillagokat.
Az álmokat,
az igazit és,
ha csak rövid időre is,
a kacagó hóvirágokat.

XtROpA
2007-02-20, 19:32
Agnes Beguin: Figyelj és hallgass rám!

Ha arra kérlek, hogy hallgass rám,és Te tanácsot adsz - nem teljesítetted kérésemet

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet,és Te elmagyarázod, miért rossz, hogy így érzek, akkor rámtiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,És Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy problémám megoldódjon, bocsáss meg, de Én úgy érzem Te süket vagy.

Nem kértem mást, csak, hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem, hogy tegyél,
Nem kértem mást, csak, hogy meghallgass.

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kellene megtenni,
Csak alátámasztod félelmemet, és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
Még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
Lehetõvé teszed, hogy megvizsgáljam,
és értelmet adjak az érthetetlennek.

Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik,
És tanácsra nincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság,
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Figyel, és meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát Te is kérlek, figyelj és hallgass rám.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig,
És akkor én is tudok rád figyelni.

AlterEgo
2007-02-20, 20:06
Akivel együtt dugtál vagy loptál, annak többé nem parancsolsz...

Gabedly
2007-02-21, 00:14
Nagy Gáspár / Megadtad Uram

Uram
köszönöm
mert megadtad
hogy ne csak egyedül legyek
magam ellensége -
de hívtál másokat is
hogy könnyebb legyen a küzdés -
nagyszerű pillanatod volt
amikor felismertetted vélük:
ki ellen is kell összeszedni
minden erejüket
és félelemben edzett
gyarló
bátorságukat

Gery Garcya
2007-02-21, 08:56
Azt hiszem mélyen legbelül mind magányosak vagyunk.
Egyedül születünk meg és egyedül halunk meg,
Ugyanúgy, mint ahogy este egyedül meghalunk és reggel új életre kelünk.
Az csak rajtunk áll, hogy egy elhamvadt életet élünk-e, a tegnapot éljük-e a jövőre gondolva, vagy a mát és nem gondolva a múltat csak számba véve a jövővel egyetemben, de tudván hogy csak részes közünk van tényleges alakulásához.
Az életünk értelmét csak a halál válaszolja meg, de addig van dolgunk magányos feladat és neked kell rájönni hogy mi a kijelölt út, nem másnak megtanítani azt vagy megmondani.

vnoémi
2007-02-21, 11:12
"Legmélyebb oka azoknak a lelkiállapotoknak van, amelyeknek látszólag semmi oka nincs."

"Némely ember olyan alkatú, hogy ereje ellenfelet kíván, mint levegőt a tüdő." :D (hát igen, én is ilyen vagyok :cool: )

"Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat vmit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvend; túlságosan sok lelkierő ment rá."
:( (vágom)

"Figyeljétek meg jól magatokon: bizonyos körülmények között a gyávaságot jellemsségnek tartjuk-ha megakadályoz valamely rossz cselekedteben." ;)

"A küzdelemből főként azok kerülnek ki győztesen, akik jobban szeretik a küzdelmet a sikernél." ;)

/BLAGA/

Gabedly
2007-02-21, 12:28
"A küzdelemből főként azok kerülnek ki győztesen, akik jobban szeretik a küzdelmet a sikernél." ;)



Kicsit másképp:

"Élvezd a játékot, de ne akarj nyerni, akkor nem fogsz veszíteni"

ezotera
2007-02-21, 14:40
"Némely ember olyan alkatú, hogy ereje ellenfelet kíván, mint levegőt a tüdő." :D (hát igen, én is ilyen vagyok :cool: )

"Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat vmit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvend; túlságosan sok lelkierő ment rá."
:( (vágom)


/BLAGA/

ez annyira de annyra igaz rám....

Calli
2007-02-21, 17:26
"Amiért elhagytál, más álmát hozta el." (nem tom, loptam)

csicsoka
2007-02-22, 20:25
depresszios ember az aki, ha virágillatot érez körülnéz,hogy hol a koporsó :D

FoX
2007-02-22, 20:33
depresszios ember az aki, ha virágillatot érez körülnéz,hogy hol a koporsó :D

LOL :D

tintahalacska
2007-02-22, 20:55
"i am the lizard king and i can do anything"
Jim Morrison

Kata
2007-02-24, 09:02
"Nem kívánom, hogy kimentsenek a vízből, megelégszem azzal, ha nem löknek bele. "

Calli
2007-02-24, 13:32
"PISTIKE, KÉSZÍTSD A VAZELINT, SZERT, MI GONDOLUNK RÁD"

/Békásmegyer, piac/

:D

csicsoka
2007-03-02, 22:26
"Legkülömb ember, aki bátor csak egy külömb van, aki: bátrabb" Ady

davidvincent
2007-03-03, 23:00
A tréfa

„Van egy jó hírem meg egy rossz hírem. A jó hírem: hogy csak egy rossz hírem van. A rossz hírem: hogy meg fogol, elvtárs, halni.”

Flaubert az ávón

„Nyomorult patkány, még mindig azt állítod: a közlésre teremtettünk és nem a birtoklásra?! (Flaubert: Corresp. II., idézi Hauser Arnold A művészet és irodalom társadalomtörténetében) Akkor hát nesze, te rohadék állat: EZ A TIÉD!”

(Esterházy: Kis magyar pornográfia)

PeeKaBoo
2007-03-05, 20:30
Tudod tényleg nagyon fontos az ember életében a visszajelzés.
Fontos tudni,
hogy nem hiába teszi azt,
amit tesz.
Jó tudni,
hogy a simogatás mosolyt csal a másik arcára.
Jó érzés tudni azt,
hogy megérkezett a levél,
hogy örömet okozott az a levél.
De mi az,
hogy az ember "tesz" valamit.
A szeretet az ember nem "teszi",
a szeretet áramlik.
Önkéntelenül.
Nem valamiért van,
egyszerűen csak van.
Van,
hogy bántó a kedves szóra jövő felelet.
És van,
hogy olyankor elszáll a szeretet és
nyomában csak a harag marad.
Én szeretetet adtam,
cserébe pofonokat kaptam.
Ha hosszú a csönd,
amikor nem tudja az ember,
hogy a szeretete célba ért,
ha bántó a visszajelzés,
ha nem azt kapja,
amit érdemelt,
akkor ritkulnak a levelek,
fénytelenné válnak a kedves szavak,
akkor az ember egyszercsak feladja.
Nincs visszajelzés,
nincs miért tovább.
De az ilyen szeretet törékeny szeretet,
Gyökértelen szeretet.
Az igazi nem fárad el,
nem adja fel.
Az igazi szeretet olyan,
mint mikor már régen béke van,
mikor már mindenki lemondott az elveszettről,
akkor is hiszi,
hogy mindenki téved,
az a levél akkor is mindennap újra megíródik,
hátha mégis megérkezik,
hátha örömet okoz,
hátha mosolyt csal,
hátha vigaszt ad.
Egy év múlva is,
tíz év múlva is,
visszajelzés nélkül is,
biztatás nélkül is.

PeeKaBoo
2007-03-05, 20:35
Becsuktam a szememet, és úgy éreztem, közeledek hozzád.
Tudom butaság, hiszen helyben voltam, de mégis olyan volt, mintha feléd mennék.
Gondolhattam volna azt is, hogy távolodok, hiszen ha soha nem többé látlak, akkor minden perc távolabb visz tőled.
De az nem lehet, hogy úgy múljunk el, hogy csak elindultunk, és soha célt ne érjünk.
Mint a kőnek, amelyik a magasból zuhan le, egyszer mindenkinek meg kell érkeznie.
Nem lehet, hogy soha ne válaszolj, nem lehet, hogy elkezdődött valami, aminek nincs befejezése, és nem lesz folytatása.

PeeKaBoo
2007-03-05, 21:05
Te mit gondolsz a szerelemről?
Neked mit jelent az, hogy szerelem?
Egy kiejtett szó?
Egy igényes érzés, igényes feltételekkel,
aminél nem adja alább?
Egy érzés, amit a vágy éltet?
Addig él, amíg a vágy táplálja?
Addig él, míg viszonzásra talál?
Egy türelmetlen agresszor,
amelyik döntésre kényszerít,
válasszál közte, és a szeretet között?
Szerinted a szerelem egy zsarnok,
akinek feltételei vannak,
aki, ha ezek nincsenek teljesítve odébb áll?
Egy érzés, ami, ha beteg a test,
ha elfárad a vágy, tovább áll, és
átadja a helyét másnak?
Én másmilyennek gondolom a szerelmet.
A szerelem nem a vágy,
a szerelemnek csak része a vágy.
A szerelem nem tud bántani,
másnak rosszat kívánni.
A szerelem nem valakiért,
és nem valaki ellen van.
A szerelem nem állít teljesíthetetlen feltételeket,
a szerelmet a szerelem élteti.
Nem múlik el a vággyal,
nem szűnik meg a test erejének szűnésével.
Az időt nem ismeri
A szerelem oszthatatlan,
legyőzhetetlen,
épp ezért nem féltékeny.
A szerelem csak van,
és boldogságot adni vágyik.

Sphongle
2007-03-05, 21:10
"kussolsz petike"

"kivakartalak a g...ből vagy nem vakartalak ki a g...ből?"

ezotera
2007-03-05, 21:27
peeka nagyon jók:o

PeeKaBoo
2007-03-05, 21:35
peeka nagyon jók:o

...köszi :) :érzelgőshangulatban: :rolleyes:

FoX
2007-03-05, 21:41
"kussolsz petike"

"kivakartalak a g...ből vagy nem vakartalak ki a g...ből?"

NE FÜTYÜLJ! :D

Sphongle
2007-03-05, 21:53
NE FÜTYÜLJ! :D
:D "má megin fütyülsz bazmeg"

imádom a filmet:D

PeeKaBoo
2007-03-06, 09:49
Talán így kellett lennie.
Talán így volt jó.
Hogy nem ismertem fel a szeretetet.
Nem simogattattam vele magamat. A szeretettel.
Talán, ha felismerem, megzavar.
Talán megsajnálok, talán megalázok.
Szeretetet, valódit, akkor se tudtam volna adni.
A szeretetet nem szeretetért adják.
Az más.
Talán.
A szeretet, az igazi, az jön,
ha nem lát maga előtt szeretetet, akkor is.
Cél nélkül jön.
Hívás nélkül jön.
Ha elküldik is marad.
Talán becsaptam volna magamat, mást is.
Talán megszántam volna, talán a hiuság megzavart volna.
Talán akkor ártottam volna, ha szeretetet próbálok játszani.
Szeretetért.
Talán nem is maradt rossz az emlék utánam.
Mert nem csaptam be senkit.
Talán így volt jó, így kellett ennek lennie,
talán várt valamire a szeretet bennem.
Igen, biztos így kellett lennie.
Hogy egyszerre zúduljon.

PeeKaBoo
2007-03-06, 18:35
Arra gondoltam,
hogy közös hullámhossz nélkül olyanok vagyunk,
mint akik idegen bolygóról érkeztek.
Udvariasan hallgatunk,
míg a másikunk mondja,
aztán mondjuk a magunkét.
Ezért lehet olyan nagy az öröm,
mikor az ember úgy érzi,
végre találkoznak a hullámhosszak.
Amikor nem kioltják,
hanem erősítik egymást.
Úgy érzi az ember,
hogy megérkezett.
Amikor az egyik utolsó mondata,
a másik kezdő mondata.
Amikor két ember gondolatai együtt az egész.
Az egyik elkezdi,
a másik befejezi.
Lehet más a vélemény,
de amiről beszélnek, az egy.

csicsoka
2007-03-06, 22:54
"Valószínű, hogy valószínűtlen történik"! :) (Arisztotelész)

PeeKaBoo
2007-03-07, 01:13
Fáj

Fáj mikor
Nem látod egy ideje
Fáj mikor
Még mindig bírja
Fáj mikor
Rájössz te is kibirod
Fáj mikor
Egyre több a nap
Fáj mikor
Nem érint már meg a dal
Fáj mikor
Látod őt, és tényleg olyan mint mondják
Fáj mikor
Hiszed, hinni mered
Fáj mikor
Tudod hogyan él, hogy beszél
Fáj mikor
Bevallod: Hát így a jó neki
Fáj mikor
Rájössz mindig ilyen volt
Fáj mikor
Nincs már Ő a múltból
Fáj mikor
Tudod: Sose volt
De legjobban az fáj,
Mikor rájössz már nem is Ő fáj…

PeeKaBoo
2007-03-07, 01:53
"A testi sértésekről készíthető látlelet. Így aztán az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?"

XtROpA
2007-03-07, 02:09
„Egy tanács: Vigyázz magadra!
Egy kérés: Ne változz meg!
Egy kívánság: Ne felejts el!
Egy hazugság: Nem szeretlek!
És egy igazság:
Borzasztóan hiányzol!”


„Aki szeret, annak varrd fel kabátja gombját,
Mert meglehet, hogy felvarrja más;
Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját,
Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más;
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert
Könnyen meglehet, hogy rámosolyog más;
Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta, mert
Könnyen meglehet, hogy megöleli más,
És akkor hidd el, nem ő a hibás!”


„Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk: a legkegyetlenebb.
Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk.”

vnoémi
2007-03-07, 15:18
"Hihet-e hát szív?Szerethet?
Ki nem csal meg s nem ámít el?
Ki nézi úgy a szót s a tettet,
Hogy mértékünkkel mérlegel?
Van-e,ki rágalmat ne szórjon,
Ki hozzánk dédelgetve szóljon,
Ki véd, ha vétkesek vagyunk,
Kit soha meg nem unhatunk?
Te, délibábok hajszolója,
Ködkép után magad ne vesd,
Te csak magad, magad szeresd,
Regényem tisztelt olvasója!
Méltóbb annál nincs senki sem,
És kedvesebb sincs, azt hiszem."


"Akit szeret, viszontszerette!...
Így hitte s boldog volt vele;
Boldog, ki bízását követve,
S a józan észt szerelve le,
Úgy szunnyad édes érzelemben,
Mint részeg utas éji csendben,
Vagy (szebb így: ) lepke, mely leszáll
S virágölhöz tapadva hál.
Szánd,ki nem szédül, sose rezdül,
S mindent előre láthatott,
S emberszót és mozdulatot
Gyűlöletén bocsát kerszetül,
S kihűti a tapasztalat
S a tiltó, józan öntudat"


Puskin: Jevgenyij Anyegin

holahulla
2007-03-07, 15:38
"Hihet-e hát szív?Szerethet?
Ki nem csal meg s nem ámít el?
Ki nézi úgy a szót s a tettet,
Hogy mértékünkkel mérlegel?
Van-e,ki rágalmat ne szórjon,
Ki hozzánk dédelgetve szóljon,
Ki véd, ha vétkesek vagyunk,
Kit soha meg nem unhatunk?
Te, délibábok hajszolója,
Ködkép után magad ne vesd,
Te csak magad, magad szeresd,
Regényem tisztelt olvasója!
Méltóbb annál nincs senki sem,
És kedvesebb sincs, azt hiszem."





Puskin: Jevgenyij Anyegin

egyedül van az ember.. :)

vnoémi
2007-03-07, 15:44
egyedül van az ember.. :)


kiv, ha van benne egy alien... :eek:

NINth
2007-03-07, 16:24
idézetek

:eek: :( ezek nagyon durvák :/

on:
multkor msn beszélgetés közben, kedves hölgyismerősömmel:

me: és mi van a kollektív tudattal?
she: kollektív tudat? az a Google :p

:D:D

holahulla
2007-03-07, 17:46
"Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük jobban, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk.
Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk."

Paul Valéry


hát ez tökéletesen betalált most nekem.. :rolleyes:

PeeKaBoo
2007-03-07, 19:17
Tudod, nem segíthetek,
nem tudnék segíteni rajtad akkor se,
ha melletted lennék,
csak míg foghatnám a kezedet,
csak a kezem melege segíthetne,
ahogy elengednélek, jönne a bizonytalanság,
mint ahogy, míg hallod a hangom,
csak addig simogat,
pedig csak a hang száll el,
az érzés megmarad.
mert,
mert az ember, emberen kívül van,
csak percekre figyelmet terelhet,
de belülről nem gyógyíthat,
csak kívülről simogathat,
itt a Földön nem lehet örökre egybeolvadni,
mint ahogyan a festmény is kívül van,
és nem érzi a felé sugárzó szeretet mélységét,
mert ott van falként a levegő,
ami nem enged bepillantani a másikba,
marad a bizonytalanság, maradnak a szavak,
amik lehetnek ugyanazok, ha belül minden üres,
akkor is, ha valaki nem szeret, de azt akarja,
hogy őt nagyon szeressék, akkor is,
ha valaki csak a saját biztonságáért szeret,
ha csak jól játszik, akkor is,
ha a békességet szereti, akkor is.
Aki az Egy, akit önmagért szeretnek,
mert mást lehetetlen azzal a szeretettel szeretni,
Ő is csak ugyanolyan külső szemlélő,
mint az, aki egy a sok közül.
Az ember csak abban lehet biztos,
ami a falon belül van, csak azt tudhatja,
ha saját maga megtalálta azt az Egyet,
csak saját magát gyógyíthatja,
rajta, a másikon segíteni nem tud , mert a fal,
s vele a bizonytalanság mindig ott marad.
Csak az érzés, a saját érzés segíthet, vagy árthat,
az tehet boldoggá, vagy boldogtalanná.
Egymásért csak annyit tehetünk,
amennyit bármelyik jó ember a másikért megtehet.

ezotera
2007-03-07, 20:50
:o:o:o

Sphongle
2007-03-07, 20:54
"du svájci? nem énis magyar vagyok":D

ezotera
2007-03-07, 20:57
"du svájci? nem énis magyar vagyok":D
:D :D

XtROpA
2007-03-08, 10:19
"A legdrágább kő mindent karcol, de maga nem tűr karcolást. A legdrágább szív inkább vérzik, de nem sebez meg soha mást."

XtROpA
2007-03-08, 10:36
"If you want to see this pure paper,
the whiteness of this paper,
you have to remove all these lines. Isn't it?

Similarly the mind too covers the real consciousness,
the real thing, which you are.
So you have to remove all this darkness,
all these lines of taintedness,
which is the mind.
Then you, the natural beauty of the base, the foundation
is automatically observed. Isn't it?

It is natural, it is always there.

So now:
what do you see in this world?
Only your mind!
And how is this mind being seen?
Does a dead man see his mind?
So he must be conscious!

You are Nature!"

LQV
...sorry, a magyar xöveg otthon van... :(

XtROpA
2007-03-08, 15:31
"Egyenjogúság, ez csak egy feminista szar
Jódolgában már nem tudja azt hogy mit akar"

"Én vagyok az aki megmutatja neked,
hogy gyilkolnak az Istenek
Csak azért hogy el ne feledd, hol van a helyed,
elveszem a lelked
Hagyod-e hogy így legyen, hogy elvegyem?
Hagyod-e hogy amit akarok azt tegyem?
Találkozni akartál a gonosszal babám,
hát gyere csak egy kicsikét közelebb hozzám!
Én megadhatok mindent neked,
Amit a szeretettől soha nem kaphatsz meg
Engedd csak nyugodtan szabadon a haragod,
Hidd el hogy élvezni fogod
Ha dühös leszel akkor erős leszel,
ha erős leszel, akkor gonosz leszel
Ha gonosz lettél, az enyém lettél,
lószart se számít bármit is tettél
A pokol angyala vagyok, a tetovált messiás,
a romlott piás A hamis próféta, a kibaszott hantás
Mindened az enyém, rajtad a rontás
A legnagyobb, a legvadabb, a leggenyóbb,
a legszabadabb vagyok
Húsevő, gonosztevő, velem van az erő,
előtted a lejtő Hosszú az út ami a pokolba vezet
És visszaút nincsen ez a nagy helyzet
Feketébb mint a kibaszott fekete,
és sötétebb mint az éjszaka
Fogalmad sincsen, hogy mivel játszol
Keményebb baszdmeg mint az élet maga
Ki az aki nem baró, az elválik
Pusztuljanak, mind egy szálig!"

:mad: :mad: :mad: :mad:

NINth
2007-03-08, 16:28
LQV
...sorry, a magyar xöveg otthon van... :(

Ha látni akarod a tiszta papírt,
a papír fehérségét,
akkor el kell távolítanod ezeket a betűket. Nem igaz?
Az elme ehhez hasonlóan takarja el a valódi tudatosságot,
a valóságot: azt, ami valójában vagy.
Tehát el kell távolítanod a sötétséget,
az elhomályosulás sorait,
azaz az elmét.
Ha ezt megteszed,
az alap természetes szépsége
akadályok nélkül felragyog.
Az alap természetes. Állandóan ott van.
Tehát...
Mit látunk ebben a világban?
Az elménket!
És ki az, aki ezt az elmét látja?
Egy halott ember látja az elméjét?
Csak az látja, akinek van tudata!
Egy vagy a Természettel!

XtROpA
2007-03-08, 16:30
Ha látni akarod a tiszta papírt,
a papír fehérségét,
akkor el kell távolítanod ezeket a betűket. Nem igaz?
Az elme ehhez hasonlóan takarja el a valódi tudatosságot,
a valóságot: azt, ami valójában vagy.
Tehát el kell távolítanod a sötétséget,
az elhomályosulás sorait,
azaz az elmét.
Ha ezt megteszed,
az alap természetes szépsége
akadályok nélkül felragyog.
Az alap természetes. Állandóan ott van.
Tehát...
Mit látunk ebben a világban?
Az elménket!
És ki az, aki ezt az elmét látja?
Egy halott ember látja az elméjét?
Csak az látja, akinek van tudata!
Egy vagy a Természettel!

Mega-Giga THX!!!!!!

....xívemnek legkedvesebb mondatai...:):)
....lehet h gáz van velem???? :confused: :confused:

NINth
2007-03-08, 17:12
nagyon szívesen ;)

az én nagy kedvencem a végén van, Raja és Posford között:

"Mit tanultunk, Si?
Mire jutott a társadalmunk, mire jutottunk mi magunk?
Kimásztunk a hüllők mocsarából,
íme, itt vagyunk, 60 milliárd évvel később,
és mi az eredmény?
Ha a világ összes szentje lejönne és szólna hozzánk,
mit mondanának? Mit mond az a guru, akiről beszéltél, ő mit mond nekünk?
Mit próbál az egész világ az értésünkre juttatni?
Egyetlen szó: szeretet!
És hogyan szeretünk?
Úgy, hogy először megszeretjük saját magunkat.
Ha szeretjük magunkat, akkor képesek leszünk mindenkit szeretni.
Megoszthatunk egymással mindent, amink csak van.
De ha magunkat nem szeretjük, akkor semmik vagyunk.
Halott elemként sodródunk a sivatagi szélben,
de a szeretet: csak a szó maga olyan jól hangzik.
Ki is mondom mindenki számára: SZERETET!
Micsoda szó!
Sokkal jobb szó, mint más négy betűs szavak.
A szeretet vezérelje a gondolataidat
A tetteidet
Szeress
De ne csinálj belőle műsort,
légy inkább titkos szerető!
Szeresd az emberiséget, az állatokat, a rovarokat, mindent.
Ezt nem ronthatod el. És a szeretetet vissza fogod kapni!
Szép lassan átváltozol egy hatalmas szeretet-labdává,
és üstökösként száguldasz majd a világűrben...

Szerinted mi a legcsodálatosabb dolog az univerzumunkban?
Mondd meg te, Si? Na mi lenne az?
Mi a legcsodálatosabb dolog a világban?
A tudat.
Hmm...
A tudat. Azaz: ez az életteliség,
amit úgy is hívunk, hogy
Isten."

ezotera
2007-03-08, 17:16
igenigenigen;)

XtROpA
2007-03-08, 17:23
"És hogyan szeretünk?
Úgy, hogy először megszeretjük saját magunkat.
Ha szeretjük magunkat, akkor képesek leszünk mindenkit szeretni.
Megoszthatunk egymással mindent, amink csak van.
De ha magunkat nem szeretjük, akkor semmik vagyunk.
Halott elemként sodródunk a sivatagi szélben,
de a szeretet: csak a szó maga olyan jól hangzik."

...aham... akkor megvan a gondom forrása: nem xeretem magam már 1 ideje....

PeeKaBoo
2007-03-08, 17:33
Ákos: Árva mese

Kincset adnék érted ha volna
Kincsem a szívem, bárcsak volna
Valaki aki végre kirabolna

Aki nem szól, néma marad
Esőcsepp hull, könny fakad

Árva lélek mit kószálsz arra
Ahol még a madár se jár

Vedd hát észre, hogy észre
Vétlen maradsz mindörökre

Kincset adnék érted ha volna
Kincsem a szívem, bárcsak volna
Valaki aki végre kirabolna

Oly soká tartott a talán
Hosszú az út, s a házák falán
Sürűbb, egyre sűrűbb a homály

Lelkem mégis kérte, hogy érte
Tegyek meg mindet elcserélne

Hallgass hát, ha szólni nem akarsz
Jön majd egy mosoly s vígasztalsz
Engem s magad is talán

Higgy, hogy higgyem nem hiába
Épül a holnap a mára
S rátalál a várva vártra

Hozz esőt lelkem sivatagára
Adj erőt lépnem, hitem útjára
Adj jelet, mit szíved rejteget.

davidvincent
2007-03-08, 22:30
"Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságának elviselésében: mert sok van benned is, amit másoknak el kell viselniük.
Ha magadat képtelen vagy olyanná tenni, amilyenné akarod, mást hogyan formálhatnál tetszésed szerint?
Szívesen elvárnánk, hogy mások tökéletesek legyenek, saját hibáinkat azonban nem javítgatjuk.
Kívánjuk mások szigorú rendreutasítását, de ha minket próbálnak rendreutasítani, ellenkezünk.
Felháborít mások szabadossága, de azt nem szeretjük, ha tôlünk bármit megtagadnak, amit kérünk.
Óhajtjuk, hogy másokat törvénnyel fogjanak korlátok közé, de mi semmiféle zabolát nem tűrünk.
Így hát nyilvánvaló: milyen ritkán mérünk felebarátunknak ugyanazzal a mértékkel, mint önmagunknak."
(Kempis Tamás)

PeeKaBoo
2007-03-09, 01:21
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember érzi,
mikor kell abbahagyni.
Hogy mikor jön el az idő.
Arra,
hogy most kell befejezni.
Már jobb nélküle, mint vele.
Mikor lehet könnyű szívvel, könnyű lábbal átsétálni.
Mikor már nincs miért.
Az ész az sebész,
csak arra koncentrál,
hogy szabadulni kell.
Azt gondolja,
a szív mindent kibír.
Érzéketlen és racionális,
mint egy külső szemlélő.
A fa, a gyümölcsfa tudja,
(érzi) mikor kell a gyümölcsét könnyű szívvel elengedni.
Amikor már túlérett,
amikor már kezdődik a rothadás ideje.
Olyankor már teher,
nincs miért tovább.
A búcsú akkor fájdalmas,
amíg nincs itt az ideje,
amíg az érzés nem érett a halálra.
Búcsú az élettől,
búcsú a szerelemtől.
Könnyű, ha beérett.
Észrevétlen az átmenet.
Kapaszkodik,
persze, hogy kapaszkodik az ember,
csak mert nem tudja, hogy könnyebb nélküle.
Az élet,
a szerelem halálát,
amelyik nem nyújt mást,
csak fájdalmat,
azt könnyű túl élni.
Olyankor a halál a szabadulást hozza.
De míg az ember tud örülni a felkelő Nap sugarának,
az eper illatának,
a felé áradó szeretetnek,
addig érdemes élni.
Míg tudunk egymásnak örülni,
addig kár lenne önkézzel végét venni.
A szerelemnek, az életnek.
Az őszibarack is beérik az életre,
beérik az elmúlásra.
Úgy sokkal könnyebb lemondani róla.
Ha már beérett.

PeeKaBoo
2007-03-09, 01:25
Tudod arra gondoltam,
hogy a kismadarat is mennyire lehet szeretni.
Ha már egyszer sikerült megszeretni,
milyen nehéz elengedni.
De muszáj, muszáj, mert nem lehet.
A madárnak szabadon kell élni.
A madár, ha szárnyalhat akkor igazán madár.
Hát még az embert mennyire lehet szeretni.
És néha őt is el kell engedni,
akit szeretünk is el kell engednünk.
De ha nincs hozzá erő.
Elengedni kéne úgy, hogy közben megtartani.
Ahhoz angyalnak kellett volna születni.
Mesebeli őrzőangyalnak.
Ő tud csak elengedni úgy,
hogy közben megtart.
Ő tud esténként angyalkézzel betakarni,
ő tudja csak lesimítani a gondok ráncait,
Ő tud mennyei zenével elaltatni.
Ő tudja őrizni,
széppé varázsolni az álmokat.
Elengedni és mégis megtartani.

PeeKaBoo
2007-03-09, 01:46
Aki szeret, betakar,
aki szeret, megigazítja a párnát,
felvarrja a gombot,
vigyázza az álmot.
Akit szeret, azét.
Esténkét jó éjszakát kíván, és boldog,
ha együtt köszönthetik a felkelő napot.
Minden új napot.
Aki szeret.
Ővele, akit szeret.
De van úgy,
hogy béna a takarni vágyó kéz,
és bezárt a jó reggelt kívánó száj.
A vágy karja silány és rövid.
Tehetetlen.
Nem ér odáig,
hogy a gombot felvarrja.
Olyankor szépen lassan meghal a szerelem.
Sokáig haldoklik,
aztán megkönnyebbülésre meghal.
Mintha az ember halna meg.
Akivel már csak gond van.
Aki csak teher.
És az a jó.
Visszatér a régen várt szabadság.
Akkor nincs többé hiány,
nincs többé fájdalom.
Béke poraira.
Bolond repülés sincs.
A felhők is a földre szállnak.
Nincs tovább pokol,
igaz,
mennyország sincs.
Meghal a jég,
meghal a tűz.
Marad a gomb, a takaró, a jó éjt.
Új kéz, új száj, új szerelem.

naba
2007-03-09, 03:31
mondottam ember
ejha

PeeKaBoo
2007-03-10, 21:38
"Mennyi mindent el tudunk viselni egymásba kapaszkodva, és milyen magányosak, céltalanok vagyunk, ha nincs egy kéz, amelyik símogat, ha nincs egy szempár, amelyik azt sugározza -a gondok, bajok közepette is-, hogy fontos vagy nekem..."

PeeKaBoo
2007-03-11, 14:11
Tudod arra gondoltam,
mennyire fontos nekünk tudni az igazat.
Pedig azt mástól,
egy másik embertől soha nem fogjuk megtudni,
mert mindenkinek sajátja van.
Azt hiszem,
ha valóban tudni akarjuk,
nem kérdezni kell,
hanem el kell jutni odáig.
Az úton, az igazságig.
Emlékszel, milyen sokszor kérdeztelek,
és Te milyen sokszor nem válaszoltál?
Olyankor én rosszra gondoltam,
magamban befejeztem,
elengedtem a kezedet,
azután újra visszajöttem,
az igazságot ismerve jöttem vissza hozzád.
Az igazsággal,
amihez eljutottam.
Nem a te igazságodhoz,
a valódihoz.
Te nem válaszoltál,
hiába kérdeztelek,
talán, mert nem volt mit,
talán, mert nem akartál válaszolni,
vagy, mert nem válaszolhattál,
vagy, mert nem tudtál volna jót mondani.
Most így utólag már tudom,
minden csak részletkérdés volt,
a válasz talán megzavart volna,
talán akkor nem jutok el
a magam számára végső,
számomra megmásíthatatlan igazsághoz,
amit, ha tőled kaptam volna készen,
ha ugyanazokat a szavakat használod is,
amiket gondolatban én,
akkor se hittem volna annyira,
mint mikor magamtól jutottam hozzá,
ahhoz az igazsághoz,
hogy minden kérdés,
és minden válasz
csak az igazság jelentéktelen része lehet,
nem a lényeg,
a lényeg az elmesélhetetlen,
a lényeget csak megérezni lehet.

ezotera
2007-03-11, 14:49
"Mindennap kapunk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."

Calli
2007-03-11, 20:46
"Szegények vagyunk, de jól élünk" /dédnagyi/

PeeKaBoo
2007-03-12, 02:10
Tudod arra gondoltam,
lehet,
hogy minden rossznak az oka,
hogy késnek a találkozások.
Hogy késve találkoznak azok,
kiknek időben kellene kezetfogniuk.
Mintha az ember repülne egy szál maga ejtőernyővel a viharban.
Nyújtaná a kezét annak a másiknak,
annak,
aki felé nyújtja,
és csak neki nyújtja a kezét,
de a ködben nem látni merre van az a kéz.
Összekapaszkodva sokkal könnyebb lenne a megérkezés.
Egyedül minden mindegy,
egyedül enni se érdemes,
lenni se érdemes,
egyedül jónak lenni sem érdemes,
egyedül csak lézengeni lehet a világban.
És felejteni.
Alkohollal,
munkával,
óriási zajjal.
Elfelejteni az egésznek az értelmét.
Vagyis az értelmetlenségét.
Kézen fogva nem indul az ember szakadék felé,
mert esetleg magával rántja azt a másikat.
Meg miért is indulna,
hiszen élni akar.
Azért a másikért.
Akinek fogja,
aki fogja az ő kezét.
Akinek ő a legfontosabb.
A legfontosabbat az ember nem akarja megfosztani.
A legfontosabbtól.
Olyankor az ember vigyáz magára,
nehogy bepiszkolódjon a ruhája,
hisz azzal a legfontosabbat is bepiszkolhatja.
Ezért nem számonkérhető a múlt,
mert könnyen megkérdezhetik,
hol jártál idáig?
Amikor még nem találkoztak a kezek.
Amikor még semminek sem volt értelme.

pétör
2007-03-12, 02:43
ez nem is hülyeség

PeeKaBoo
2007-03-12, 21:17
Tudod arra gondoltam, hogy a világ önző, mindent magáért tesz.
Ha nem lenne az, akkor már régen kipusztult volna.
Az ember is saját magért eszik, iszik, jótékonykodik, él,
és saját magáért szeret.
A felhő is azért küldi felénk az esőt, mert nehéz neki a teher.
A rügy is azért hoz virágot, mert többé nem tudja magában tartani.
Igen, én is magamért szeretlek. Nem érted, magamért.

Mert jó szeretni téged.
Nekem jó. Mert általad érzem azt, hogy élek.
Mert Te vagy a napsugár, aki segít virágbaborulnom.
Úgy szeretlek, mint a virág a Napot szereti.
Elhittem neked, hogy élni érdemes, de ahhoz fény kell.
Mert anélkül nem lehet élni.
Nincs bennem semmi áldozat, mint ahogy a rügy se hoz áldozatot.
Nem azért kereslek meg a szavaimmal, hogy segítsek rajtad,
illetve azért is, úgy, mint amikor két fuldokló egymásba kapaszkodik,
akik nem lenyomni, hanem fenntartani akarják egymást.
Élned kell, nélküled megfulladok.
És tudod arra is gondoltam, másképp nem is lehet,
mert ha valaki áldozatot vállal, áldozatot hoz, azt nem lehet sokáig bírni.
Az teher, abba az ember belefárad, míg várja a soha be nem érő gyümölcsöt.
Közben pedig észre se veszi a Napot. Mert fáradt, mert nincs rá ideje.
Mert önzetlen, és önzetlenségében egyszercsak lemerül.
Önfeláldozással nem lehet megmenteni a világot,
csak úgy, ha az ember magát menti.
Ha a maga kedvéért menti. Ültet egy fát, azt mondja a jövőnek.
Közben pedig azért, mert úgy érzi, ő marad meg azáltal, ha a jövőnek ülteti a fát.
Különben talán semmit se tenne.
Szeretlek, de nem teérted, hanem magamért,
mert e nélkül a szeretet nélkül meghalna bennem valami,
és ezért kellesz Te, mert Te vagy, aki életben tudod tartani.
Azért kell élnem, mert ha meghalnék, nem szerethetnélek.
Magamért tartalak, és magadért tartasz meg engemet.
Egyedül mind a ketten lezuhannánk.

ezotera
2007-03-12, 21:56
ez nagyon szép Katica:o
és elgondolkodtató is.....

ezotera
2007-03-12, 23:21
Repülni...

Azt mondják, vannak gyógyászok, akik a lelket is meggyógyítják.
Hm... Vajon hogyan? Kilökik a hiányt, és megmarad üresen a lélek?
Abból nem kérek, olyan, hogy üres volt a lélek, olyan már volt.
Akkor már inkább a kés. Talán majd egyszer a sebészek, talán egyszer majd ők tudják
gyógyítani a megfoghatatlant. Kivágják, de mit tesznek helyére?
Netán átültetik, mint a szívet, átültetik majd a lelket is?
De kiét, és garancia lesz-e rá, vagy azt mondják, fogadd el, aztán majd kiderül, hogy hogyan jártál.
Jobban, esteleg rosszabbul. Nem, azt hiszem, ebből se kérek.
Talán, ha megtudnám szabadítani szegény vergődő lelkemet rabtartójától, a testtől. Legalább
békén hagynák, nem betegítenék egymást. Lélek nélkül a test, szabad, mint a madár.
A lelkem, azt meg jó lenne, mint egy rab madarat, hess, szabadon engedni. Talán, ha megszabadul,
ha elengedi fránya rabtartója, ő tudni fogja, mi a teendője.
Hol a helye....

Látod, most veszem csak észre, hogy miről írok, ami a legjobb megoldásnak tűnik, az a halál.
Te meg azt nem szereted, ha a halálról gondolkodom, pedig én nem, én csak azon,
hogyan szárnyalhatna a lélek a fájdalom nélkül, szabadon.
Mihez is kezdene a túlvilágon nélküled, ott is csak azt mondanák, várja ki a sorát, rád
még várni kell, és talán még papírt, és ceruzát se kapna, neked hogy írhatna.
Azt mondanák neki, hogy ne bolygassák a holtak az élőket..

ezotera
2007-03-13, 17:00
Egyik és Másik mennek az utcán, egymás mellett, átlagos arccal
(Egyik és Másik mennek az utcán, egymás mellett, átlagos arccal.)
E: - Mire gondolsz?
(M úgy tesz, mintha nem hallotta volna a kérdést.)
E: - Hallod, mire gondolsz?
(M továbbra sem válaszol.)
E (kissé ingerülten): - Hozzád beszélek! Mire gondolsz?
M: - Semmire.
E: - Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Szóval, mire gondolsz?
M: - Semmire.
E: - Olyan nincs, hogy semmire. Az ember mindig gondol valamire. Mire gondolsz?
M: - Semmire. Nem érdekes.
E: - Mi az, hogy nem érdekes. Minden érdekes. Vagy olyan hülye vagy, hogy semmi érdekes nem jut eszedbe? Utoljára kérdezem: Mire gondolsz?
M: - Kérlek, ne veszekedj itt az utcán. Nem gondolok semmi olyanra.
E: - Milyenre? Látod, ezt utálom benned a legjobban. Hogy harapófogóval kell kihúzni belőled minden egyes szót.

(Kis szünet)
E: - És most mire gondolsz?
M: - Semmire.
E: - Hát ez nem igaz. Mondd, miért nézel hülyének? Miért nem mondod meg, mire gondolsz?
M: - Nem nézlek hülyének, de nem gondolok semmire. Semmi lényegesre. Légy szíves, hagyjál békén!
E: - Persze, az utadban vagyok! Tudom én, hogy erre gondolsz!
M: - Ha meg úgyis tudod, miért kérdezed?
E: - Mert kíváncsi vagyok arra, mire gondolsz. Jogom van tudni, mire gondolsz. Őszintén mondd meg, mire gondolsz?
M: - De hát őszintén nem gondolok semmire.
E: - Látod, ez a baj. Hogy nem vagy őszinte. Hogy már képes vagy ártatlan pofát vágva azt mondani, hogy őszinte vagy, és közben hazudsz. Ha most nem válaszolsz arra, hogy mire gondolsz, úgy itt hagylak...
M: - Nem hazudok. És nem akarok veszekedni állandóan. Éppen arra gondoltam...
E: (közbevág) - Na ugye, hogy gondoltál valamire?
M: - Nem gondoltam semmire.
E: - De hát most kezdted el mondani, hogy...
M: - De közbevágtál. Nem hagytad végigmondani.
E. - Jó, végighallgatom. Nem szólok egy szót se. Megszoktam, hogy nekem kuss a nevem.
M: - Tudod, hogy nem erről van szó. Van úgy, hogy az ember gondol valamire, de az nem tartozik a másikra, mert... mert például megbántaná vele.
E: - Látod, milyen aljas vagy? Engem nem tudsz megbántani! Azzal bántasz meg, hogy nem mondod meg, mire gondolsz. Halljam, mire gondolsz?
M: - Jó, hát Te akartad. Tudod... tudod, arra gondoltam, hogy kezdetben milyen szép volt. Hogy lelkesen néztünk egymásra, hogy csillogott a szemünk, hogy minden pillanatunk és gondolatunk egymásé volt, hogy mindenről őszintén beszélhettünk..., hogy mi ketten mennyire szerettük egymást, most meg...
E: - Mit most meg? Mit mostmegezel? És most nem beszélhetünk őszintén? Mire gondolsz?
M: - Semmire.
E: - Emberek, ilyen nincs! Most van vége.
M: - Igen, hát ha tudni akarod, azt gondolom, vége van. És ne haragudj, de...
E: - Még Te mondod, hogy vége van? Hogy gondolhatsz ilyet, Te? Te kis beképzelt dög? Te, aki kettőig nem tudtál számolni? Te? Aki ronda vagy és buta vagy és öreg vagy és szemét vagy? Megbolondultál? Én szeretlek! Szeretlek! Van valakid? Követelem, hogy őszintén mondd meg! Van valakid?
M: (sírva) - Kérlek, ne gyalázkodj! Ne alázz meg! És ne alázd meg magadat se! Te is legyél őszinte! Te nem szeretsz engem, és... igen, és én se szeretlek Téged. Már nem szeretlek. És ne követelőzz! Csak Te vagy nekem... illetve már Te se.
E: - Soha nem szerettél...
M: - De szerettelek! Menj el, és őrizd meg magadban mindazt, amiért érdemes volt! Menj el! Nagyon szépen kérlek, menj el!
E: - Jó, hát elmegyek. De fogsz Te még ugyanígy bőgve könyörögni, hogy jöjjek vissza... Elmegyek... Csak még egy legutolsó kérdést szabad? Őszintén: mire gondolsz?

PlaZ
2007-03-13, 17:06
szép :cool:

NINth
2007-03-13, 17:16
ez most ütött o_o

ezotera
2007-03-13, 17:16
szép :cool:
földön túli erő?sors?Isten?......mi?

Manapság sokszor el kell gondolkoznom azon,miért történnek úgy a dolgok,ahogy történnek...

Azt mondják,az életed úgy alakúl,ahogy azt te alakítod...
Akkor miért üt be a "Krakk" amikor azthiszed minden a maga útján halad,jól mennek a dolgok?
Tele vagyok álmokkal,vágyakkal,szerelemmel,tervekkel,s igen is nagypofával kijelentem,hogy teszek is ezekért.
Akkor hol itt az igazság?

"Az ember tervez,az isten végez!"
Az isten választást adott az embernek(amit az angyalok nem kaptak),de honnan tudja az a szerncsétlen istenivadék, hogy jó e az a döntés, ami után majd kullog?Soha nem tudjuk előre,vajon jó vagy rossz e a döntésünk,s mire észbekapnánk,már nyakig benne vagyunk...
Ha nem hozunk döntést akkor lekéssük a lehetőséget,hogy talán jobb is lehetett volna.
Érdekes összefüggések,de ezekben a helyztekben meg a gutaütés kerülget...

egy döntés hatalmas súllyal bír,s nehéz ezzel együtt élni,főleg a megfelelő helyzetben kezelni...
Ha Isten megadja a választás lehetőségét,de igazából tőle függetlenűl mennek a dolgok,akkor mégis lehet valami ebben a sors dologban...
Isten a kezdbe adja a lehetőséget,mint ahogy sok más embernek.A sors hozza ki azt hogy egy ember milyen hatással lesz a döntésével,a te helyzetedre...Talán még a legapróbb dolog is eltérítheti a dolgokat az írányukból...

Jómagam jobban szeretem azokat a nézeteket amikor mindennek meg van a maga Isten...Nem a görögökre gondolok,vagy a Rómaiakra...bár van egy két szép Istenük...
Szerény személyem,pogánynak küldött az élet...sokat nem tudok a pogányok hitvilágáról,de tetszik,hogy köveknek,fáknak(...stb) áldoztak...szép gesztus a természet felé.Ez a része nagyon tetszik,de nem szeretnék lemondani az angyalokról,a démonokról...

Gyönyörű dolognak tartom,hogy egy angyal ügyelje minden mozdulatom...Aki látta az angyalok város című remek filmet,az értheti miről beszélek...(bár nekem a gyönyörű fehér szárnyak is nagyon a szívemhez nőttek)
A démonoknak van egyfajta egyéniségük...ha bármilyen filmben,könyvben ismerjük meg démonunkat,mindig egy magával ragadó személyisége van akár gonosz akár nem...
jó dolgok ezek,s csodálatos elmerengni bennük,hisz ha kitaláció is,akkor is az égig emel.Megláthatod a magad paradicsomát,s a magad poklát...
Ha hiszel benne akkor létezik.

Tündérek,manók,koboldok,orkok,varázslók,tündék,elf ek...
Hatalmas világok ezek,s mindegyiknek meg van a maga ereje,szépsége...

Hogy mi irányít minket?A képzeletünk,a fantáziánk...
Ha nem tudsz szárnyalni az angyaloddal,démonoddal vagy bármiddel a fantáziád szelén akkor nem látod a jövőt,nem látod a szépségét,nem tudsz tervezni azért a szépért amit láttál.Nem lesz meg a célod,s nincs mit elérj...nincs miért küzdj...

PeeKaBoo
2007-03-13, 19:44
Tudod, valahol azt olvastam,
hogy a szerelem a végtelen óceán hullámzása.
Akkor olvastam, mikor arra gondoltam,
hogy a szerelem útját nem kísértheti fájdalom.
Hogy a szerelem valamiféle megdicsőülés,
a lélek menybemenetele.
Nem ő, a szerelem fáj, hanem a kereszt.
Ami fáj, az nem a szerelem,
valaminek a hiánya az, ami fáj.
A bizonyosság hiánya, a közelség hiánya,
az összebújás hiánya.
Máshol pedig azt olvastam,
hogy mi a hullámot látva mondjuk,
látom az óceánt, pedig nem azt látjuk.
Az óceán az egész,
ami nyitott szemmel nem látható,
ő a van,
a hullám az, amit látunk, ami elmúlik,
valójában nincs is,
mert két nincs között semmi nincs.
Úgy gondolom, hogy a szerelem,
az igazi szerelem, az óceán,
szemnek láthatatlan,
minden más a szerelem hulláma,
a bánat is, az öröm is,
ami tegnap még nem volt,
holnap már nem lesz,
valójában nincs is.
A szerelemben a szerelem egyedül a "van".
A többi csak a szerelemnek a hulláma.

PeeKaBoo
2007-03-14, 02:43
"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked: ne mástól várd, hogy virágot hozzon Neked. És tanuld meg, hogy valóban sokat kibírsz... Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes..."

ezotera
2007-03-14, 14:28
A SÓLYOM ÉS A VIPERA

A sólyom viperát pillantott meg az úton, fel akarta csípni.

- Ne falj fel engem! - kérlelte a vipera. - Az emberek azt tartják, hogy méreg lakozik benned. Ezt azért terjesztik rólad, mert viperát eszel. Ha nem tennéd, a méreg nem kerülne beléd, és az emberek nem gyűlölnének.

- Hallgass! - rivallt rá a sólyom. - Hazugság, hogy én mérgező vagyok. Épp te lövellsz mérget az emberekbe, s ha megeszlek, csak megszabadítalak bűnös cselekedeteidtől. Az emberek pontosan azért tartanak engem, mert tudják, elbánok veled. Azt is tudják, hogy a tollaimat és a karmaimat átitatta a méreg, ezért használják őket mások megmérgezésére[32], de nekem semmi közöm ehhez, mint ahogy a fegyvernek sincs köze hozzá, hogy gyilkosságra használják. Vagy a fegyvert kellene hibáztatni az öldöklésekért? Nem az embert? Én szándékosan nem ártok az embereknek, engem csak fegyverként használnak a gonoszság ellen. Te viszont lesben állsz a fűben, és a sors akarta, hogy ma az utamba kerülj. Semmiféle okoskodás nem ment meg.

És a sólyom felfalta a viperát. ;)

ezotera
2007-03-14, 15:32
Angyal
Angyal


Értem semmit, mindig csak én másokért
Értem a semmit, értem, hogy én tegyek, de nem kapom a választ
Csak így lehetek jó, így lehetek veletek őszinte
És mégis hazug, saját szememben gyenge ember
Mikor azt mondom, hogy most nem jó, én vagyok a fasz
Mikor azt mondom, legyen elég, " te csak hajtsál, paraszt"
Mondod, legyintesz rám, szedjem már össze magam
Benn marad mélyen, hallgatok, elnémulj szavam!
Talán így jobb lesz, nem tudom, talán nem, leszarom
Ezeken gondolkozni nem szánalom, ezeket így érzem, vállalom
Mert mikor szükség van valakire, olyankor sosincs ott
Mikor elmondanám valakinek nem mondhatom
Ilyenkor írom ezeket a sorokat, melyek beszélnek helyettem
Ilyenkor folyik a tinta, mint a vérem az erekben
Ilyenkor egy kicsit szar , de tudom ezt dobta a gép
Ilyenkor elmennék veletek angyalok, ilyenkor elmennék én

Azt álmodtam tegnap éjjel, hogy eljön értem
De csak egy rémálom volt, ezért
Reggel csalódottan ébredtem, menekültem
Próbáltam futni álmomban, de nem léphettem
Hát mit tegyek, ha a préda megint én lettem
Régen ezen még nevettem, ma már azon küzdök, hogy maradjak életben
De kérlek bújj elő a belsőmből,
Mert nem látlak az ólomszürke felhőktől
Pedig gyönyörű ahogy repülsz a távolba,
Mint mikor a viasz a gyertyára ráolvad
Megtalálhatsz, hogyha bárhol vagy bátor vagy
Kár hogy csak álom vagy, egy része a mámornak
Várom az angyalt, hogy eljöjjön hattyúként
A szárnyad borítson be gyapjúként
Az égbolt víztengerén a csend mereven ég,
Nekem is ezt dobta a gép.... ez már elkezdődött rég

Kajakra unom má' az egészet, az enyészet martalékává
Fogok válni, ha nem lesz valami változás
Mert ez megint ugyanolyan volt akár a többi
Ma is azt kaptam, mint tegnap; tudom hogy holnap mi fog jönni
Már a könyökömön jön ki... kéne vízpart meg fény
Futnék el innét, repülnék angyalként
Fújnék egy nagyot, itt nem szólnak bele, nincs tilalom
Azt csinálok, amit akarok, mert itt ezt dobta a gép
Ez szép, meg elképzelt, meg idilli, de tetszene
Ha a megszokásból kivetkőzve hirtelen, meg egyszerre
Jönne a más, akár egy áldás, égi fuvallat
Mi meghozza az újat, mindig szebbet mindig jobbat ja...
Figyelj, lányok táncolnak a holdfényben
Itt örökké nyár van, erről álmodtam oly régen
Gondok nélkül nyújtózkodom el a habokban
Erre vártam évek óta, most meg titokban
Az édenkert a földre költözött, kihúz a csávából
Adott egy esélyt, hogy a hétköznap fogságából
Akár egy rab kiszabaduljak és ez megérte,
Mert egytől egyig igaz volt az angyal meséje

Angyal, kérlek vigyél el messze
Vidd el a lelkem azért, hogy bele ne vesszen
A szemétbe; inkább forrassz bele a zenémbe
És maradjon is ott, ameddig az élő ember uralja az egészet
Háború után henyészet, vizes lepel után merénylet
Az erőszak már erény lett
Kiégett szavak perzselnék az újabb tavaszt
Mint a meggyötört szülő, ki irányítaná a kamaszt
Angyal, hívlak téged
Gyémánt ajkaiddal súgd meg nekem hogy mit tegyek kérlek
Csalódottan kelek, még csalódottabban fekszem
De már bele nem betegszem
Megszokás a jelszó, és a kőszív, ami felszólít: " ne bízz meg másban"
Sem az anyádban, apádban, a pajtásban vagy a barátban"
Érzelem nélküli érdekkapcsolat helyett
Inkább lemondok jogomról
Nem leszek önző
Mint a hasznot bebörtönzők
megőrzöm magam és a hitet
Miszerint az élet mindent kimerített belőlem
Érzelem nélküli érdekkapcsolat helyett
Inkább lemondok jogomról
Nem leszek önző
Mint a hasznot bebörtönzők
Megőrzöm magam és a hitet
Miszerint az élet mindent kimerített belőlem

PsyTiB
2007-03-14, 18:36
Ti azért látom jobbakat copyztok be...
De szerintem ennek is van mondanivalója...pláne ha láttátok a klipet...

Kai Tracid - Life is Too Short

"Life is too short, don't stress everyday
Leave your worries behind go out and play
Life is too short, grasp it in your hand
A natural miracle, have fun while you can

Life is too short, as precious as gold
It's full of surprises, so I am told
Life is too short take it from me
Have as much fun as you wish, just wait and see

Life is too short, people seem to forget
That life is a gift and its free yes that's it
Life is too short, use your own eyes
Open yourself and enjoy your own life..."

http://www.music-head.de/covers/TTX2031

ezotera
2007-03-14, 19:16
Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...

beNyoka
2007-03-15, 12:24
Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...

Ez remek ilyet már régen olvastamm! káprázatos :rolleyes:

PeeKaBoo
2007-03-16, 00:42
Tudod,
ha teljesen üres lennék,
ha nem ismerném a pénz hatalmát,
az én önzését,
a világ kívülről jövő,
magát önzetlenül adó tökéletesen szabálytalan,
és tökéletesen szabályos szépségét,
ha nem ismerném a költészet hatalmát,
ha nem hallottam volna mennyekbe repítő zenéről,
ha nem hallottam volna a túlvilág szépségéről,
ha nem hallottam volna harmonikus életről,
ha nem hallottam volna arról,
hogy van valahol valaki,
akinek a minden lehetek,
valaki,
aki a mindenem lehet,
és ezt mind,
egyszerre,
mint választékot elém tennék,
hogy egyet közülük kiválaszthatok magamnak,
akkor a sok kívánatos közül,
a sok legszebb közül,
azt választanám,
hogy nem kell a pénz,
nem kell,
hogy az énem kielégülve legyen,
nem kell a világ összes szépsége,
nem kell a vers,
nem kell a túlvilág,
nem a harmonikus élet,
de legyen valaki,
aki a mindenem,
akinek a mindene lehetek.

PeeKaBoo
2007-03-16, 00:59
Tudod, azt hiszem,
hogy az igazit megkeresni
reménytelen.
Olyan, mint mikor valaki
lehajtott fővel jár,
hogy meglelje az igazgyöngyöt,
és annyira keres,
hogy közben elmegy mellette az élet,
anélkül,
hogy élt volna.
Keresni csak az igazat érdemes,
aki igaz szülője lesz a gyerekednek,
aki bajban sem hagy magadra,
aki örül, amikor te örülsz,
aki társ marad egy életen át.
Ilyen az igaz ember,
ő mindenkinek igaz ember,
rá építkezni lehet,
őt nem lehet becsapni,
mert nem azt érdemli.
bárki köti össze vele az életét,
igaz ember marad.
Az igaz emberről messziről látni,
hogy ő más, hogy ő jó ember.
Aki nagyon keresi,
annak őt meg lehet találni.

Az „igazi” akkor jön,
amikor már nem is keresik.
Véletlen megcsillan a sötétben.
Az ember nem is tudhatja,
Ő az,
vagy valaki más.
Az „igazi”
semmiben nem különbözik,
olyan, vagy jobb,
esetleg rosszabb,
mint akárki más.
Talán még számítani se lehet rá,
talán többször késik,
mint időben érkezik,
talán megszólítani se mer,
megszólítani se mered,
de, hogy van, hogy létezik,
már azzal is kinyit benned
valami
elképzelhetetlen gyönyörű világot.
Az igazzal érdemes élni,
az igazival meghalni is érdemes

PeeKaBoo
2007-03-16, 01:05
Tudom, hogy sírsz,
s Te is, hogy én is sírok,
mindketten tudjuk, hogy az út,
a mi utunk hosszú,
azt is tudjuk,
ha egyszer lejár az időnk,
akkor se érünk az utunk végére.
Nekünk együtt,
csak az út adatott.
Tudjuk,
hogy nincs olyan pontja
ennek a világnak,
ahol Te, meg én
megpihenhetnénk.
Mert nem lehet,
mert késő,
vagy korai még újrakezdeni.
Megyünk,
közben mind a ketten tudjuk,
az utolsó állomásnál is csak
útközben leszünk,
amikor már mindenki azt gondolja
nincs tovább,
de mi valahol mégis,
valahol a tudatunk felett
bízunk abban, van tovább,
hogy az utolsó állomás után,a sötétből kilépve meglátjuk a fényt,
Valaminek, amit oly sokáig kerestünk,
az első állomását,
Ott talán már nem is lesz gondolat,
fájdalom se lesz, egyek leszünk,
ott már semmit nem kell keresnünk.
Addig húzzuk magunkat,
húzzuk egymást,
a kilátástalannak látszó hosszú úton,
magunkat,
és egymást vigasztalva,
egymásnak dalolva,
hogy úton lenni szép,
ha néha süt ránk a Nap,
ha elkerül a vihar,
ha időnként,
ha csak pillanatokra is,
meghalljuk
egymás hangját.

PeeKaBoo
2007-03-16, 01:24
Hogy kinek,
azt ésszel
fel nem foghatom,
de valakinek mindig
megköszönöm.
Se nem az asztal,
se nem a szék,
hanem,
ami a tányérban van.
Se nem asztal,
se a nem szék,
se nem,
ami a tányérban
benne van,
hanem,
akik körbeülik.
Se nem az asztal,
se nem a szék,
se nem,
ami a tányérban
benne van,
se azok,
akik körülülik,
hanem,
ami összetart.

PlaZ
2007-03-16, 08:46
A mosoly

Van Mosoly, Szereteté,
És van csalárd Mosoly,
S van a Mosolyok Mosolya,
Miben e kettő egybefoly.

S van Szigor, Gyűlöleté,
S van a Dölyfnek is Szigora,
És a Szigorok Szigorát
Nem tudod feledni soha,

Mert a Szív Közepébe tapad
S Csontod Velejébe hatol;
De az összes volt Mosolyok közt
Csak egy van oly Mosoly,

Mire Bölcsőd és a Gödör közt
Csak egyszer nyílhat a szád;
De ha egyszer nyílik, örökre
Megszűnik a Nyomoruság.



William Blake

xyz
2007-03-16, 09:14
Chamfort:"Az álszerénység minden hazugság közül a legtisztességesebb"

PeeKaBoo
2007-03-16, 22:02
Nem hiszem, hogy a szeretet megbocsát. A szeretet nem tud haragudni, csak sokkal jobban átjárja a bántás, ha az bántja, akit szeret. Mint a homok az esőt, úgy magába issza, fokról fokra eljut a legbelsőbb zugba, meggyötri a telítődött szomorúság, míg csak ki nem süt a Nap, és tökéletesen ki nem szárítja.

PlaZ
2007-03-17, 08:05
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy nem lehet a tiéd

Marquez

beNyoka
2007-03-17, 19:55
" Ha nem tudsz úszni, ne mássz fára, mert elüt a villamos " :D

PlaZ
2007-03-17, 21:00
"Basszameg, basszameg, basszameg!"

én

Krisztu
2007-03-18, 10:00
A delphoi jósda felirata:

Gnóthi szeauton - Ismerd meg önmagadat!

A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte:

* Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is

holahulla
2007-03-18, 13:17
Ti azért látom jobbakat copyztok be...
De szerintem ennek is van mondanivalója...pláne ha láttátok a klipet...

Kai Tracid - Life is Too Short

"Life is too short, don't stress everyday
Leave your worries behind go out and play
Life is too short, grasp it in your hand
A natural miracle, have fun while you can

Life is too short, as precious as gold
It's full of surprises, so I am told
Life is too short take it from me
Have as much fun as you wish, just wait and see

Life is too short, people seem to forget
That life is a gift and its free yes that's it
Life is too short, use your own eyes
Open yourself and enjoy your own life..."

http://www.music-head.de/covers/TTX2031



ha már felhoztad: kai tracid-for just one day
nekem ez volt a favorit

"For just one day
I wanna break all regoulations,
because we all go the same way,
and we all pass the same stations.

For just one day
I wanna feel totally free,
no responsabilities,
just everything is O.K.

No desires,
just surviving is the key,
for just one day
I wanna ignore our senseless fate,
colours are victorious over the grey,
stop to get controlled by the state.

For just one day
I wanna forget the value of money and gold,
I wanna live my way
and lose my inhibition threshold"

(offba meg a klip: http://youtube.com/watch?v=rpQHAu6oWFA)

PsyTiB
2007-03-18, 13:36
ha már felhoztad: kai tracid-for just one day
nekem ez volt a favorit

"For just one day
I wanna break all regoulations,
because we all go the same way,
and we all pass the same stations.

For just one day
I wanna feel totally free,
no responsabilities,
just everything is O.K.

No desires,
just surviving is the key,
for just one day
I wanna ignore our senseless fate,
colours are victorious over the grey,
stop to get controlled by the state.

For just one day
I wanna forget the value of money and gold,
I wanna live my way
and lose my inhibition threshold"

(offba meg a klip: http://youtube.com/watch?v=rpQHAu6oWFA)

:D :D :D

holahulla
2007-03-18, 16:42
"ha az ember megismer egyet önnön természetének hibái közül, mind könnyebben veszi észre azt másokban is"

ezotera
2007-03-18, 22:43
A LEGFONTOSABB



Történt egyszer, hogy a nagy erdei tisztáson összegyűltek az állatok, és azon kezdtek tanakodni, hogy mi a legfontosabb az életben.

- Szerintem a legfontosabb dolog az életben a barátság. - mondta az egér, és a lajhárhoz fordult - És szerinted ?

- A nyugalom ! - mondta az, és ásított egyet.

- Á, annál sokkal fontosabb az ész ! - legyintett a róka.

- Szerintem ... - kezdte volna a kaméleon, de a többiek rögtön letorkollták.

- Ugyan, mit tudsz te erről !

- Te kis köpönyegforgató ! - tette hozzá a róka.

- A legfontosabb dolog az életben a muzikalitás ! - trillázta a fülemüle.

- Hát nem mondom, az is lényeges, de a legfontosabb mégiscsak a szerelem. - brekegte a béka, mert éppen tavasz volt.

- Szerintem ... - kezdte volna megint a kaméleon, de a többiek újra csak lehurrogták.

- Majd pont te mondod meg, aki nem tudsz semmi mást, csak a színedet változtatni !

- A legfontosabb dolog az életben a szépség ! - folytatta a beszélgetést az őz - És a kecsesség.

- Akkor már inkább a gyorsaság ! - rikkantotta közbe a nyúl.

- Ez ostobaság ! - vetette ellen a pocok - A legfontosabb az, hogy legyen mindig mit enned.

- Szer ... - a kaméleon már csak eddig jutott, mert a többiek megint beléfojtották a szót.

- Ha még egyszer meg mersz szólalni, még meg is verünk ! - mondta a róka, aki valami okból még külön is haragudott rá - Na hol is tartottunk ?

- Ott - ismételte meg a pocok - , hogy a legfontosabb a tele has.

- Ez mindig csak zabálna ! - sziszegte a kígyó - Még egy ilyen haspókot !

- Miért, akkor szerinted mi a legfontosabb ? - kérdezte sértődötten a pocok.

- A hajlékonyság és a rugalmasság. - válaszolta a kígyó.

- Márpedig én mégis azt mondom ... - kezdte volna az őz, de ebben a pillanatban megzörrent a bozót, és kilépett belőle az oroszlán és a medve.

- Na te mit gondolsz, medve komám ? - kérdezte az oroszlán társától - Mi a legfontosabb ?

- Nem tudom eldönteni. De talán te meg tudod mondani. - fordult a medve a sashoz, aki csak most csatlakozott hozzájuk.

- Ó, hogyne. - válaszolta a sas - Szerintem a barátság.

Azzal bekapta az egeret.

- Szerintem az ész. - mondta az oroszlán, és széttépte a rókát.

- Szerintem a nyugalom. - mondta a medve, és megölte a lajhárt.

- Szerintem a muzikalitás. - mondta a sas, és megfojtotta a fülemülét.

- Szerintem a szerelem. - mondta az oroszlán, és eltaposta a békát.

- Szerintem a szépség. - mondta a medve, és agyonsújtotta az őzt.

- Szerintem a hajlékonyság. - mondta a sas, miközben felragadta a kígyót, és elrepült vele.

- Szerintem a gyorsaság. - mondta az oroszlán, és felfalta a nyulat.

- Szerintem az, hogy mindig legyen mit enned. - mondta a medve, és elnyelte a pockot.

Csend támadt. Aztán a medve megtörölte a száját, és azt mondta :

- Na, azt hiszem mehetünk.

Azzal az oroszlánnal együtt szép komótosan elballagtak a bozótoshoz, majd eltűntek benne.

- De most tényleg, medve ! - hallatszott az oroszlán hangja valahonnan messziről - Szerinted mi a legfontosabb ?

- Szerintem ... - motyogta a tisztáson a kaméleon egy barna földrög képében - Túlélni ...

ezotera
2007-03-18, 22:46
A FIÚ, AKINEK BÉKE VOLT A SZÍVÉBEN

A fiú, akinek béke volt a szívében, egy nagyvárosban élt. Egy szép nyári nap, ahogy lassan bandukolt az utcán, egy keservesen zokogó kisfiúra lett figyelmes.
- Hát te miért sírsz ?- kérdezte tőle.

- Kilökték a kezemből a fagyimat. - szipogta a kisfiú, és a lába elé mutatott, ahol az aszfalton egy nagy gombóc csokoládéfagylalt olvadozott a napsütésben.

- Ne sírj ! - mondta a fiú, akinek béke volt a szívében, és megsimogatta a gyerek fejét - Gyere, veszünk másikat !

Később a fiú, akinek béke volt a szívében, egy másik kisfiút is megvigasztalt, akit társai azért csúfoltak, mert szemüveget viselt.

Este moziba szeretett volna menni, de ehelyett egész éjjel egy fiatal lánnyal beszélgetett, akivel épp akkor szakított a barátja.

Másnap a fiú, akinek béke volt a szívében, megvigasztalt egy asszonyt, akinek meghalt a férje, valamint egy kislányt, akinek a cicáját elütötte egy autó. Harmadnap a munkahelyéről húsz év után elbocsátott középkorú férfit derítette jobb kedvre, meg a nagymamát, akiről megfeledkeztek az unokái.

És ez így ment tovább : jött az elsős kisfiú, aki rosszpontot vitt haza, mert beszélgetett az órán, a lány, akit nem vettek fel az egyetemre, a férfi, aki megtudta, hogy a feleségének szeretője van, a kamasz, akit gátlásossá tettek a pattanásai, az öregedő nő, akit elhagyott a férje egy fiatal lányért - mind-mind a fiúnak öntötték ki a szívüket.

Aztán egy nap a fiú, akinek béke volt a szívében, elment, ki a városból. Ment, ment, egészen addig, amíg el nem ért egy nagy hegyig. Nekirugaszkodott, felmászott egészen a tetejéig. Amikor felért, megállt, szétterpesztette a lábait, felnézett az égre, és üvölteni kezdett.

És üvöltött, és üvöltött, és üvöltött, és üvöltésétől leomlottak a sziklák, és kidőltek a fák, és megnyílt a föld. Az ég elsötétült, jégeső hullt, villámok cikáztak sisteregve, szélvihar tombolt.

És akkor a fiú abbahagyta az üvöltést. Megfordult, leereszkedett a hegyről, és elindult vissza, a városba.
:o

PlaZ
2007-03-19, 12:43
uhhhhhhhh
ez jó...meg ... valahol ismerős is

ezotera
2007-03-19, 13:33
uhhhhhhhh
ez jó...meg ... valahol ismerős is
szintén.... ;)

Carcase
2007-03-19, 13:40
Nagy kedvenc:

" Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk."

PsyTiB
2007-03-19, 15:38
"Ezt dobta a gép...megint :( " - by L. Réka & Me

FoX
2007-03-19, 15:48
A delphoi jósda felirata:

Gnóthi szeauton - Ismerd meg önmagadat!

A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte:

* Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is

kár hogy ezt nem a jos mondta... "A körülbelül 1000 éve működő delphoi jósdát ie. 590 körül foglalták el az athéniak, amikoris Szolón volt náluk a Bölcs Vezér. Ettől kezdve Athén gondoskodott a jósda "politikai függetlenségéről". Természetes volt tehát, hogy a jósda falára az akkori vezér szavait vésték, azaz Szolónét."
Bocsánat csak nem bírom amikor marhaságokat terjesztenek :o Tele van a net ilyen alezoterikus hazugsagokkal :(

ezotera
2007-03-19, 16:01
kár hogy ezt nem a jos mondta... "A körülbelül 1000 éve működő delphoi jósdát ie. 590 körül foglalták el az athéniak, amikoris Szolón volt náluk a Bölcs Vezér. Ettől kezdve Athén gondoskodott a jósda "politikai függetlenségéről". Természetes volt tehát, hogy a jósda falára az akkori vezér szavait vésték, azaz Szolónét."
Bocsánat csak nem bírom amikor marhaságokat terjesztenek :o Tele van a net ilyen alezoterikus hazugsagokkal :(
nana, vigyázz hogy használod a nevemet a neten:D

FoX
2007-03-19, 16:03
nana, vigyázz hogy használod a nevemet a neten:D

vigyazz, mer a nevedben ilyen dolgokat muvelnek a neten... :eek: :D az alezoterak :D

PlaZ
2007-03-20, 00:50
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk...

Hemingway

narny
2007-03-20, 01:10
"Pár szerelmi képzet is így ér néha véget.
Ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod.
Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne.
Hát pár ostoba álmot, a fának nekivágok,
És leások mélyre, az érzet fenekére.
Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.."

bár a zenéjükről foggalmam sincs, de ezt kaptam egy olyan embertől, akiről Hemingway beszélt..

nem szép ez így.. :(

PeeKaBoo
2007-03-20, 01:25
Bognár Barnabás: Ha mosolyt hozok...

Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.

PeeKaBoo
2007-03-20, 01:29
Van a világ,
vagy Te,
és vagyok én.
Én nézlek téged.
Te ott vagy a kör közepén.
Olyannak látom a világot,
amit Te sugárzol a világ felé.
Ha ragyogsz,
akkor a világot ragyogni látom,
ha felhő takar el,
akkor számomra sötét lesz.
Féltelek a világtól,
mert Te a világot magadban hordod.
Ha csak engem látnál,
engem hordanál magadban,
akkor az én szeretetemet sugároznád,
és örökké ragyognál.

PeeKaBoo
2007-03-20, 02:21
Először kóstoltam bele a halálba, és a halál keserű volt, mert a halál születés, félelem és szorongás a rettenetes megújulástól.
Ahhoz, hogy megszüless viszont el kell pusztulnia a körülötted lévő világnak, neked magadnak kell elpusztítanod saját magadban!
Nem csünghetsz mindig édes emlékekbe kapaszkodva, gyermeki álmokkal és ábrándokkal, nem élhetsz egy árnyékban!
Sokan életükben csak egyszer hallnak meg, amikor végleg kilépnek a mögöttük elkorhadó és összeomló gyermeki létből amikor csak magány van, senki más csak te magad vagy ott ahol lenned kell.
Ők általában nem születnek újjá igazán depis szürke törpék lesznek akik csak ostoba és egyszerű boldogságot keresnek!
Ők a többség veszettek és boldogok, meg kell tanulni tudni, bölcsebbnek lenni és meghaladni saját magunkat!
Mosoly nélkül meghal a szíved, felemészt s valami belülről kiéget. Jéggé válsz egy perc alatt, de lehunyod szemed újra a régi vagy. De eljön álmod vége is egyszer, felébredsz, s szemedből forró könny pereg, kiráz a hideg s álmodból csak egy ostoba gondolat lesz.

PlaZ
2007-03-20, 07:18
„Gyűlöllek és szeretlek
de kérded miért teszem?
Mert te kellesz nekem,
senki más”

J.M.

Maracuja
2007-03-20, 22:18
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk...

Hemingway
Ez nagyonszép!! :)

PeeKaBoo
2007-03-21, 04:49
Csak egy A N Y A ?

Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati
hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi
foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt,
hová is sorolja magát.
"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, "hogy van-e munkája,
vagy csak..?"
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs 'anya' kategóriánk foglalkozásként. A 'háztartásbeli' fedi le ezt."
mondta az adatfelvevő segítőkészen.

Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen
helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan
egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól
csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi
adatfelvevő".

"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam?
Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.

"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom
társkutatóként."

A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a
levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust
lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva
láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit
csinál ezen a területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a
hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:

"Folyamatos kutatási programban veszek részt
(melyik anya nem)
laboratóriumban és terepen is.
(normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek
(elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak),
és van már négy kreditem is.
(mindegyik lány).

Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb
figyelmet az ember-szakmákban
(melyik anya tagadja?)
és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap
(inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos"
foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a
pénz".

Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában,
amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.

Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem
előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az
emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket
gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.

Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült
rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy
újabb anya", vagy 'Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda
pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.

Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a
gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a
dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé?
Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási
munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!

PeeKaBoo
2007-03-21, 04:52
Hamvas Béla:
A zöld filozófiája

Az emberi világ nagy szava: a szeretet...
Másik nagy szava: a boldogság. A bol-
dogság sohasem közös...
Mindenki a maga számára boldog,
ahogy mindenki a más számára szeret.
Ezért a boldogsággal a magány jár
együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A
magányos ember nem tudja, mit jelent
szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem
akar együtt élni. Eletének értéke: a bol-
dogság.
Persze a világ nem csak ezt a két
szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság
mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a
Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele
van nagy szavakkal, ahogy tele van
lelkekkel, és minden léleknek megvan a
maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzésfölötti érzés-
ben él, abban az örömben és gyönyörű-
ségben, amely a legelső, s amely mé-
lyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a
szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a
szépség, a hatalom, mélyebb, mint a
béke — olyan mélyen van, hogy oda
könny nem ér le soha: a Boldogság ez,
amelyből az istenek születtek.
Elég, ha egy ember Beethoven IX.
szimfóniájára gondol, Schiller Öröm-
ódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az
ember arra gondol, bogy miképpen
rohannak ma a tőzsdére, színházba, köny-
vekért, mulatságba, sportba egyetlen
csöpp örömért. Elég, ha az ember el-
gondolja, hogy miképpen házasodnak,
szerelmesek, barátkoznak, harcolnak,
játszanak egy percnyi boldogságért. A
modern ember törekvése: öröm és bol-
dogság.

ezotera
2007-03-21, 10:24
"Valaha még arról is eszembejutott mindenféle. Ma már mindenről csak az jut eszembe."

Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.
Alphonse Karr

Gabedly
2007-03-21, 13:09
... I believe that music is God's voice...

PeeKaBoo
2007-03-22, 15:41
Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az élettől

„Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.”

pompeia
2007-03-22, 15:45
"én vagyok ennek az országnak a fasza."

Fekete Pákó (ma, 14:30, cool tv)

PeeKaBoo
2007-03-23, 00:54
Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becsapnak, és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hízlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be,- akkor se mondom,hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet.- De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárt kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak! Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból; ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. Nem hirdetek bocsánatot a rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását. De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint a mammut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.

PeeKaBoo
2007-03-23, 01:10
Mi az a szerelem?

A szerelem sem nem vak, sem nem süket, de még csak vaksüket sem.
A szerelemben pont azt látjuk meg a másikban, ami lehetne, ha a „jobbik énjét” hagyná élni. A szerelem igazi egymásra találás, maga az élet. Az élet pedig játék. A szerelem csodálatos játék két ember között.

A szerelemben ismét gyermek leszel, de a legjobb értelemben.
A szerelemben kiterjednek a határaid, és képes leszel sok mindenre, amire előtte még csak gondolni sem tudtál vagy mertél.
A szerelemben megszépülsz és megerősödsz.

AZ igazi szerelem, módosult tudatállapot, nem mindennapi, nem szokványos. Állandóan ajándéknak éled meg az életedet, méterekkel lebegsz avalóság fölött, de mégis az igazságot látod kikandikálni minden dolgok mögül.Minden másképp lesz, mint ahogyan addig hitted. Mindent másképp fogsz meg, mindent másra használsz, minden téged szolgál. Eggyé válsz önmagaddal és a világgal, pedig csak egy másik ember lépett be az életedbe, ha csak 5 percre is, vagy 5 napra, 5 évre, 5 évtizedre, 500 vagy 5000 esztendőre.

A játék, az gyönyörű és viccessé teheti az egész életet. A szerelem csodálatos játékossága hatalmas erőt jelent, amíg életben tartjátok azt. A szerelem első látásra nem kihagyható élmény az ember életéből. Bele is kell mennünk, el is kell merülnünk benne a fejünk búbjáig. Csak aztán később, amikor már kilubickoltuk magunkaz, tudnunk kell megpihenni is, kicsit eltávolodni egymástól, és megtanulni ismét egyedül is megélni az élet teljességét. Akkor is, ha van partnerünk, társunk, párunk: mert soha nem tudhatjuk, hogy meddig van.
Mi más lehetne a világon a legnagyobb gyógyító erő, mint a szeretet és a szerelem ereje?

PeeKaBoo
2007-03-23, 01:19
Egy őszinte mosoly értéke

Semmibe sem kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat akik kapják,
és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag hogy meglehetne nélküle,
és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben,
boldogságot teremt az otthonban,
és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek,
napfény a csüggedőknek,
világosság a szomorkodóknak,
és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára.
Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni,
csak önként lehet adni.
Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon,
akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek nincs annyira szüksége mosolyra, mint annak,
Aki maga már nem tud mosolyogni !
MOSOLYOGJ !

davidvincent
2007-03-23, 01:57
kár hogy ezt nem a jos mondta... "A körülbelül 1000 éve működő delphoi jósdát ie. 590 körül foglalták el az athéniak, amikoris Szolón volt náluk a Bölcs Vezér. Ettől kezdve Athén gondoskodott a jósda "politikai függetlenségéről". Természetes volt tehát, hogy a jósda falára az akkori vezér szavait vésték, azaz Szolónét."
Bocsánat csak nem bírom amikor marhaságokat terjesztenek :o Tele van a net ilyen alezoterikus hazugsagokkal :(

ha már ilyen kritikusak vagyunk, itt az eredeti forrás, nem Szolón ugyan, hanem Khilon (Wikipédia-szinten nem számít...)

"Ismerd meg magadat. Ha iszol, ne beszélj sokat, meg fogod bánni. Barátod lakomájára menj lassan, beteg ágyához siess. Az idősebbeket tiszteld. A szerencsétlent ne nevesd ki. Ne törekedj lehetetlenre. Ha beszélsz, ne hadonássz, olyan ez, mintha bolond lennél. A törvényeket tartsd meg. (Khilon)

de hogy Szolón is szóhoz jusson:

"Ne mondj olyat, amit nem láttál".

FoX
2007-03-23, 15:40
ha már ilyen kritikusak vagyunk, itt az eredeti forrás, nem Szolón ugyan, hanem Khilon (Wikipédia-szinten nem számít...)

"Ismerd meg magadat. Ha iszol, ne beszélj sokat, meg fogod bánni. Barátod lakomájára menj lassan, beteg ágyához siess. Az idősebbeket tiszteld. A szerencsétlent ne nevesd ki. Ne törekedj lehetetlenre. Ha beszélsz, ne hadonássz, olyan ez, mintha bolond lennél. A törvényeket tartsd meg. (Khilon)

de hogy Szolón is szóhoz jusson:

"Ne mondj olyat, amit nem láttál".

Hat en egy filozofiaprofot kerdeztem meg a valaszert szemelyesen... de lehet te okosabb vagy tole :D

Ja, es a Wikiben Thalesznek titulaljak, es ott en javitottam bele... epp azert mert utanajartam ;)

davidvincent
2007-03-23, 18:12
ha utánajártál, az +:))..én még HamvasBéla bácsinál (róla feltételezem, h. előkaparta a görög forrásokat...), az Anthologia humana-ban olvastam, hogy Khilon.
viszont ez tetszik (akár igaz, akár nem): "Állítólag Thalésztől "származik az 'Ismerd meg tenmagadat!' mondás ..., amelyről Antiszthenész a Filozófusnemzedékek c. könyvében azt állítja, hogy Phémonoétől való, és tőle lopta el Khilon.". wuhaha....a sunyi bölcs..... :D..

FoX
2007-03-23, 18:23
igazad van, biztos tole szarmazik. majd megirom annak a faszinak is, akitol megkérdeztem... vegtere is jobb ha tudja :)

FoX
2007-03-23, 18:28
bar ha jobban meggondolom... nem tunsz nekem eleg hiteles forrasnak... ugyhogy maradok annal akitol a Szolont megtudtam :D

PlaZ
2007-03-23, 18:39
AAAAAAAAhahahahahahahahahahah mennyire kedves :D :D :D

FoX
2007-03-23, 18:48
"Kedves a tövis is, ha mellette a rózsa." :p

Publilius Syrus

persze lehet nem o mondta... hanem lopta. :cool:

davidvincent
2007-03-23, 20:31
igazad van, biztos tole szarmazik. majd megirom annak a faszinak is, akitol megkérdeztem... vegtere is jobb ha tudja :)
;) :)

davidvincent
2007-03-23, 20:38
Ezt még iderakom gyorsan. Herakleitosz (aki amugy elég nehéz természetűnek mondott, cinikus, osztós alkat volt...) egy töredékében épp Homéroszt baszogatja... :D :)
"Csalódásban élnek az emberek még arra nézve is, hogy a láthatókat megismerjék, hasonlóan Homéroszhoz, aki a görögök között bölcsebb volt mindenkinél. Hiszen őt is gyermekek, akik tetveszkedtek, tartották bolonddá, mondván: ahányat megláttunk és megfogtunk, azt otthagyjuk, ahányat azonban sem nem láttunk meg, sem meg nem fogtunk, azt hozzuk magunkkal."

ezotera
2007-03-23, 22:13
bar ha jobban meggondolom... nem tunsz nekem eleg hiteles forrasnak... ugyhogy maradok annal akitol a Szolont megtudtam :D
:D :D bekalkilok má ...hatotta món cserí? :D

Heavy
2007-03-24, 16:58
vÉDD A FÁKAT,EGYÉL HÓDOT!!!! :eek: :D

XtROpA
2007-03-24, 17:35
„A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.”
Mark Twain

PlaZ
2007-03-24, 17:48
zsir:)

PeeKaBoo
2007-03-25, 04:04
Aki már elveszített olyas valamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult) az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet nem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amik valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha élek, mintha minden napom életem első -vagy utolsó- napom volna.

PeeKaBoo
2007-03-25, 04:08
Ha azért szeretsz,
mert látod a szemeimen,
hogy szeretlek téged,
akkor magadat szereted,
nem engem.
Mindegy ki, valaki szeressen,
mert szereted, ha szeretnek.
Ha azért szeretsz,
mert hiszed,
olyan vagyok,
amilyet szeretnél,
hogy ilyen az,
akit szeretni tudnál,
álmaidban is ilyen jött feléd,
akkor csalódni fogsz,
mert sokkal rosszabb vagyok,
csak jobbnak mutatom magam,
mert azt akarom, szeressél,
bármi áron, ha kell azon is,
hogy becsaplak.
Ha azért szeretsz,
mert mindent odaadok érted,
lemondok érted családról,
barátról,
akkor is magadat szereted.
Ha azért szeretsz,
amilyennek bennem látod magadat,
azt, amit a szemem tükröz feléd,
amilyennek én látlak,
ha általam önmagadat szereted meg,
akkor ezért a szeretetreméltó látványért
fogsz engem szeretni,
akkor nincs a világon vetélytársam,
akkor soha nem fogsz elengedni.
Akkor számodra
nélkülözhetetlen vagyok.

PeeKaBoo
2007-03-25, 04:12
A PILLANGÓ ÉS A VIRÁG

Valamikor régen egy férfi Istentől kért egy virágot és egy pillangót.
Istentől kaktuszt kapott és pókmacskát.
A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése.
Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van,
bizonyára valamit összekevert.
Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a pókmacska,
elment megnézni őket.
Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés csúnya kaktusz
kivirágzott, hogy a ronda pókmacska átváltozott gyönyörű
pillangóvá.
Isten mindig csak helyesen cselekszik!
Tudja, mi számunkra a legjobb, még ha nekünk néha nem is annak
tűnik.
Ha valamit szeretnénk és helyette mást kapunk, HIGGYÜNK!
Higgyük, hogy a jó eljut hozzánk a legmegfelelőbb időben.
Az, amit szeretnél...
... nem mindig az, amire szükséged van!
Ne feledd ...
A ma TÜSKÉI holnapra VIRÁGOK lesznek!

freelm
2007-03-25, 19:11
A gondolaton: "Önön tetteim eredménye vagyok, tettek örököse, tettek a mtrixom, tettek a nemzettségem; a tettek hozzám térnek haza újra; bármiféle tettet kövessek is el, lett az jó vagy rossz, annak örököse leszek", mi végre elmélkedik gyakorta férfi és nő?

freelm
2007-03-25, 19:12
Nem hinni abban, "Én ez vagyok", a legnagyobb szabadság.

freelm
2007-03-25, 19:14
Szabadságban rejlik a szabadulásom.

PeeKaBoo
2007-03-25, 19:14
Nem tudom, hogyan csinálod,
de olyan közel tudsz lenni,
és olyan messzire tudsz elmenni,
de talán nem is te vagy,
aki jön és elmegy,
hanem én vagyok csak félig készen,
mint egy könyv,
aminek még vannak üres lapjai,
olyan vagyok, ha oda lapozok,
mintha nem történt volna meg semmi.
Tudom, tudom, hogy szeretsz,
azt is,
hogy másképpen nem is lehetne,
hiszen a tanítványod vagyok,
nem csak a szerelmed,
amit írok,
azt nélküled sohasem,
ha olvasod, amit valaha,
és amit most, látnod kell,
hogyan változtam általad,
Neked.
Hogyan teltek,
az oly sokáig üres lapjaim.
csak azok a maradékok,
a maradék üres lapok,
ne jelentenének olyan sokat,
ne hinném el nekik,
hogy nem csak ők,
de az egész mindenség üres.
Olyan messzire megyek tőled,
hogy akkora távolság már nincs is,
hogy olyan közelre jöjjek vissza hozzád,
amilyen közel talán nincs is.

PeeKaBoo
2007-03-26, 07:54
Tudod arra gondoltam,
hogyan változtathat meg valakit
annyira a szeretet,
a szerelem,
ha szeret, és viszontszeretik,
hogy szinte másik emberré változik.
Aki annak előtte fázós volt,
kályha nélkül is megmelegszik,
aki addig csak magára gondolt,
a szeretettől
mindig csak arra a másikra gondol,
akinek a legfontosabb az volt,
hogy jól lakjon, azt is elfelejti,
hogy egyék.
Talán az ember szeretetlen olyan,
mint ki fagyos mezőn tengeti napjait,
szeretetben pedig olyan,
mintha kertben,
paradicsomi kertben élné az életet.
A kettő közötti különbség
kívülről, belülről is nyomot hagy.
Annyi a különbség,
mint a fagyos ember,
és a között,
mikor a fagyos embert
a meleg szobába vitték.
Azt hallottam,
hogy a pillangónak,
amelyik nagy hidegben él,
annak barna a színe,
amelyik pillangót
a napfény simogat,
annak elmondhatatlan szép,
kék színe van.
Talán valami ilyesmi lehet
a különbség oka,
és a következménye.

PeeKaBoo
2007-03-26, 14:51
Boldogságos madaram,
tudod,
az jutott eszembe,
milyen nehéz lehetett repülnöd úgy,
hogy közben
a szárnyaidba kapaszkodtam,
Te pedig a kezemet szorítottad,
nehogy leessek,
vittél magaddal,
és elhitetted velem,
könnyű a dalod,
hogy Te is így akarod,
hogy jó ez így Neked,
én reméltem,
mindkettőnknek jó ez a repülés,
repülés viharban, szélben,
sokszor a forgószél közepében,
halálos veszedelemben,
hittem, mert hinni akartam,
így a jó,
Neked is olyan játék,
mint vasút a vidámparkban,
föl, le, föl, le,
én nem láthattam,
a Téged,
a benneteket madarakat támadó
dögkeselyüket,
Mert ahogy repültél,
testeddel takartad előlem,
a veszélyt ne lássam,
persze éreztem,
mikor megbillent a szárnyad,
pillanatokra hittem,
együtt zuhanunk a sziklák közé,
hogy szépséges szárnyad eltörik,
kiáltottam volna ijedten,
mikor egy ideig,
újra helyreállt a rend,
de a vihar feltámadt,
sokszor feltámadt,
a keselyűk újra ott voltak körülötted,
a vesztedet akarva csipkedtek,
éles, döghústól büdös csőrükkel,
Te pedig csakazértis dúdoltad,
az élet szép, és sose halunk meg,
Nekem dúdoltad,
mint anya a riadt gyermekének,
ne féljek senkitől,
itt vagy velem, nekem.
Vagy úgy,
mint szerelmes a kedvesnek,
kettesben szép az élet,
nekünk nem árthat se tűz,
se jég,
se az éhes keselyűk,
mi szabadnak születtünk.
És én hittem Neked.
Ma már olyan,
mint egy szörnyűséges,
és mégis,
a világ leggyönyörűségesebb álma.
Igen,
akkor egyszerre voltam boldog,
és voltam boldogtalan.
Jó lenne megtudni tőled,
bántad-e valamikor,
azt az őrült száguldást.
Velem.

S.O.L.O.
2007-03-26, 14:53
ehh.. szerencsés ember

ezotera
2007-03-26, 15:32
Együtt jártak már több mint egy éve,
boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,
amiért a szüleik eleinte szóltak,
de aztán beletörődtek,
hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Hosszú országúton el s visszacikáztak,
ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak,
Egyetlen kérése volt csak a fiúnak:
nála nélkül soha ne induljon útnak.
Két motoros útja soha el nem vált,
bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,
a látóhatár szélén ha két motoros megjelent,
ezt leírni nem lehet ezt érezni kell.
Fekete bőrkesztyű, fekete szkafander, fekete bőrnadrág,
s nem egyszerű farmer,
fekete csizmában, nyakukban kendővel
szálltak versenybe a száguldó felhőkkel.
Ők, is mint más szerelmesek sokat veszekedtek,
de csak addig tartott aztán kibékültek.
Ám egy napon minden másképp történ,
nem tartották be a jól bevált törvényt,
távozás előtt a búcsú elmaradt,
s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymás,
a szülők már azt hitték mindkettőnek, van más,
de őket kínozta egy titkos sejtelem,
az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek,
és még nem békéltek meg a megsebzett szívek,
mindkettő bánkódott, mindkettő szenvedett,
kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket
a békülés útja vajon melyik lehet.
Egy csillagtalan borús, éjszakán elhatározásra jutott a lány,
tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,
s hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet.
Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat
nem is töprengett oly sokat.
Hirtelen gyorsasággal be is öltözködött
szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,
hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt.
Felrakta fejére a fekete szkafandert,
lenn az udvaron felült a motorra,
s csak akkor jutott eszébe amikor berúgta,
volt egy kérése régen a fiúnak,
„nála nélkül soha ne induljon útnak ” .
Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre
elővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomban, meghasad,
hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer,
jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott, ugratott s mire az utcájukból kiért,
már csak a motorjának s az álmainak élt.
Egész úton ara gondol mi lesz, ha majd odaér,
több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Gondolatai már messze jártak,
csak nézte az utat, és nem vette észre,

FoX
2007-03-26, 16:07
... hogy lemaradt a gyönyörű történet vége :D

ezotera
2007-03-26, 16:45
... hogy lemaradt a gyönyörű történet vége :D
:D:D nem basszus enni:D

napraforgo
2007-03-26, 19:56
Legyen egy emlék, h gondolj rám,
Legyen egy akadály a feledés útján.
Őrizd meg v dobd el, ahogy akarod,
Én csak egy fénykép vagyok,
Tűrök és hallgatok.

PeeKaBoo
2007-03-26, 20:14
Tudod valamikor úgy hittem,
hogy az igazság arra való,
hogy kimondják.
De most már tudom,
hogy az igazsággal
óvatosan kell bánni,
sokáig,
a megfelelő ideig kell féltve óvni,
gondosan őrizni,
százszor meggondolni,
nem ártunk-e neki azzal,
ha világgá kiabáljuk.
Mert a korán kimondott igazság
könnyen elpusztul, kárba vész,
mint az éretlenül szedett gyümölcs.
Pedig nem ő az éretlen,
mi vagyunk
felkészületlenek a fogyasztására.
Még a szót, azt, hogy szeretlek,
még azt is meg kell fontolni,
mielőtt súgjuk, mielőtt kiabáljuk,
mert előfordulhat,
hogy nem érti, aki hallja,
sokszor az se, aki kapja,
esetleg félreértik,
vagy, ha értik is,
félremagyarázzák.
Ha jönne valaki,
aki nem csak sejtené,
de tudná az igazságot,
annak óvatosan,
lépésről lépésre,
fokról fokra szabadna elmondania,
hogy az élet, az nem az,
amit mi annak gondolunk,
hogy a szerelem,
amiért harcolunk ezer évek óta,
az nem „A” szerelem,
ha megpróbálná elmondani,
hogyan kellene élnünk,
ahhoz,
hogy jól szeressünk,
ideig hallgatnánk őt,
hinnénk,
vagy nem hinnénk,
értenénk, vagy félreértenénk,
vagy szándékosan félreértenénk,
azután,
talán keresztre is feszítenénk,
majd, mikor már megöltük,
kezdenénk hirdetni az igazságát,
a saját szájunk íze szerinti
kicsavart igazságát.
Mikor a talaj telítve méreggel,
akkor a tiszta víz,
csak lassan,
csepegtetve segíthet

PeeKaBoo
2007-03-26, 23:11
Tudod arra gondoltam,
hogy nem szoktam érezni,
mikor gondolsz rám,
pedig kellene, tudom
hogy gondolatban sokszor
vagy nálam.
Picikét elszomorodtam,
hogy talán Te se,
hogy akkor én hiába,
ha gyenge,
nem ér addig a sugárzása.
A szeretetem sugárzása.
De hogy Téged nem melegít,
az nem létezik,
ilyen gyenge a szeretet
nem lehet,
hogy pár kilométer,
alig fél óra távolság,
és nem érzel belőle semmit,
hogy olyan,
mint a lakásban a vaskályha,
csak pár köbméter,
amennyit befűt,
hogy a falon túlra
nem sugároz,
számodra,
mintha nem is melegítene.
De lehet, hogy nem
a gondolat formájában
érkezik meg hozzád
hanem az érzésében.
Talán,
amikor szerelemmel gondolok rád
éjszaka,
és téged alvás közben ér az érzés,
váratlanuk elmosolyodsz.
Ha az utcán vagy
amikor rád gondolok,
„véletlenül” felpillantsz az égre,
és összeszorul a torkod,
ilyen szépet még nem láttál,
vagy hirtelen azt érzed,
szárnyakat kapott a lelked,
nem tudod mitől,
de egyszerre elmúlik
a rosszkedved,
kisimul az arcod,
vidám dalt dúdolgatsz.
Nem tudod, miért, mitől,
azt se, hogy történt valami,
hiszed,
csupán a hangulatod,
ami megváltozott.
Csak annyit érzel,
mint ki kicsinykét letette
nehéz bőröndjét,
mint akinek pillanatra
felbukkant a Napja.

xyz
2007-03-26, 23:33
a legemberibb topic :)
Katica ezeket te írod :confused: :cool:

PeeKaBoo
2007-03-27, 01:18
a legemberibb topic :)
Katica ezeket te írod :confused: :cool:

nemnem :) én csak gyűjtöm :)

heliosphere
2007-03-27, 01:32
"Ne aggódj ha gondjaid vannak a matematikával... az enyémek sokkal nagyobbak." Albert Einstein

bocsi..ez nem komoly érzelmekről szól, csupán az eheti matek pótzh miatti aggodalmam vezérelt... :p ;)

PeeKaBoo
2007-03-27, 12:40
Tudod arra gondoltam,
mennyire fontos nekünk,
embereknek,
a szeretet.
Talán nem is csak mi,
hanem minden, és mindenki,
aki él a világban arra vágyik,
hogy szeresse valaki,
hogy ő legyen
valakinek a szemefénye,
hogy valaki őszintén,
szíve mélyéről mondja neki,
„szeretlek Téged”.
Erről szól az életünk,
legyen valaki,
aki minket szeret.
Éhezünk, szomjazunk,
megfagyunk,
ha szeretet nem kapunk.
Olyan a szeretet, (amit kapunk),
mint a napsugár,
mint egy gyönyörűséges vadvirág,
vagy,
mint a legfinomabb kínai selyem.
Olyan,
mint a Napnak a melegítő sugara,
amit állandóan küldenie kell felénk
ahhoz, hogy érezzük,
létezik.
Tudjuk, hogy van,
de a melegséghez az kevés.
Vagy, mint a liliom,
amelyik akkor is létezik,
ha nem látjuk,
ha nem érezzük illatát,
de mert távol van,
mert sok-sok fal választ el tőle,
nem érezzük,
nem látjuk,
mindig gyönyörű színét.
Ha érezni akarnánk,
azt, ami rajtunk kívül létezik,
akkor éjt nappallá téve
kéne sütnie a Napnak,
a virágnak
nem szabadna hervadnia.
Talán,
ha a Nap melegét,
a virág szépségét,
a selyem puhaságát,
a szeretet csodáját
magunkban hordhatnánk,
akkor megőrizni tudnánk,
akkor soha nem fáznánk,
a szépben nem szűkölnénk,
és a csodában is hinnénk.
Soha nem kellene félnünk,
egyszer vége lesz,
hogy valaki elveheti tőlünk.
Mert a mienk,
magunkba hordozzuk,
nem választ el tőle a távolság,
az éjszaka, és a bizalmatlanság.

PsyTiB
2007-03-27, 13:29
a legemberibb topic :)
Katica ezeket te írod :confused: :cool:

Én is azt hittem...ki is nézném... :)

PlaZ
2007-03-27, 14:33
Az ég végre nagyon kék,
Dalolnak a nyitnikék...

ezotera
2007-03-27, 15:40
nemnem :) én csak gyűjtöm :)
én is...:o

FoX
2007-03-27, 15:44
Az ég végre nagyon kék,
Dalolnak a nyitnikék...

the best of plazma :D

PlaZ
2007-03-27, 15:46
ébredés utáni elsö reakcióm volt:D
bocsánat mindenkitől hogy rászabadítottam a világra...

ezotera
2007-03-27, 16:51
Az ég végre nagyon kék,
Dalolnak a nyitnikék...
ja és illik az aláírás-avatarodho':D

ezotera
2007-03-28, 10:54
VÁCZI DAL

Lefelé megy a vércukrom,
megteszi.
Leheletem acetonos,
püff neki!
Szenvedjen is minden gané
másnapos,
mind, aki az enkezére
rátapos!:D

PeeKaBoo
2007-03-28, 13:53
"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni
is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."

PeeKaBoo
2007-03-29, 18:33
Tudod arra gondoltam,
az ember mindig számon kér,
pedig minden döntés,
az ő,
a saját kezében van.
Mindig mindenre,
csak a lehetőséget kapja,
amivel, ha akar él,
de nem muszáj élni vele,
Az élet is csak lehetőség,
amit az ember
saját akaratából fogad el.
A szülei, az Isten,
Csak megkínálják az élettel,
Csak kóstolót adnak,
lehet nem kérni belőle,
az ember csak a lehetőséget kapja
az életre,
az élet élése szabadon választott,
és mi, mindannyian, akik szidjuk,
akik átkozzuk,
önként választjuk. Eldobhatnánk,
talán helyette másikat is kapnánk,
de ragaszkodunk ehhez a szidott,
de mégiscsak szeretett élethez.
Annyira szeretjük,
hogy érte mindent vállalunk,
fájdalmat, szenvedést,
csupán csak annyiért,
hogy néha,
egy pillanatra ki-kisüt
a mi Napunk.
A szerelmet is mi választjuk,
a szerelmet se tudja
senki reánk erőltetni,
valahol,
a lelkünk mélyén úgy döntünk,
szeretünk, de nem muszáj,
mi akarjuk,
ezért senkit nem hibáztathatunk,
ha nem olyan,
milyennek elképzeltük.
Mert a szeretet is egy lehetőség,
mint az élet, mi döntünk,
elpusztítjuk, vagy éljük.
De mi mégis választjuk,
sok-sok fájdalmat elviselünk,
egy-két gyönyörű pillanatáért.

PlaZ
2007-03-29, 21:33
"Every night and every morn
Some to misery are born,
Every morn and every night
Some are born to sweet delight.
Some are born to sweet delight,
Some are born to endless night."

W.B.

ugyanez felirattal::)

"Minden éj s napon pedig
Lesz, ki búra születik.
Minden nappal s éjszakán
Lesz, kit sorsa kéjre szán.
Lesz, kit sorsa kéjre szán,
S lesz, kit örök éjre szán."

W.B.

PeeKaBoo
2007-03-30, 14:00
Tudod,
hiába csukom le a szemem,
már nem látlak Téged.
Elmosódnak a körvonalaid,
nem látom a szemeidet,
a számomra
oly kedves mosolyodat.
A simogatásra vágyó kezedet se látom.
Ma már nem látom,
csak érzem.
Hogy is maradtak volna meg
a vonásaid,
azok a vonások már a múlté,
egy emberé,
akit valamikor láthattam,
és akit,
egy életre megszerettem.
De ma már nem az vagy,
nem az a kép vagy,
amit akkor fényképeztem
magamnak, magamban,
ma már csak olyan voltál.
Azóta minden pillanatban
újjászületsz,
már nekem születsz újjá,
már az én gyermekem vagy.
Ezt az új embert
szememmel nem láthatom,
most nem láthatom,
de talán lesz egy pillanat,
amikor az arcod,
az én szemem simogatására
születik újjá,
az egy olyan gyönyörű kép lesz,
agyam albumában sokáig őrizhető,
de nem lesz több annál,
mint,
akit minden pillanatban érezhetek,
aki nem egy régi kép,
amit egy ideig megőrizett az agyam,
hanem, aki soha nem változik,
aki beköltözött ide,
a szívembe.

freelm
2007-03-30, 15:14
A Nagy Út nyugalmas és nagy szívű,
számára semmi sem könnyű,
semmi sem nehéz.

PeeKaBoo
2007-03-31, 20:01
"Valaki mondja meg milyen az élet
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá
Valaki mondja meg miért nem

Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt

Valaki mondja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta hogy ne bánts mást
Valaki látta hogy bántottalak már
Valaki látta hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt
Anyám azt mondta hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta miért nem e földön
Anyám nem mondta mondd, mondd, miért"

PeeKaBoo
2007-03-31, 20:06
Tudod, jó lehet reggel
együtt ébredni,
együtt szürcsölni
a forró kávét, vagy kakaót,
jó lehet együtt megpillantani
az ébredő Napot,
keresni az első kíváncsi hóvirágot,
együtt kacagni a semmiségen,
várni az ünnepet,
és együtt sajnálni az ünnepet,
ha már elmúlt,
de tudod, a legjobbon kívül
létezik,
még a rossz előtt,
a jó,
jó reggel úgy ébredni,
hogy közben rád gondolni,
vajon megtalállak-e kitekintve,
a fűben, fában bokorban,
versben és zenében,
jó úgy ébredni,
hogy dolgom van,
ami mindennél fontosabb,
hogy ne keres hiába,
hogy szavak formájában
küldjem el Neked,
a reménnyel teli szívemet,
és öröm látni,
megtalálni,
hogy nem maradtam szív nélkül,
mert helyére,
az én szívem helyére
elküldted a Tiédet.
A Te gyönyörűséges
fájó szívedet.
Akinek a legjobb már nem jutott,
annak még mindig ott a jó,
ha elfogadja,
ha vissza nem utasítja.

PeeKaBoo
2007-04-02, 09:43
Tudod, az jutott eszembe,
olyan ez az élet,
mintha
a mesét hallgató gyerek
álmos szeme lecsukódna,
mély álomba szenderülne,
és a mese szereplőjévé
álmodná magát,
vívná a harcot az ellenséggel,
újra, meg újra beleharapna
a mérgezett almába,
találkozna a gonosz farkassal,
álmában,
a farkas gyomrába
valóban belekerülne.
Hosszú ez az álom,
a legkisebb fiú
soha célt nem ér,
folyton csak úton van,
a jó nem nyeri el a jutalmát,
a rossz még nem tudja,
a jó, az sokkal erősebb.
De egyszer talán
kimászunk a farkas gyomrából,
végleg felébredünk a meséből,
és boldog körtáncot járunk
a gonosz mostohával,
a farkassal,
a legkisebb fiúval együtt örülve,
hogy az egész
csak rossz álom volt,
senki nem gyűlöl senkit,
olyan, hogy gyűlölet
nem is létezik,
csak annyi történt,
hogy összetévesztettük,
az álmot a valósággal,
a világon
nincs is másik igazság,
csak az,
hogy én szeretlek Téged,
hogy Te szeretsz engem,
az is csak álom,
hogy Te meg én,
valójában
ketten egyek vagyunk,
örökre,
mert összetart bennünket
az Isten,
a végtelen szeretet.

PeeKaBoo
2007-04-02, 09:44
Tudod,
azt hiszem,
a világ nem ott ér véget,
ahol mi a véginek gondoljuk.
Mindig van egy azon túl is.
Ahol semmi se lehetetlen,
ahol nincsenek falak,
nincsenek akadályok,
és most nem a túlvilágra gondolok,
hanem valamire,
ami bennünk van,
ami nem ismeri a gravitációt,
falakat,
kötelékeket.
Jön és megy,
közben nem sérül,
és a falak se sérülnek,
vagy, ha mégis,
saját hibájukból...

PeeKaBoo
2007-04-02, 09:57
Tudod arra gondoltam,
a világ olyan,
mint a tánc.
Lehet akarattal mindent,
a táncot is megtanulni,
közönségnek is
szemet gyönyörködtetőn
táncolni,
lehet tudással,
és akarattal
csodás ódákat írni,
világszép palotákat építeni,
finomabbnál finomabb
kenyeret sütni,
vizsgázhat valaki legjobban,
akár az anyaságból,
ha ügyes,
ha jól megtanulja,
mit, hogyan kell tenni,
lehet valaki festményeivel is kiváló,
szeretni is szerethet eszeveszetten,
lehet mindent tökéletes csinálni,
a legjobban a legszebben,
de van,
amikor a lélek kényszerít,
amikor a lélek irányít,
amikor a lélek
beleköltözik a műbe,
és a táncot a lélek járja át.
Az a fal,
az valahogy maradandóbb,
Az a tánc felejthetetlenebb,
Annak a kenyérnek az íze
örökre a megmarad.
Az a szeretet
nem múlik el soha.

Psychedelic_Vision
2007-04-02, 15:10
Húsvéti apropóból:

"Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
A madarak is kékek,
Büntet ez a bélyeg." :D

PeeKaBoo
2007-04-02, 16:47
Tudod arra gondoltam,
hogy a „van” az,
amit nem lehet
megváltoztatni,
amit el kell fogadni,
tenni
csak a „lesz”-ért lehet.
A „van”-ban ott a parázs,
a fájdalom,
s az öröm parazsa.
A fájdalom parazsát,
ha öröm nincs már benne
nem szabad élesztgetni,
engedni kell kihunyni,
csak
az örömét érdemes ápolgatni,
életben tartani.
Amíg van benne kedv,
amíg szeret élni,
amíg úgy érezzük,
érdemes az életre,
addig kell megőrizni,
addig engedni kell neki,
had éljen.
Ami van, az nem változik,
legfeljebb a parázs izzik,
talán a holnapnak,
talán a halálnak.
Ha már egy érzés csak fájdalmas,
ha leginkább szabadulnánk tőle,
akkor hagyni kell,
nem élesztgetni a szikrát,
nem tépegetni a sebeket,
hanem rábízni az időre,
magára hagyva
majd elgyengül,
végül pedig kimúl.
Ha egy érzés meghalt,
akkor
a holtak birodalmába való,
ne bolygassuk,
akkor hozzá nincs közünk,
nem tehetünk érte semmi,
a halottat bízzuk a halottakra,
addig gondozzuk,
ápoljuk,
lázát csillapítsuk,
míg életöröm van benne,
míg szeret,
míg akar élni,
s ha egyszer mégis meghal,
mert nem az öröklétre született,
magunkat nem hibáztathatjuk,
nyugodt lélekkel mondhatjuk,
a béke poraira,
hiszen míg élt,
megtettük érte mindent,
amit meglehetett.

PeeKaBoo
2007-04-03, 09:06
Tudod arra gondoltam,
hogy legfontosabb a törvény.
Senki nem indul el mezítelenül,
akkor se,
ha fájdalmában eszét veszíti is,
vagy,
ha boldogságában veszíti el az eszét.
A fájdalomnál erősebb a törvény,
a boldogságnál nagyobb úr
a törvény.
Nincs az embernek más út,
nincs választási lehetőség,
csak egy út van,
az is betonból,
ami hol hideg,
hol pedig forró,
ha lábunkat védeni akarjuk,
cipőbe kell bújnunk.
Már azt is elfelejtettük,
talán volt más út is,
már nem is tudjuk,
ez így
nem igazán jó nekünk,
talán lehetne másképp is,
eszünkbe se jut,
hogy a felhőkön ülve is
lóbálhatnánk a lábunkat,
nekünk csak a vágy maradt,
a távoli felhők után,
nincs virágos rét a szívünkben,
csak nagy néha Vasárnapon,
a csillagokat lehozni se próbáljuk
az égről,
csak a valóság van,
a törvény, ami megmondja,
merre kell mennünk,
tudom én,
hogy másfele én sem mehetek,
de olyan jó kicsit selyemmel bélelni,
kiszínezni,
szépséges valóságot álmodni,
esőben táncolni,
a madarakkal dalra fakadni,
szelek szárnyán szerelmet küldeni.

napraforgo
2007-04-03, 20:28
A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek:
a Bánat, a Tudás, a Vidámság és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, h a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet előtt.
Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat és ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra.
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tdlak elvinni- válaszolta a Büszkeség- itt minden tökéletes és te esetleg árthatnál a hajómnak.
A Szeretet megkérdezte hát a Bánatot is:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Oh, Szeretet! Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon.
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, h meg se hallotta Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek Téged.
Aki megszólalt egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, h elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor földetértek, az öreg elment.
a Szeretet úgy érezte, h sokkal tartozik az öregnek, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, megtudod mondani ki segített nekem ?
-Az Idő vol-mondta a Tudás.
-Az idő?- kérdezte Szeretet- Miért segített nekem az Idő?
A Tudás válaszolt:
-Mert csak az Idő érti meg, h milyen fontos az életben a Szeretet!

Ez inkább egy ,ese, de nekem nagyon tetszik!

PeeKaBoo
2007-04-03, 20:45
Tudod arra gondoltam,
mikor a kisbaba megszületik,
olyan neki,
mintha
egy ismeretlen bolygóra lépne,
ahol minden idegen,
minden rajta kívül van.
Ha van szeretet benne,
annak tárgya nincs,
az kiosztásra váró szeretet.
Ahogy nyílik a szeme,
egyre jobban
kezdi otthon érezni magát,
apró kis ujjával
boldogan,
kacagva mutogat emberre,
virágra, madárra,
házra, és repülőre,
és válogatás nélkül
fogad be mindent,
és mindenkit,
csöppnyi kis szívébe.
Szeretetét tányérra teszi,
Kínálja az arra járóknak.
Azután megtanulja,
hogy a szeretet nem kell
mélyen a szívére venni,
a világ
nem az ő szeretetére éhes.
Ahogy növekszik,
szembesül azzal,
hogy az emberek,
a repülők,
a virágok,
a madarak,
a házak,
akiket,
amiket a szívébe fogadott,
nem is akarnak ott lakni,
de még közös sátrat se
akarnak építeni.
Egy ideig nem érti,
azután egyenként elengedi,
amit a szívébe költöztetett,
és újra magára marad.
Megint minden rajta kívüli lesz.
Azt gondolja,
ő már többé nem tud,
nem akar annyira szeretni,
hogy szállást adjon a szívében.
De csak addig gondolja,
míg valaki nem jár arra,
aki hívja,
gyere,
költözz be az én szívembe,
adj szállást nekem a tiedben.

PeeKaBoo
2007-04-03, 20:49
Miért bűvöllek, ha fáj,
néha gyűlölve,
többször szeretve,
de soha el nem engedve,
miért bűvölsz,
miért nem engedsz,
mikor tudod,
nincs megérkezés,
de hát az élet is kilátástalan,
mint ez a szerelem olyan.
Csak úszunk az óceánban,
az élet óceánjában,
nem tudjuk azt se,
volt-e kezdet,
és lesz-e vég,
a célt se ismerjük,
talán cél sincs,
úszunk a mélyvízben,
hol napsütésben,
máskor hóesésben,
szélviharban,
miért nehezítjük
kimerült vállainkat
ezzel
a soha be nem érő
szerelemmel,
talán csak önzés,
hogy nem engedlek,
mikor tudom, hogy fáj,
nem engedsz, pedig tudod,
fájdalmat okozol,
az én önzésem
a Te önzésed,
miért jó ez így nekünk,
amikor nem jó,
talán,
mert egyszer az életben
azt érezzük,
hogy nem az úszók vagyunk,
mi magunk vagyunk
az óceán
.

PlaZ
2007-04-03, 20:58
nahát szebbnél szebb idézetek..........

freelm
2007-04-04, 11:46
Küzd le a dühöt békességgel:
Küzd le a gonoszt jóval.
Küzd le az aljast nagylelkűséggel;
a hazug embert igaz szóval.

PeeKaBoo
2007-04-04, 14:14
"Ebben a pillanatban úgy éreztem magam,
mint egy kislány,
aki most érti meg,
hogy a világ mégsincs tele szörnyekkel és átkokkal,
ahogy a felnőttek tanították:
szeretettel van tele,
függetlenül attól,
hoy ez a szeretet milyen formában nyilvánul meg.
És ez a szeretet elnézi a hibáit,
és megbocsájtja a bűnt"

PlaZ
2007-04-04, 14:27
nohát

PeeKaBoo
2007-04-05, 23:13
Emlékszel,
egyszer azt mondtad,
hogy nem tudsz már
úgy örülni,
vagy szomorkodni,
rajtad kívül
történő dolgok miatt,
ahogy régen örültél,
vagy szomorkodtál,
ha győzött,
vagy veszített
kedvenc csapatod,
már semmi nem olyan fontos neked,
mint amilyen valamikor volt.
Tudod, arra gondoltam,
olyan lehet ez,
mintha az ember megkapná
az örökléthez vezető ajtó kulcsát.
Mit számit akkor egy-két sérülés,
Akár a betegség, akár a halál,
mit számit a hatalom,
mit számít a bánat,
és mit az öröm,
amellett
a káprázatos tudás mellett,
hogy az élet örök,
minden elmúlik,
de az élet megmarad.
Ilyen az is,
amikor az ember szeret,
nagyon szeret,
szerelemmel szeret.
Ha az enyém
a világ
leggyönyörűségesebb érzése,
akkor mi ahhoz képest
a vesztesség, a kudarc,
vagy akár
a legnagyobb nyeremény is
eltörpül amellett,
ha tudjuk,
a legfontosabb kincs
örökre a miénk.

PeeKaBoo
2007-04-05, 23:31
Azt mondják, a szerelem öl,
butít,
és a nyomorba dönt.
Hát
akkor ez az én érzésem
nem az az érzés lehet,
mert ez a szerelem,
(ha ez is az)
nem törni akar,
hanem szeretné
a tört cserepeket
összeragasztani,
nem sötét verem,
mert a fényt kedveli,
a világ kincsét szeretné odaadni,
nem pedig valamit is elvenni,
ha vak,
csak azért vak,
mert azt nem látja,
ami a szemnek látható,
mélyen van,
és mélyre lát,
a színe hófehér,
és arra vágyik,
hogy senkit ne karcoljon,
mindig csak simogasson,
ez a szerelem nem öl,
életben akar tartani,
hogy ő is
életben maradjon,
lehet, hogy butít,
az ész érveit nem kedveli
ez a szerelem bennem lakik,
és én őbenne,
magamon kívül van,
és néha én is ott vagyok vele,
kívül kell lennie,
mert látom,
és mégis bennem van,
mert ez a szerelem nekem
a világ

pétör
2007-04-06, 00:14
nohát


plazma ezen most olyan joizüt kacarásztam hogy ihaj :D:D

PlaZ
2007-04-06, 00:27
örülök hogy megnevettethettelek pétöröm:D

Gabedly
2007-04-06, 01:17
.

Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre.

Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.

.

fujin
2007-04-06, 07:00
hmm... talán nem ez lett a legrövidebb válogatás... sry - majd a következőt rövidebbre fogom ;)

"Mindennek megvan a szépsége, csak nem mindenki látja meg." - Konfuciusz

"Tűrj és tarts ki, ez a fájdalom hasznodra lesz egykor." - Ovidius

"A szándék mérettetik meg, nem az adomány." - Lessing

"A mese nemcsak gyermekeknek való táplálék." - Lessing

"A művészet kedveli a véletlent, s a véletlen a művészetet." - Agathón

"A nyíltság mindig elismerésre méltó." - Bismarck

"Valószínű, hogy valószínűtlen is történhetik." - Arisztotelész

"A példa a leghatékonyabb tanítók egyike, noha szótlanul tanít." - Simles

"A pesszimizmus hangulat; az optimizmus akarat." - Alain

"Ez a nő 18 nyelven beszél, de egyiken sem tud nemet mondani." - Dorothy Parker :mad:

"Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem." - Madame Pompadour

"Szavak - ez mindenünk." - Samuel Beckett

"Borzasztóan könnyű hozzászokni egy másik ember tragédiájához." - M. Wilson

"Szeret habozni az, ki roppant műbe fog." - Szophoklész

"A boldogság egy köztes állomás a túl kevés és a túl sok között." - A. Pollock

"Mikor sok a parancs, a törvény, sokasodnak a tolvaj betyárok" - Lao Ce

"A szerelem az a tévhit, miszerint az egyik nő különbözik a másiktól." - H.L. Mencken :p

"Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük." - Eötvös

"A gyorsaság szükséges, a sietség káros." - Szuvorov

"A hálátlanság után a hála a legnehezebben elviselhető dolog." - H.W. Beecher

"Csak mert a hal már a hálódban van, ne bízd el magad!" - Marl Davion

"Minden ami ismeretlen, nagyszerűnek látszik." - Tacitus

"Amikor egy lány férjhez megy, felcseréli sok férfi figyelmét egyetlen férfi figyelmetlenségáére." - Helen Rowland

"A jelen méhében hordozza a jövőt." - Leibniz

"Mindenki azzal törődik legjobban, amit éppen szeret." - Platón

"A leggazdagabb a takarékos, a legszegényebb a zsugori." - Chamfort

"A legszebb hadsereg is a csapás eszköze" - Lao Ce

"Egyszerűen semmibe vettem egy axiómát." - A. Einstein

"A plátói szerelem vegetáriánus tigris." - Aps István

"Míly keveset talál, ki kétszer annyit képzel!" - A. Mickiewicz

"A legcsinosabb ruhákat azért hordják, hogy végül levegyék." - Jen Cocteau

"A rang: az élet legnagyobb csapása" - Lao Ce

"Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra." - W.Allen :rolleyes:

"Ne a város legszebb lányát vedd feleségül." - Hippel !

"A szemet-szemért az egész világot vakká teheti" - Gandhi

"A szó az emberiség leghatásosabb kábítószere. Téged meg elvisznek kábitószer csmpészetért." - Hofi

"Amikor egy férfi ellopja a feleséged, nem állhatsz nagyobb bosszút, minthogy meghagyod őt neki." Sacha Giutri

"A véretekben van az önpusztím." - Karinthy Frigyes

"Ne higgye minden kis halom magáról, hogy ő a világ teteje." - Lessing

"Jobb törött drágakőként meghalni, mint sárként élni!" - Bruce Lee

"A nagy kérdés, amelyet a női lélek harmincéves tanulmányozása ellenére sem sikerült megválaszolnom, a következő kérdést: mit is akar egy nő valójában? - Sigmund Freud

"Ne vágd ketté, amit kioldhatsz." - Joubert

"Jól alszik az, aki nem érzi milyen rosszul alszik." - Pubilius Syrus

"Nem boldog, aki nem akar boldog lenni." - Joubert

"A vita - a tudás cseréje. A vitatkozás - a tudatlanságé." - R. Quillen

"A nő uralkodik a szexualitásán, mert azzal mindent megkap, ami számára még fontosabb, mint a szex." - Esther Vilar

"Nem mindenki muzsikus, aki hegedűvel mászkál." - Verdi

"Az ember nem érezheti jól magát, csak a saját jóváhagyásával." - M. Twain

"A világjáró: Mesél, és negyed óra alatt elveszi a kedvem a föld felétől." - Jules Ranard

"A nő a természet legelfogadhatóbb hibája." - John Milton

"A nő olyan, mint egy költői hasonlat: Ha szép, akkor az sem baj, ha nincs semmi értelme." - Rejtő Jenő

"Kellemesebb, ha te tudsz mindent másokról, mintha ők rólad." - Plautus .)

"Nincs semmi mocskos a szexben. Kivéve, ha igazán jól csinálják..." - W.Allen

"Aki másokat lekicsinyel, az sose nagy." - Seume

"Nő ne jártassa száját, mert az rettenetes." - Démokritosz .p

"Ami a csúcspontra ér, máris zuhanhat a semmibe." - Seneca

"Nyugodt víztől is írtózik a hajótörött." - Ovidius :oooo

"Könnyű, nyári fű, Harcosok nagy álmai így végzik csupán." - Macuo Basó

"A nők legszívesebben azokat a sebeket kötözik be, amiket maguk ejtettek." - Jacques Marchand

"A melankólia a költészetnek valamennyi közt a legjogosultabb tónusa." - Poe

"Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja." - Thoreau

"Óvakodj a türelmes ember haragjától." - J. Dryden

"Elhasznált testtel kell a sírba feküdni!" - Hrabal :cool:

"A háború: béke; A szabadság: szolgaság; A tudatlanság: erő." - Orwell

"A nők olyanok, mint a fordítások: a szépek nem hűek, a hűek nem szépek..." - George Bernard Shaw

"Ha a nép nem fél a hatalomtól, a hatalom akkor tökéletes." - Lao Ce

"Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, maga a félelem." - Roosevelt

"Ha meghallgatod ellenfeled, félig megnyerted a csatát." - Sin Zu

"Egy nő jó híre sok férfi hallgatásán alapul." - Maurice Chevalier

"S mint az ócskavasak, holtan merednek reményeink, a csillagok." - Pilinszky

"Ha meg tudod álmodni, meg tudod csinálni." - Walt Disney !!! :))

"Az ész bajjal jár." - Gribojedov

"Semmit sem tudok, csak azt, hogy nem tudok semmit." - Szókratész

"Egyetlen okos férfi sem mond ellent a nejének. Megvárja, míg maga megteszi." - Humphrey Bogart

"Ha minden ésszerű lenne a földön, akkor nem is történne semmi." - Dosztojevszkij

"Ha nem haragszik, minden ember okosabb." - Euripidész

"Ha nem tanulsz a hibáidból, nem érdemes elkövetned őket." - L.J. Peter

"Az ígéret földje az a föld, ahol éppen nem vagyunk." - Amiel

"Ha a nők hirtelen nem tudjak, mit tegyenek, levetkőznek - és ez valószínűleg a legjobb, amit tehetnek." - Samuel Beckett

"Mit kezdjek egy becsületes emberrel? Nekem egy jó politikusra van szükségem." - Charles-Maurice de Talleyrand

"Nem akarok mást, csak egy meleg ágyat, pár kedves szót, es korlátlan hatalmat." - Ashleigh Brilliant

"Rám gyakorolt hatásod vajon mennyiben az én rád gyakorolt hatásom eredménye?" - Ashleigh Brilliant

"Ha egy nő épp nem beszel, Isten ments, hogy félbeszakítsd." - Enriyeu Castaldo

"Amikor már kimerítettük az összes lehetőséget, jusson eszünkbe, hogy még nem." - Robert H. Schuller

"Kölyökkoromban minden este egy bicikliért imádkoztam. Aztán rájöttem, hogy Isten nem igy működik. Loptam magamnak egy biciklit, aztán kértem Istent, hogy bocsásson meg nekem." - Emo Philips

"Az ember néha szélvédő, neha meg bogár." - Mark Knopfler

"Ki tudná a halál gondolatát elviselni, ha az élet öröm volna?" - Schopenhauer

"Kosnak az elejétől óvakodj, lónak a hátuljától, nőknek minden oldalától." - Anton Csehov

"A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de soha sincs öröme benne." - Teller Ede

"Amit nem lehet megrendszabályozni, azt meg kell engedni." - Spinoza

"Sok művész csodálkozna, mi lett belőle mióta meghalt." - Egry Jozsef

"Szeretnénk tökéletesen boldoggá tenni azt, akit szeretunk. Ha ez nem lehetseges, akkor szeretnénk teljesen tönkretenni." - La Bruyere

"Inkább viselem mindenki gyűlöletét, minthogy színészkednem kelljen bárki szeretetéért!" - Shakespeare

"Lemondás alatt a nők a két kívánságuk közti rövid szünetet értik." - Mario Adorf

"A világon csak két dolog végtelen: az emberi hülyeség és a Világegyetem! Bár a másodikban nem vagyok biztos!" - A. Einstien

"Az élet nem más, mint út a halál felé!" - Seneca

"Ha szeretsz valakit hagyd elmenni;ha visszajön hozzád a tied, ha nem...sosem volt az..." - 2pac :/

"Nem vagyok nagy ivó. Szilveszterkor, két Martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni - egy liftet" - Woody Allen :DD

"A hízelgés annak a művészete, hogy valakinek pontosan azt mondjuk, amit ô gondol saját magáról." - Paul H. Gilbert

"A nő rendeltetése az, hogy szeressék, nem hogy megértsék." - Oscar Wilde

"A gonosz diadalához csak az kell, hogy a jók tétlenek maradjanak." - Edmund Burke

xyz
2007-04-06, 11:02
fujin vazze,ezek nagyon-nagyon :cool:

PlaZ
2007-04-06, 11:27
hehe hát van egy kettő ami nagyon nagyon

PeeKaBoo
2007-04-06, 12:24
...jó sok gondolkodnivalóó ;)

PeeKaBoo
2007-04-06, 12:24
Tudod arra gondoltam,
ha valakinek a bőre sérül,
ideig-óráig vérzik,
azután seb lesz rajta,
majd a seb leesik,
napokig még látszik
a seb helye,
idővel az is elmúlik,
ha csak
nem olyan mély az a sérülés,
hogy örökre ott marad,
a bőr lesz olyan,
amin van egy mély heg.
Vagy, amikor
fába vésik szerelmesek,
szerelmesen a nevüket,
sokáig meglátszik,
talán a szerelem elmúlásán
túl is megmarad,
de egyszer az is eltűnik,
ha csak
nem olyan mély a sérülés,
hogy a nyom, amíg a fa áll,
ott marad.
Már nem vérzik,
nem fáj,
aki okozta
el is felejtette,
de a fában benne van.
Csak egy másik,
egy sokkal mélyebb seb
tudná elfelejtetni
azt a régi sérülést.
A fa azzá válik, hogy sérült,
Belenő a sérülésbe.
Már nem érzi a fájdalmat,
de a nyoma kitörülhetetlen.
Látod, olyan vagyok én is,
mint az a sérült fa,
bennem is megmaradt
az a régi karcolás,
néha már alig érzem,
elfelejtkezem a fájdalomról,
de én már örökre az maradok,
akiben Te mély,
felejthetetlen nyomott hagytál.

god^u
2007-04-06, 12:44
Tudod arra gondoltam,
ha valakinek a bőre sérül,
ideig-óráig vérzik,
azután seb lesz rajta,
majd a seb leesik,
napokig még látszik
a seb helye,
idővel az is elmúlik,
ha csak
nem olyan mély az a sérülés,
hogy örökre ott marad,
a bőr lesz olyan,
amin van egy mély heg.
Vagy, amikor
fába vésik szerelmesek,
szerelmesen a nevüket,
sokáig meglátszik,
talán a szerelem elmúlásán
túl is megmarad,
de egyszer az is eltűnik,
ha csak
nem olyan mély a sérülés,
hogy a nyom, amíg a fa áll,
ott marad.
Már nem vérzik,
nem fáj,
aki okozta
el is felejtette,
de a fában benne van.
Csak egy másik,
egy sokkal mélyebb seb
tudná elfelejtetni
azt a régi sérülést.
A fa azzá válik, hogy sérült,
Belenő a sérülésbe.
Már nem érzi a fájdalmat,
de a nyoma kitörülhetetlen.
Látod, olyan vagyok én is,
mint az a sérült fa,
bennem is megmaradt
az a régi karcolás,
néha már alig érzem,
elfelejtkezem a fájdalomról,
de én már örökre az maradok,
akiben Te mély,
felejthetetlen nyomott hagytál.


ez de sziven talalt

PlaZ
2007-04-06, 13:10
ja ezek olyanok...jönnek és sziven talalnak

god^u
2007-04-06, 13:14
ja ezek olyanok...jönnek és sziven talalnak
es megolik kenit.

szemetek :D

PlaZ
2007-04-06, 13:44
:D :D :D
ugyanmar de keni is mindig ujra él..........olyanez mint a keljfeljancsi

god^u
2007-04-06, 13:45
:D :D :D
ugyanmar de keni is mindig ujra él..........olyanez mint a keljfeljancsi
attol meg szemetek. :cool: :D

PlaZ
2007-04-06, 13:51
látod ez kétségtelen:)

pétör
2007-04-06, 14:29
butters sokkalta jobb karakter mint keni

pikabu ezeket te irtad ?

PeeKaBoo
2007-04-06, 14:32
butters sokkalta jobb karakter mint keni

pikabu ezeket te irtad ?

nemnem... csak gyűjtöm :)

freelm
2007-04-08, 00:25
És az emberben növekvő gonosz
olyan, mint a folyondár,
amely befonja a fát, és az embert
olyan méllységbe húzza le, amelyben önnön ellensége
kívánna lenni.

PeeKaBoo
2007-04-09, 00:51
Arra gondoltam,
hogy mily nehéz,
mily nehéz
egyértelműnek lenni,
mily nehéz úgy közölni
Valakivel, valamit,
hogy félre ne értse…
vagy értse…
Ha tévedtem,
s nem voltam egyértelmű,
csak az én hibám…
Mert azt hittem,
hogy mindenki érti,
Ha azt mondom:
Szeretlek,
azt hittem, érti,
és megérti,
akinek szántam én
e szót….
De belátom,
soha, semmi
nem egyértelmű….
A szó sem az,
szó sem egyértelmű…

PeeKaBoo
2007-04-09, 00:51
Tudod,
én soha nem gondoltam,
hogy így,
ahogy én szeretlek,
más nem szerethet Téged,
inkább hiszem,
hogy volt már más is,
aki hasonlóan,
mert az én „szememmel” látlak,
és az én szemem azt mondja,
hogy muszáj szeretni Téged,
ha én,
akkor más miért nem,
és az jó,
mert az én szeretetem
megfoghatatlan,
a test számára sivár szeretet,
nem mondhatja a szemedbe,
a kezével nem tud simogatni,
de hála érte,
sokféle szeretet van,
sokféleképpen lehet átadni,
és én szeretném,
ha megbotlasz legyen melletted
valaki,
aki megfogja a kezedet,
és én őt is nagyon szeretem,
sok embert szeretek,
azt se tudom, kit,
de hát mindenkit,
aki Téged szeret,
minden szeretetben ott,
az én távoli szeretetem.
Az ég tüzei,
a Nap, a csillagok,
a felhők, a Föld gyümölcse,
minden, amit szeretek,
a szeretetemet sugározza feléd,
Azt mondom,
„én szeretetem”,
„Te szereteted”,
pedig nincs olyan,
biztosan tudom,
hogy ez a nem két külön,
egymástól különböző szeretet,
hanem egy,
kettőnk között élő szeretet,
ami a világ legkülönlegesebb szerelme.

PeeKaBoo
2007-04-09, 13:47
Tudod arra gondoltam,
ebben az adok-kapok világban
az ember oly sokszor sérül,
mindenki sértett fél.
Bántunk, és megbántanak,
szeretünk,
és cserébe semmit nem kapunk,
ha az ember elesik,
sokszor úgy érzi,
felállni sem érdemes,
mert,
miért, és kiért,
a világ hideg, és rideg,
az ember pedig sérülékeny,
fáj minden szó,
ártatlanul is árt a szó,
amit adunk, amit kapunk,
de tudod,
van egy másik világ is,
ezen a világon,
amikor az ember úgy érzi,
kikerült ebből a légkörből,
mint mikor az űrhajós
légüres térbe ér,
itt minden más,
innen kitekintve
nincs háború,
nincs háború,
aminek értelme lenne,
azt mondják,
az fáj legjobban,
ha az bánt
kit igazán szeretünk,
de ebben a világban
nincs bántás,
sérülés is csak múlandó,
mert,
ha úgy érzem, bántasz,
kicsit sírok,
utána arra gondolok,
biztos tudod, miért teszed,
hiszen szeretsz engem,
biztos azt hiszed,
úgy a jó nekem.

pétör
2007-04-09, 14:06
ezt te alkottad juliett jewel ? :eek:

PeeKaBoo
2007-04-09, 14:08
ezt te alkottad juliett jewel ? :eek:

nemnem :) juliett jeweét meg kevered vmivel ;) :D

PeeKaBoo
2007-04-09, 14:58
Tudod eszembe jutott,
valamikor régen,
azt hallottam,
hogy mennyire fontos
a simogatás,
akit sokat simogatnak,
az sokáig él,
sokkal tovább azoknál,
akiket nem becéznek,
a kéz
simogató mozdulatával.
Nem élünk sokáig,
talán,
mert elfelejtettük,
mit jelent simogatni,
ha valaki
a másik arca felé
emeli a kezét,
az leginkább félreugrik,
mert az ütésre
jobban fel vagyunk készülve.
Nem tudjuk, mit kezdjünk
a felénk nyúló kézzel,
azt gyanítjuk,
valamit kérnek tőlünk
Azt hiszem, igaz lehet,
hogy éltet, aki simogat,
de csak azt,
és csak az olyan simogatás éltet,
amitől az is boldog,
aki adja, aki örömmel simogat,
ha a simogatás kettős boldogság,
ha önzetlen a simogatás.
Én szavakkal simogatlak,
kezeim helyett
suta szavaimmal,
és ez nagyon jó nekem,
Téged megsimogatni,
ha Te nem ugrasz félre,
addig én mindig leszek,
hogy a „kezeim”
simogatni induljanak feléd.

oxtox
2007-04-09, 15:25
"Imádkozz Istenhez, de ültess káposztát!" - Péter atya

oxtox
2007-04-09, 15:26
Az erő erkölcs nélkül pusztítás, míg az erkölcs erő nélkül tehetetlenség

oxtox
2007-04-09, 15:27
Egy erős ellenféllel szemben őrizd meg a kimozdíthatatlanság szellemi állapotát

oxtox
2007-04-09, 15:27
Ha egy vitában igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad, ha nincs, nem engedheted meg magadnak, hogy elveszítsd. M. Gandhi

ezotera
2007-04-09, 22:04
ahha



"Kezet csak megfogni szabad...
Elereszteni vétek...
Ellökni átok...
Egymásba simuló kezek tartják össze az eget s a világot!"

"Valakit szeretni azt jelenti:mások számára láthatatlan csodát látni."

"A legnagyobb hiba amit elkövetük,ha nem teszünk semmit,mert azt hisszük csak keveset tehetünk!"

PeeKaBoo
2007-04-09, 22:34
Tudod,
talán,
mert sokat gondolok a lélekre,
a lelkek életére, meg a csillagokéra,
róluk láttam álmot ma éjjel.
Nem tudom meddig volt az álom,
és mi volt az,
amire felébredve gondoltam,
de az biztos,
hogy tele voltam velük,
mikor magamhoz tértem,
mesévé rendeztem a fejemben
Neked.
Álmomban,
a földi világ lakóin kívül,
az égi világnak is voltak lakói,
messze, a madarakon túl,
ott fenn a csillagoknál
volt egy gyönyörűséges világ,
amit a lelkek laktak,
gyönyörűséges,
de nem hibátlan volt
ez az álomvilág,
ott fenn is országok voltak,
csillaghatárokkal,
ott laktak a lelkek,
a csillagok között.
Minden léleknek volt
csillag(tér)képe,
tudták hol a határ,
onnan se ki,
se be nem lehetett közlekedni.
De a lelkeknek nem kellett
egymás szemébe nézni ahhoz,
hogy végtelen szerelembe essenek,
ők távolról is megérzték egymást,
csillag milliókon túl is
egymásba szerethetnek.
Szép volt ez a világ,
mindaddig,
míg nem jelent meg közöttük
a vágy.
De megjelent,
és mindent megváltoztatott.
Egyszer, mikor már sokat sírtak
a szerelmes lelkek
megelégelték az állandó sóvárgást,
annyira vágytak egymás közelségére,
hogy fellázadtak,
ne álljon közéjük hét határ.
Akkor valamelyik lélek
észrevette,
van egy bolygó,
(mint később megtudták a Föld)
oda kell csak eljutni,
A Föld egy szabad világ,
ott a lelkek szabadok,
számukra nincsenek határok.
A gondolatot tett követte
és a csillagképekből egyenként,
(mikor megpillantották az álombolygót)
szépen,
egy láthatatlan létrán,
vagy éppen csak szabad akarattal,
leereszkedtek a Földre.
Nem jöhettek párosan,
nem egy helyen laktak
egyik az oroszlánból,
másik a bakból jött
mindenkinek meg kellett várnia
azt a pillanatot,
amikor meglátja a Földet,
(nehogy eltévedjenek)
de ahogy lepottyantak
a felismerhetetlenségig
földesek lettek,
(mint kis Bence a kemencében)
azóta is keresik egymást,
nehezen találnak egymásra,
de a lélek
nem ismei a lehetetlent.

freelm
2007-04-10, 00:45
Ha a bölcsesség elemészti őket,
a hibák többé nem virulnak, nem
növekednek, ahogyan fellángol a fa,
miután villám csapott belé.

freelm
2007-04-10, 15:19
Siess, és tedd azt, ami jó;
tartsd távol elméd a rossztól.
Ha az ember lassú a jótettre,
elméje gyönyört talál a rosszban.

oxtox
2007-04-10, 15:29
Csúzli

A gyerekkor sztárja minden rosszcsont álma
gumi s fadarab kész is az otthonok rémálma
ablak, tető, lámpa, ha lőni kell nincsen párja
OOOooo CSÚZLI! OOOooo CSÚZLI!
lehet egyszerű vagy etetős, ki támasztható
messze tüzelős, már repül is a csapágygolyó
rajta szép üzenet: meghalsz disznó üzletes!
lődd be egy villa ablakát,
hadd rettegje az északát
OOOooo CSÚZLI! OOOooo CSÚZLI!

PeeKaBoo
2007-04-10, 15:42
"Elképzelem mindazokat a pillanatokat, amit megosztunk majd egymással az elkövetkező ezredévben. Látom magunkat, ahogy belevágunk az utazásba, tele reménnyel, kalanddal, hitteli várakozással. Látom magunkat kicsi kutyakölyökként, akik együtt születtek a meleg alomban, együtt nőnek fel, puha borzas labdával játszanak, és egymás mellett alszanak a kis kosárban. Látom magunkat idős párként, egymás szeretetében megpihenve, megbékélten a világgal. Elképzellek a tanáromként, aki mindig ott van, hogy támogasson a bánat idején, és mosolyogjon, ha sikert érek el. Te és én két madár vagyunk, együtt szállunk a tiszta, meleg kék égen, egyszerre mozgunk kozmikus táncban. Újra és újra különböző szerepeket játszunk, különböző jelmezekben, különböző alkattal, különböző helyeken. Harcolunk, nevetünk, játszunk, sikoltunk és táncolunk, de ott vagyunk, felfedezve önmagunkat, egymást, és a Világegyetemet számtalan alakban.
És azután látom magunkat, két csillag vagyunk a villogó fény galaxisában, szár és bimbó vagyunk a gyönyörű rózsán, esőcseppek vagyunk a buja dzsungelben. Látlak téged, mint a hegyi patak zubogva lerohanó vizét, és érzem, ahogy versenyzek veled, melyikünk éri el előbb az óceán széles víztükrét. Látom magunkat, mint az égen átsuhanó két felhőt, a nap két sugarát, ami az alattunk fekvő bolygót melegíti.
És bár tudom, hogy régóta együtt vagyunk, és még sok életet osztunk meg egymással, továbbra is teljes csodálattal adózom neked. Szeretlek, akár az első alkalommal, és várakozással nézek elébe minden pillanatnak, ahol újra és újra összetalálkozunk majd. Kapcsolatunk időtlen, végtelen és tiszta. Tartsuk mindig nagy becsben a szeretetet, ami összeköt minket örökkön-örökké!"

Mallika Chopra: 100 ígéret gyermekemnek

PeeKaBoo
2007-04-10, 15:44
Tudod arra gondoltam,
olyan,
mintha nem történt volna
semmi.
Az emlékek élnek,
csak, mintha
a változásnál nem lettem volna jelen.
Mintha nem történt volna meg
a varázslat.
Mintha nem változtattál volna át.
Nem érzek irántad hálát,
nem érzem,
valamit köszönnöm kéne,
pedig tudom,
amit kaptam, tőled kaptam,
nélküled nem lettem volna
állóvízből folyó.
Más lettem,
de a változást nem éreztem.
A folyamatot nem vettem észre.
Mintha minden pillanatban
születtem volna.
Mintha nem lett volna előtte.
Mintha diafilmen,
kockánként nézné valaki
az életét.
Minden kocka más,
minden kocka a múlt.
Az utolsó kockán
teljesen más az ember,
mint az elsőn.
Sokszor nem is hasonlít
a kettő egymáshoz.
Pedig azt mondjuk,
mert mondták nekünk,
ez voltam én.
Ahogy múlik az idő,
az ember öregszik,
az arcáról eltűnik valami,
ami fontos volt,
talán a remény,
talán a hit az életben.
Nekem Te visszaadtad,
azt,
ami feltétele
az élni akarásnak.
De mintha mindez
nélkülem történt volna,
nem emlékszem az állomásokra,
csak arra,
hogy megérkeztem.

PeeKaBoo
2007-04-10, 15:48
Tudod arra gondoltam,
hogy tényleg nagyon fájdalmas az ilyen emberi sors,
de azt hiszem,
az ember önmaga is okozója a sorsának,
no nem a bajra,
a balesetre gondolok,
hanem arra,
hogy önző módon meg akarja kímélni a szeretteit.
Önzetlennek gondolja magát,
meg akarja kímélni a másikat,
mégis önző az olyan,
aki nem adja meg a lehetőséget.
Talán, aki segít máson,
önmagának segít,
például,
ha az utolsó két hetet együtt tölti azzal,
akinek azt mondhatja,
anya,
apa,
szerelmem.
Ezzel az utolsó két héttel,
évvel, vagy nem tudom mennyivel,
amennyit valaki az ő szeretetére vágyó beteg ember mellett tölt el,
vagy akárcsak lehetősége szerint segíti,
azzal hogy megfogja a kezét,
azzal a saját lelki békéjét „vásárolja” meg.
Ha tudatlanul is,
de nemcsak azért a másikért,
sokkal inkább saját magáért teszi az ember,
amit tesz,
mert könnyebb lesz elfogadni,
könnyebb megbékélni úgy a halállal.
Egyszer egy papbácsitól hallottam,
és elhittem neki,
hogy a halál hasította seb,
akkor sokkal nehezebben gyógyul,
ha mardossa a lelkifurdalás,
hogy nem tettem meg,
pedig megtehettem volna,
megbántottam,
és már soha jóvá nem tehetem.
Nem kerestem,
pedig keresnem kellett volna.
Hogy az olyan emberek,
akik nagyon szeretik egymást,
akik úgy búcsúznak el a távozótól,
hogy nem maradnak „adósai” a szeretettel,
azok sokkal könnyebben megbékélnek azzal,
ha itt az idő,
el kell menni.
Azt is mondta,
hogy mindenkiben marad olyan érzés,
hogy adós maradt,
de nem mindegy,
hogy mennyivel.
Azért gondolom,
hogy annak a szegény embernek meg kellett volna ajándékoznia a gyerekét a lehetőséggel,
hogy segítsen rajta,
hogy megfogja a kezét.
Mert a titok nem marad titok,
egyszer kiderül,
milyen állapotba került az apja.
Lehet,
hogy semmi nem változna,
de talán utolsó ajándékként kapott volna egy lehetőséget,
hogy békében lehessen önmagával.

PeeKaBoo
2007-04-10, 15:53
A szeretet már csak ilyen.
Felépül.
Apró mozdulatokból,
szavakból, nézésekből,
simogatásokból,
és ölelésekből.
De ahogy lehet
felépíteni,
ugyanúgy,lehet
lerombolni.
Mozdulatokkal,
Szavak,
simogatások,
ölelések hiányával.
Azért nem lehet a szerelmet
újra kezdeni.
Amit egyszer felépítettek,
majd lebontottak,
abból már nem lesz új.
A romokból,
már csak romosat lehet építeni,
abban ott van a sok hibás,
elrontott tégla is.
A szerelem
nem „egycsapásra” múlik el,
hanem egyenként
szinte észrevétlen szedik le
a téglákat.
Mire vége,
addigra romokban hever.

PeeKaBoo
2007-04-10, 16:01
Tudod arra gondoltam,
a világ legegyszerűbb dolga
a világ,
ha egyszer megtaláltuk benne,
az elrejtett szeretetet.
Akkor nincs már más dogunk,
mint karbantartani.
Mint egy házat, amit szeretünk,
amit folyton csinosítgatunk,
javítgatunk, karban tartunk,
hogy megmaradjon nekünk
sokáig olyannak,
amilyennek szeretjük,
mindent,
a testünket, az arcunkat,
az egészségünket,
mindent,
karban kell tartani
az egész nagy világot,
olyannak maradjon meg
nekünk,
amilyennek megszerettük,
hát a szerelmet,
a szerelmetes lelket,
hogy ne kellene
óvni szeretettel,
védeni hidegtől,
a széltől is meg kell óvni,
hogy olyannak maradjon meg,
nekünk,
amilyennek megszerettük.

PeeKaBoo
2007-04-11, 01:58
Tudod arra gondoltam,
hogy kevesek a szavak
Nem a szavaink vannak kevesen,
hanem önmagában,
kevés a szó.
Kell mellé még valami.
Ami nyomatékot ad nekik.
A szavaknak.
A gondolatközvetítőknek.
A gondolat is kevés,
ha hiányzik belőle valami,
ahhoz,
hogy odafigyeljünk,
hogy felkapjuk a fejünk.
Az emberben lenni kell
valami többnek,
talán sugároznia kell,
hogy odafigyeljenek
ugyanazokra a szavakra,
amelyikek máskor,
zárt fülekre találnak.
Az emberben kell,
hogy valami több legyen,
hogy hosszan figyeljenek rá,
talán,
a léleknek kell
sugároznia a szavakból,
talán nem is az agyban,
a lélekben kell megszületni
azoknak a szavaknak.
Mint a színész a színházban.
Ugyanaz a darab,
egyformán jó két színész,
az egyik lenyűgöz,
a másik,
elismerést vált ki.
Az egyiknek benne van a lelke,
a másik pedig ügyes.
Vagy a szó,
hogy szeretlek.
Két ember, ha kimondja,
az egyiknek állandóan
bizonyítania kell,
a másiknak,
egy szóra elhiszik.
Mert neki talán
a lelke is benne van.

PeeKaBoo
2007-04-11, 02:03
Tudod,
talán,
mert sokat gondolok a lélekre,
a lelkek életére, meg a csillagokéra,
róluk láttam álmot ma éjjel.
Nem tudom meddig volt az álom,
és mi volt az,
amire felébredve gondoltam,
de az biztos,
hogy tele voltam velük,
mikor magamhoz tértem,
mesévé rendeztem a fejemben
Neked.
Álmomban,
a földi világ lakóin kívül,
az égi világnak is voltak lakói,
messze, a madarakon túl,
ott fenn a csillagoknál
volt egy gyönyörűséges világ,
amit a lelkek laktak,
gyönyörűséges,
de nem hibátlan volt
ez az álomvilág,
ott fenn is országok voltak,
csillaghatárokkal,
ott laktak a lelkek,
a csillagok között.
Minden léleknek volt
csillag(tér)képe,
tudták hol a határ,
onnan se ki,
se be nem lehetett közlekedni.
De a lelkeknek nem kellett
egymás szemébe nézni ahhoz,
hogy végtelen szerelembe essenek,
ők távolról is megérzték egymást,
csillag milliókon túl is
egymásba szerethetnek.
Szép volt ez a világ,
mindaddig,
míg nem jelent meg közöttük
a vágy.
De megjelent,
és mindent megváltoztatott.
Egyszer, mikor már sokat sírtak
a szerelmes lelkek
megelégelték az állandó sóvárgást,
annyira vágytak egymás közelségére,
hogy fellázadtak,
ne álljon közéjük hét határ.
Akkor valamelyik lélek
észrevette,
van egy bolygó,
(mint később megtudták a Föld)
oda kell csak eljutni,
A Föld egy szabad világ,
ott a lelkek szabadok,
számukra nincsenek határok.
A gondolatot tett követte
és a csillagképekből egyenként,
(mikor megpillantották az álombolygót)
szépen,
egy láthatatlan létrán,
vagy éppen csak szabad akarattal,
leereszkedtek a Földre.
Nem jöhettek párosan,
nem egy helyen laktak
egyik az oroszlánból,
másik a bakból jött
mindenkinek meg kellett várnia
azt a pillanatot,
amikor meglátja a Földet,
(nehogy eltévedjenek)
de ahogy lepottyantak
a felismerhetetlenségig
földesek lettek,
(mint kis Bence a kemencében)
azóta is keresik egymást,
nehezen találnak egymásra,
de a lélek
nem ismei a lehetetlent.

da_fless
2007-04-11, 08:25
"Csak a szex és a drogok adnak örömöt,minden másban nekünk kell megtalálnunk..." :D

Gery Garcya
2007-04-11, 16:49
ésez kitől származik?:o:D

da_fless
2007-04-11, 17:05
nemtudom

PeeKaBoo
2007-04-11, 23:46
Tudod arra gondoltam,
lehet,
hogy az ember akkor boldog,
amikor nem boldogtalan.
Én boldognak gondoltam magam,
addig,
míg nem ismertelek Téged,
mert nem éreztem,
hogy hiányzik valami .
Nem volt elérhetetlen vágyam,
azt hiszem, boldog voltam,
attól,
hogy nem voltam boldogtalan.
Azután jöttél Te,
és már nem érezhettem,
hogy boldog vagyok,
mert hiányoztál,
és,
mert sajnáltam magamat,
és aki sajnálja magát,
ő a boldogtalan.
A boldogtalanságom
elhomályosította a csodát,
hogy vagy nekem.
elrontotta a boldogságomat,
de már többször vagyok úgy,
hogy nem vagyok szomorú,
amiért nem vagy velem,
hanem örülök annak,
hogy vagy nekem.
Talán az ember,
úgy is lehet boldog,
hogy nem mindig örül,
néha szomorú,
de érzi,
hogy repülni lenne oka,
mert szeret, mert szeretik.
Az öröm, a szomorúság,
ahogy jön, úgy múlik,
de ahol szeretet van,
boldogtalanság nem lehet,
akkor én csak boldog lehetek,
és én boldog is vagyok,
mert tudok örülni neked,
és mindennek,
ami rád emlékeztet,
és minden rád emlékeztet,
csak néha,
ha elfog a szomorúság
a hiányod miatt,
olyankor azért,
nagyon sajnálom magamat,
és picit boldogtalan
is vagyok.

PeeKaBoo
2007-04-12, 18:38
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember,
meghalni fél,
fél az ismeretlentől,
de talán mindenkiben
ott a remény,
hogy halál után
az ember tovább él.
Leginkább a hogyantól,
a fájdalomtól,
a megalázottságtól,
a magányos úttól
fél az ember,
nem is a haláltól.
Magának azt kívánná,
csak addig,
míg élni érdemes,
mástól pedig,
akit állítólag szeret,
azt kívánja,
bírja ki sokáig,
bírja ki,
ameddig csak lehet.
Addig,
míg bele nem hal
a fájdalomba.
A hamis törvény,
meg mindenki azt akarja,
szenvedj inkább,
mint egy állat,
de a mi emberségünk
azt kívánja,
ameddig lehet,
addig itt maradj.
A buta törvény,
az önző „szeretet”,
az embert szenvedésre ítéli,
keresztre feszíti.
Mennyire más lenne,
úgy átmenni oda,
abba az ismeretlen,
szerintem gyönyörű világba,
a lelkek birodalmába,
amikor itt az idő,
ha az ember már úgy érzi,
tovább,
embernek megmaradnia
nem lehet,
ketten lenni,
kézen fogva
elkísérni a határig,
ameddig
az „égiek” engedik kísérni,
kettőnek egymástól
szépen elbúcsúzni,
saját elhatározásból,
mielőbbi viszontlátást
megbeszélve,
csendben átsétálni.

fujin
2007-04-13, 08:35
"a zene ha felkap és elrepít innen..." ;))

NINth
2007-04-13, 12:31
"a zene ha felkap és elrepít innen..." ;))

.."az nekem a minden" :rolleyes:

on.:

MACHINE HEAD - Deafening Silence

She looked right into my
eyes and said to me
The hurt that you try to
hide is killing me
You drink a thousand lies,
to freeze the past in time

I've tried to fill this
silence up
But now it's back again

See the pain in my eyes
see the scars deep inside
My God, I'm down in this
hole again
With the laughter I smile
with the tears that I cry
Keep going down this road
called life

She says that I'm insecure,
I guess she's right
'Cause just when I think
I'm sure, alone at night
the agonies come back, this
pain won't let me be

I try to fill the silence up
but now it's back again

See the pain in my eyes
see the scars deep inside
My God, I'm down in this
hole again
With the laughter I smile
with the tears that I cry
Keep going down this road
called life
Don't need your sympathy
I just want for this silence
to stop killing me

It's deafening
it's deafening
this silence inside me

I try to fill the silence up
but now it's back again
It's empty like a suicide
this pain inside

See the pain in my eyes
see the scars deep inside
My God, I'm down in this
hole again
With the laughter I smile
with the tears that I cry
Keep going down this road
called life
Don't need your sympathy
I just want for this silence
to stop killing me.

PlaZ
2007-04-13, 14:44
Miu - mi újság ? Itt a cisuskád !
Nem, még nem alszom. Még ébren álmodozom.
Hogy-hogy miről ? Azt neked tudnod kell.
Hát persze, hogy vártam, hogy te hívj fel.
Azt, hogy itt vagy újra velem,
könnyebben képzelem így el.
Zöld szemed villog a sötétben,
a karmod visszahúzva egészen,
amíg a bajszod csiklandoz kellemesen
végig egy szót se szólsz, csak dorombolsz,
simogatsz szerelmesen.

Miu - mi újság ? Hív a cisuskád !
Mondd, hogy hiányzom, de ne így telefonon !
Hallod ugye, szívem míly vadul ver ?
No látod, hát mondd mikor ugorsz fel én hozzám,
hogyha reám hallgatsz, akkor még ma éjjel.

Zöld szemed villog a sötétben,
a farkad kunkorodik merészen,
amíg a bajszod csiklandoz kellemesen
végig egy szót se szólsz, csak dorombolsz,
simogatsz szerelmesen.


:D

PeeKaBoo
2007-04-13, 15:02
Áldott a csönd,
és áldott a sötétség,
amelyben megismertük egymást,
nem egy pillanat műve volt,
hónapok sötétségében
mélyült a szeretetünk,
nem láttuk egymást
csak egyszerre rezdültünk,
fogtuk egymás kezét,
gyönyörködtünk
egymás szemében,
megismertük az igazi valóságot,
a sötétben is fénylő valóságot,
mit vártál, csalódtál?
mikor egy pillanat alatt
a fényár ránk zuhant,
álltunk egymással szemben,
jaj mit gondolhatsz,
nagyot csalódhatsz,
kicsit még csukd be a szemed,
de nem,
mit számit, mit látsz,
a fény nem veheti el
a világosságot,
amivel Neked töltődtem fel
a hosszú sötétben,
és Te őt szereted,
akit a sötétben szerettél meg,
ha csalódtál is,
ha a szemednek más voltam is,
megmaradtam
a Te repkedő madaradnak,
nem ronthatja el semmi azt,
ami szép volt nekünk.

PeeKaBoo
2007-04-13, 15:04
Széppé tesszük,
és mert szép
megőrizzük,
öregek leszünk
és ráncosak,
de a kezünkből
ki nem engedjük,
és csakazértis
átvisszük
a szerelmünk
a túlsó parton is
ott lesz velünk.
Nem érti senki majd,
hogy miért mosolygunk,
azt hiszik majd,
megbolondultunk,
mert nem sejtik
a titkunk,
nem tudják,
hogy a lelkünkben
mit is hordunk.

FoX
2007-04-13, 15:22
errol jut eszembe:

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerûlt
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezõvé a szikla-
csípõket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verõereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerûlt,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Hébé
2007-04-13, 18:04
"Nagy különbség, hogy valaki csak magában hordja a világot, vagy tud is róla! Egy őrültnek támadhatnak olyan gondolatai, amelyek Platónéra emklékeztetnek, és egy Herrnhunter-intézeti ájtatos kisdiák is felfedezhet mély mitológiai összefüggéseket, melyek a gnosztikusoknál vagy Zarathusztránál fordultak elő, de nem tud róluk! És amíg nem tud róluk, fa, kő, vagy legjobb esetben állat lehet! Mihyelyst azonban felragyog ennek a felismerésnek a szikrája, emberré válik. De hát nem tarthatunk embernek minden kétlábút, amely az utcán sétál, csak azért mert felegyenesedve jár, és kölykét kilenc hónapig hordja! Nyilván maga is látja, hogy milyen sok közöttük a hal, a birka, a giliszta vagy a pióca, mily sok a hangya, a méh? Nos, mindegyikünkben benne van a lehetőség, hogy ember legyen, de csak ha megsejti, sőt, ha részben megtunalja tudatossá tenni, akkor lesz ez a lehetőség az ővé."

"Szeretett és magára talált. De a legtöbben úgy szeretnek, hogy elveszítik magukat."

/Hermann Hesse: Demian/

névtelen
2007-04-14, 12:13
"az állatok esznek,isznak,alszanak,szaporodnak és ürítenek;ezt csináljuk mi is csak nem képzelnek többet magukról mint amik"

Krisztu
2007-04-15, 17:57
Tudod,
ha egyszer valami fájna,
(ne érts félre, nem fáj)
ha egyszer úgy érezném,
egy hajszál kell,
és a megszakad a szívem
(nem szakad meg)
akkor itt vagy Te,
és én a könnyeimet
törölgetve
szaladok hozzád
megfogom
a mindig felém nyúló kezed,
akkor már nincs fájdalom,
nincs sírás,
csak mosoly van az arcomon,
olyan vagy nekem,
mint a kilátástalan esőben
felbukkanó
szivárványt csalogató
napsugár,
mint a sivatagban szomjazónak,
a sok-sok tiszta, friss víz,
mint hideg télben
a váratlanul beköszöntő nyár,
mint, mint, mint….
Mint amilyen
csak te vagy nekem,
simogató, megnyugtató,
a rosszat feledtető
boldogság madaram.

XtROpA
2007-04-15, 17:57
...eddig 4 motoros halt meg a 7végén önhibáján kívül....:(:(:(

R.I.P.

Deák Bill Gyula : A Zöld, a Bibor és A Fekete

Kereslek néptelen utakon
De csak semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon
Lánctalpas éjszakák.

Falakról bámul az unalom
Csak a csend szól rám
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod, legyen az álmod szép.

Állok a felnyitott hidakon
Zavaros víz fölött
Kereslek túl tömött buszokon
Bezárt ajtók mögött.

Állok ott ahol a szobádban
Bíbor köd szitál
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép

(Szóló)

Játszd el a dalt, ami sose szólt
Vedd fel a fehér gitárt
Játszd el a régi húrokon
Az utolsó utazást

Idegen árnyak a színpadon
Folyik a show tovább
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép.


Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép
Legyen az álmod
Legyen az álmod szép.

PeeKaBoo
2007-04-16, 22:20
Tudod a szerelem az olyan lehet,
mint egy csacska kis pillangó.
Össze-vissza repked,
ha leszáll,
nem kérdi,
hogy oda érdemes-e.
Nem hord magával centimétert,
nem érdeklik a szabályok,
az se,
hogy itt van az ideje,
vagy már megkésett.
Nem fél attól,
hogy nevetségessé válik,
nem kopog,
nem kér bebocsátást az eskü szigorú ajtaján,
csak repked,
ahogy neki jól esik.
Összeköt bűvös fonalával két idegent,
akikről ha megkérdezné,
tudhatná,
hogy a nálánál sokkal okosabb világ szerint egyáltalán nem illenek egymáshoz.
Mint a tűz,
mint a pillangó,
ő is maradt annak,
aminek Isten megteremtette.
Nem tűri magán az aranyszabályokból épített ruhát,
és nem lehet rács mögé rejteni.

PeeKaBoo
2007-04-16, 22:23
Jó szeretni, ,
jó szeretve lenni,
jó szeretkezni,
jó szerelmesnek lenni,
de a legjobb szeretve szerelmesen szeretkezni.
Szeretni,
az friss vizű patak,
szeretve lenni,
az simogató napsugár,
szeretkezni,
az tikkasztó melegben nyári zápor,
szerelmesnek lenni,
az szivárvány szárnyán repülni.
Szeretve szerelmesen szeretkezni,
az friss patak vizét inni,
nyári zápor után a szivárvány szárnyán repülni,
simogató napsugárral szárítkozni.

Psychedelic_Vision
2007-04-17, 06:02
„A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.”

Chaos Theory

/The Butterfly Effect :rolleyes:

fujin
2007-04-17, 07:48
Ha rossz volt, visszatér. :S

Az elveszett becsületet nehezebb visszaszerezni, mint az elveszett vagyont.

A dolgok elfajulásának nincs határa.

Soha nincs olyan nyomorult idő, hogy az ember becsületes ne lehetne.

A sors az, hogy saját magad elől nem menekülhetsz.

A legvérengzőbb vadállatok is bájosak kicsi korukban.

Csak arra törekedj, hogy később ne kelljen megvetni önmagadat.

A tudás fáj. És nem csak a szerelemben van így!!!

A csúszó-mászók sohasem botlanak meg.

A vágyaidon változtass, ne a világ menetén!

Barátok jönnek, mennek... az ellenségek gyűlnek.

Az utcán a tömeg nem azért rohan egy irányba, hogy jót cselekedjen!

Nincs fölényesebb győzelem, mint önként föladni dogmáinkat.

Sose fogadj vesztesre csak azért, mert úgy véled, most már végképp nyernie kell.

Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.

Az igazság felismeréséhez néha inkább bátorság kell, nem lángész. :s

Az a rossz ember, akit a bűntől a büntetés tart vissza.

Könnyű ott vitéznek lenni, ahol nincs ellenség.

A tökéletes állam kialakulásának egyetlen gátló tényezője az ember.

A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló.

Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak.

fujin
2007-04-17, 07:49
néhány könnyedebb... ;)

Az élet egy nagy kürtöskalács. Kivűl mézes-mázas, de belül üres.

A cinizmus egy undok módja az igazság kimondásának.

Ahány ember, annyi vélemény.

Nincs olyan egyszerű feladat, amit el ne lehetne rontani.

Az emberiséget attól kell megvédeni hogy mindent tudni akarjon.

Az eredendő bűn csupán annyi, hogy az ember elhitte, hogy halandó.

Ha az átmeneti kor véget ér, egy újabb átmeneti kor kezdődik.

A formatervező elsődleges feladata, hogy megnehezítse a gyártó, és lehetetlenné tegye a karbantartó munkáját.

A négykerékmeghajtás haszna csak az, hogy elhagyatottabb helyeken akad el az ember.

Minél rövidebb a részecske élettartama, annál többe kerül létrehozni.s

Skizofréniával sosem vagy egyedül.

A memoria az amivel felejtünk.

Ha nehéz feladatod akad, bízd lusta emberre - ki fogja módolni az egyszerűbb megoldást.

Aki a forráshoz szeretne eljutni, annak ár ellen kell úsznia.

Mindenki szeretne a mennybe jutni, de senki nem akar meghalni!

A jó modor a társadalmi érintkezés közlekedési szabályzata.

Ki mást becsül, magát becsüli.

Amelyik cipődet szereted - tönkrenyúzod...

Aki elégedett a keresztjével, annak nincs.

A méretre levágott kábel mindig rövidnek bizonyul.

A végkövetkeztetés a gondolkodás azon állomása, ahol az ember már belefáradt a gondolkodásba.

A fejlődés nem azt jelenti, hogy a helytelen elméletet helyes váltja fel, hanem azt, hogy olyan elmélet váltja fel, amelynek helytelensége kevésbé szembeötlő.

Aki kifelé él, befelé hal.

Eredményeink mellett sikereinkről se feledkezzünk meg!

Az emberek leginkább azokról a dolgokról akarnak tudni, amikhez semmi közük.

Amit ember összerakott előbb-utóbb szétesik.

Ha az emberek néha meghallgatnák saját magukat, kevesebbet fecsegnének

Bármely szervezetben egyvalaki mindig akad, aki tudja, mi folyik körülötte. Ezt az embert el kell bocsátani.

Aki úgy véli, nem lehet valamit megcsinálni, legalább ne gátolja azt, aki éppen csinálja.

Tudatod semmit sem ér érzéseid nélkül...

Nem pusztán a kor, hanem a megfigyelés hozza a bölcsességet.

Nehéz elhinni valakiről, hogy igazat mond, ha tudjuk, hogy mi az ő helyében hazudnánk.

A legdrágább kincs a szabadság.

Amit köteles vagy elvégezni, az munka. Amit nem, az játék.

A halasztás a nemet mondás leggyilkosabb formája.

Hakuna Matata :DDD

Vonuló felhők fölött örökké kék az ég...

Példaképre nagyobb szüksége van a gyereknek, mint bírálatra.

Az ész nem ad erőt. Azt csak a szív adhat.

Mennél többje van egy embernek, annál több gondja van vele.

Okos ember hülyéskedik, a hülye okoskodik.

A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni.

A történelem azon dolgok összessége, amit el kellett volna kerülnünk.

Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.

Csak akkor lesz béke a világban, ha békét teremtünk magunkban...

Minden kijárat egyben bejárat valahova.

Kétségek nélkül még kérdezni sem lehet, nemhogy válaszolni.

A törvények azokra vonatkoznak akik betartják őket.

Először emberek vagyunk, és csak ezután nők és férfiak.

Kétféle sebtapasz van: amelyik nem akar ragadni és amelyik nem akar lejönni.

Az aranyköpésekből nem lehet megélni...

Az ember igazán csak álmában szabad...

Elsőként az alszik el aki horkol.

Nagyon jól kell tudni célozni annak, aki pont a cél mellé akar lőni...

Csak egyszer vagyunk fiatalok, utána már más mentséget kell találnunk.

A homályos szó olykor jobb a szabatosnál.

Az is döntés, ha döntened kell és úgy döntesz, hogy nem döntesz...

Ugyanazt az embert a macska abszolut hülyének, a kutya pedig tökéletesnek nézi.

A feledékenység az agy önvédelme.

névtelen
2007-04-17, 10:13
"felkap, emel, elterít az álmok hálójába repít.betölti multad és jelened,s a feszültséget végképp feleded" gyors gondolat

PeeKaBoo
2007-04-18, 00:41
Tudod, arra gondoltam,
nem bír el többet a szív.
Itt és most ennyi volt....
Szól a zene...csurog a könny...
..és mégis... olyan jó emlékezni.
Csodás pillanatok és villanások,
meghitt írások
és önvallomások.
Ha csak ennyi is,
már megérte.
Elgondolkodtam rajta,
nélküled semmi nem lenne
az egész.
Hálás vagyok neked és
köszönettel tartozom,
hogy megéltem.
Az Élet azonban megy tovább,
veled...vagy nélküled.
Köszönet, amiért volt " Veled "

PeeKaBoo
2007-04-18, 00:44
Tudod arra gondoltam,
hogy sokszor mondják,
okos emberek mondják,
nincs örök szerelem,
meg azt is,
nincs örök élet,
hogy minden mulandó,
mert minden halandó.
Pedig ilyet
senki nem mondhat,
mert,
mert az ember nem látja
az egészet.
Mindent,
még a testvérét is
csak kívülről látja,
a gyerekét is
csak kívülről látja.
Az életet is
csak kívülről látja.
Hogy belül mi van,
a másikban mi van,
a szerveken túl mi van
a másikban,
azt senki nem érzi,
legyen az tudós,
vagy nagyhírű orvos,
vagy érző szívű költő.
Mindenki
a saját érzése szerint
mond ítéletet,
életről,
halálról.
Az ember életéről,
az ember haláláról,
a világ életéről,
a világ haláláról,
a szerelem életéről,
a szerelem haláláról.
Mert a részek
az mutatják,
hogy minden elmúlik.
Pedig talán
csak a részek múlnak el,
talán úgy,
hogy az egésszé lesznek.
Mikor valaki azt mondja,
nincs örök szerelem,
az a világ szerelmét
a saját halott szerelmével
azonosítja,
mintha bántaná egy ember,
és ettől azt gondolná,
hogy rossz az emberiség.
A másikat,
a másik ember szerelmét,
csak kívülről,
csak a látszat alapján ítéli,
mint ahogy a koporsóban fekvő
hűlt testet is.
A látszat, hogy meghalt.
A látszat az,
hogy nincs örök szerelem.
A látszat az,
hogy egyszer mindennek vége.
Talán az látja a lényeget,
aki nem látja a részeket.
Aki válaszolni tudna,
az, aki a szemével
nem lát semmit.
Ő,
aki ott fekszik.
Vagy nem.
Talán,
mert meghalt,
s vele a szerelem,
vagy igen,
mert él,
s vele az örök szerelem.

a_Saci
2007-04-18, 01:29
wow, gyerekek! gratula...
végigolvastam ezt az oldalt csak-úgy kiváncsiságiból, aztán jól esett, de nagyon!
:)

naba
2007-04-18, 03:01
they say that death kills you, but death doesn't kill you
boredom and indifference kill you

IggyPOp

Gabedly
2007-04-18, 17:42
...32 éves lettem én, de ebből sem lesz költemény... :D

oxtox
2007-04-18, 19:33
Bonded on the floor shouting
cop step on my backbone
he found his goal criminating
me cause i want freedom
the chain on arms eliminating
cause they want boredom