PDA

Teljes verzió megtekintése : idézetek, szólások, közmondások... ;)


oldal : 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 [16] 17 18 19 20 21 22 23 24

Wally
2009-08-15, 22:53
Jó kis gondolat...:)

igen, csak tudnám az eredeti idézetet:$ nagymamám mondta aznap, mikor beírtam, de ő sem tudta, kitől idéz ( sajnos ). és én meg csak saját szavaimmal szedtem össze, de az eredetiben is ez a lényeg és ez az a lényeg :D

Wally
2009-08-15, 22:55
Természetősanyánk egy ócska kurva.
by: Murphy

fufala
2009-08-15, 23:00
Természetősanyánk egy ócska kurva.
by: Murphy

ő aztán nem.
murhpy dinka:D

davidvincent
2009-08-15, 23:55
kapsz egy plecsnit:)

;)thx..

0.1
2009-08-16, 07:04
..akkor ne tedd...:)
...már késő...csak a tapasztalatokat osztottam meg...:D

Susu
2009-08-16, 07:11
“Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?… S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?… Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

fufala
2009-08-16, 22:40
Terence McKenna: Designer States of Consciousness

Years ago before the term 'psychedelic' was settled on there was just a phenomenological description, these things were called 'consciousness expanding drugs'. Well, I think that's a very good term. Think about our dilemma on this planet. If the expansion of consciousness does not loom large in the human future, what kind of future is it going to be? To my mind the psychedelic position is most fundamentally threatening when fully logically thought out because it is an anti-drug position - and make no mistake about it, the issue is drugged. How drugged shall you be? Or, to put it another way, consciousness, how conscious shall you be? Who shall be conscious? Who shall be unconscious? Imagine if the Japanese had won World War II, taken over America, and introduced an insidious drug which caused the average American to spend six and a half hours a day consuming enemy propaganda. But this is what was done. Not by the Japanese, by ourselves. This is television. Six and a half hours a day! Average! That's the average! So there must be people out there hooked on twenty-four hours a day; or I visit people in L.A. who have one set on in every room so they're racking up a lot of time for the rest of us. You see what is needed is an operational awareness of what we mean by drug. A drug is something which causes unexamined, obsessive, habituated behavior. You don't examine your behavior, you just do it. You do it obsessively. You let nothing get in the way of it. This is the kind of life we're being sold on every level. To watch, to consume, to buy. The psychedelic thing is off in this tiny corner, never mentioned, and yet it represents the only counterflow toward a tendency to just leave people in designer states of consciousness. Not their designers, but the designers of Madison Avenue, the Pentagon, so forth and so on. This is really happening.

fufala
2009-08-16, 22:41
Terence McKenna: Apocalypse Now

The apocalypse is not something which is coming. The apocalypse has arrived in major portions of the planet and it's only because we live within a bubble of incredible privilege and social insulation that we still have the luxury of anticipating the apocalypse. If you go to Bosnia or Somalia or Peru or much of the third-world then it appears that the apocalypse has already arrived.

fufala
2009-08-16, 22:43
Terence McKenna: Apocalypse Now

The apocalypse is not something which is coming. The apocalypse has arrived in major portions of the planet and it's only because we live within a bubble of incredible privilege and social insulation that we still have the luxury of anticipating the apocalypse. If you go to Bosnia or Somalia or Peru or much of the third-world then it appears that the apocalypse has already arrived.

nem kell messzire menni, itthon is látni ilyet

Beatrice
2009-08-17, 17:33
"Az ember viselkedését a körülötte álló fegyveres túszejtők határozzák meg..." :D:clap:

Beatrice
2009-08-17, 17:35
“Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?… S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?… Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Jár a pont:clap:

Susu
2009-08-17, 20:38
“Mindig használj jóízű szavakat, hiszen soha nem tudhatod, mikor kell lenyelned őket.” (ismeretlen)

davidvincent
2009-08-17, 22:56
egy kis keresztény misztika...

"Isten ott kezd létezni, ahol a teremtmény véget ér. Isten csak annyit kíván tőled, hogy lépj ki önmagadból a teremtmények módján, és engedd, hogy Isten Isten lehessen benned. A legkisebb teremtett kép, amely beléd ivódik, ugyanolyan nagy, mint Isten. Miért? Mert az egész Istent zárja el előled! Amint ez a kép beléd hatol, Istennek és egész istenségének hátrálnia kell. De amint ez a kép távozik, belép Isten. És Isten olyan erősen kérlel téged, hogy lépj ki önmagadból a teremtmények módján, mintha egész üdvössége ezen múlna. Nos jóember, mit árt neked, ha megengeded Istennek, hogy Isten legyen benned? Lépj ki magadból teljesen Isten kedvéért, s akkor Isten is teljesen kilép magából a te kedvedért. Ahol e kettő kilép, ott az, ami marad: az Egyszerű Egy. Ebben az Egyben szüli az Atya a Fiát a legbelső forrásban. Itt virágzik ki a Szentlélek, s egy olyan akarat ébred Istenben, mely teljesen a léleké. Amíg ez az akarat a teremtményektől és a teremtettségtől érintetlenül áll, addig szabad. Krisztus azt mondja: „Senki nem jut a mennybe, csak aki a mennyből való.” (János 3,13.) Isten mindent a semmiből teremtett, tehát a teremtett dolgok igazi eredete a semmi. S amennyire ez a nemes akarat a teremtmények felé hajlik, maga is belevész a teremtményekkel együtt az ő semmijükbe.

Felvetődik a kérdés: vajon ez esetben annyira elenyészik-e, hogy soha többé nem térhet vissza? A mesterek általában azt tanítják, hogy soha többé nem térhet vissza, ha egyszer elfolyt az idővel. Én azonban azt állítom: ha ez az akarat önmagától és a teremtményektől akár csak egy pillanatra is visszatér őseredetéhez, akkor megint saját szabad módján létezik és szabad, s ebben a pillanatban minden elveszett idő jóvátétetik."
(in: Eckhart mester: In hoc apparuit caritas Dei in nobis)

Susu
2009-08-17, 23:12
“Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz.
A pohár alján pedig ott van az Isten!” (Isaac Newton)

fufala
2009-08-17, 23:59
addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik

psyti
2009-08-18, 16:27
“Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.” (Mahatma Gandhi)

psyti
2009-08-18, 16:28
“Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe, gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába! De ott a koporsóban – ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle.” (C. S. Lewis)

davidvincent
2009-08-18, 21:42
"Sohasem kötődünk a jelen időhöz. A jövőt képzeljük magunk elé, mert
úgy érezzük, lassan közeledik, sürgetni akarjuk eljövetelét; vagy
ellenkezőleg: a múltat idézzük fel, hogy így fékezzük túlságosan gyors
szökését; oktalanságunkban oly időkben barangolunk, amelyek nem a mi
birtokunk, és megfeledkezünk arról az egyetlenről, amelyik a miénk;
hívságunkban azokon az időkön jár az eszünk, amelyek immár semmivé
lettek, miközben meggondolatlanul elszalasztjuk az egyetlen jelenvalót.
A jelen ugyanis rendszerint kellemetlen. Eltakarjuk önmagunk elől, mert
elszomorít; ha pedig kellemes, azon bánkódunk, hogy kisiklik a
kezünkből. A jövőt hívjuk segítségül elviseléséhez, s azt, ami felett
semmi hatalmunk sincs, a jövőre akarjuk bízni, holott semmi
biztosítékunk sincs rá, hogy ezt a jövőt megérjük.
Vizsgáljuk csak meg gondolatainkat, s azt fogjuk látni, hogy egytől
egyig vagy a múlt, vagy a jövő foglalkoztatja őket. A jelenre szinte
nem is gondolunk; de ha mégis, csak azért, hogy ennek a világánál
próbáljuk elrendezni jövőnket. A jelen sohasem a célunk; a múlt és a
jelen csak eszköz: egyetlen célunk a jövő. Ezért sohasem élünk, hanem
azt reméljük, hogy majd élünk; s mivel állandóan boldogságra készülünk,
elkerülhetetlen sorsunk, hogy sohase legyünk boldogok."
(Blaise Pascal: Gondolatok, 172)

Susu
2009-08-18, 22:57
“Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”

(Tatiosz)

Susu
2009-08-19, 08:50
“Időnként jót tesznek nekünk a bajok és nehézségek, mert gyakran visszahívnak minket a szívünkbe… így Istenbe kell belegyökereznünk, hogy ne kelljen vigasztalást keresnünk sehol máshol.” (Kempis Tamás)

Beatrice
2009-08-19, 10:23
“Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik.Gondolatainkból építjük fel a világunkat.” Buddha

És milyen igaz...

davidvincent
2009-08-19, 12:01
“Időnként jót tesznek nekünk a bajok és nehézségek, mert gyakran visszahívnak minket a szívünkbe… így Istenbe kell belegyökereznünk, hogy ne kelljen vigasztalást keresnünk sehol máshol.” (Kempis Tamás)

Kempis Tamásért mindenképp point....:)

davidvincent
2009-08-19, 12:04
"Másoknak is kell hírnév pontokat adnod mielőtt további pontokat adnál susu hírnevéhez.":eek:...

Susu
2009-08-19, 19:50
“A kedves szavak nem kerülnek sokba… Mégis sokat érnek.” (Blaise Pascal)

:)

Susu
2009-08-19, 19:57
Kempis Tamásért mindenképp point....:)


...csak Neked ;) http://idezet.wordpress.com/category/kempis-tamas/

PaXxX
2009-08-19, 20:27
"a személyiségek tragédiáinak nincsen megoldásuk, a személyiség természetéből fakadó diszharmóniát csak elengedni lehet, hogy enyhüljön, mint minden más bajt és kínt."
Konfucius

Mara
2009-08-20, 09:47
Ne légy képmutató. :) Mert aki képekkel takargatja magát, elveszik az élet filmszalagján, mire véget ér a vetítés. :D

Susu
2009-08-20, 15:47
“A humor pihentet, a tréfa felajz; a humor báj, jóindulat és nagylelkűség forrása, a tréfa a kötekedésé, a rosszindulaté, a lenézésé; a humor lefegyverzi, a tréfa felfegyverzi az elmét; a humor intimitásra, a tréfa indiszkrécióra vágyik; a humor alázatossá tesz, a tréfa pimasszá; a humortól türelmesebb leszel, a tréfától türelmetlenebb és szemtelenebb; a humor kedvessé tesz, a tréfa gyakran támadóvá.” (Branko Bokun)

PaXxX
2009-08-20, 19:53
"boldog az aki távol él a közügyektől"
horacius

PaXxX
2009-08-20, 21:37
"Lássuk be, ez a szamszára egy brutális
hely. A szamszára metafórikusan az a világ, ahol önmagunknak és egymásnak rituálisan ártunk."
Wilber

psyti
2009-08-21, 08:41
"Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."
(Gabriel Garcia Márquez)

PaXxX
2009-08-21, 19:18
”Az abszolút tudat a valós világ (dharmadhátu) összességében és valamennyi dolog lényege. A tudat lényegét tekintve nem született és nem szűnik meg. Csak a hibás gondolkodás okozza, hogy a dolgok különbözőnek tűnnek. Megszabadulván a gondolkodástól, a tárgyak tulajdonságai is megsemmisülnek. Valamennyi dolog eredetétől fogva megnevezhetetlen, leírhatatlan és gondolati úton felfoghatatlan. Végső soron egyformák, változatlanok és elpusztíthatatlanok. Mind csak az egy-tudat. Ezért nevezik abszolútnak. Az összes magyarázat átmeneti jellegű s nem igaz, mivel a hibás gondolkodást követi, s nem képes [kifejezni az abszolútumot]. Az abszolútumnak nincsenek tulajdonságai. Ez a szavak végső határa. Ez a szó kizárja a szavak [használatát]. Az abszolútum lényegének [létezését] nem lehet kizárni, mivel minden dolog [abszolút aspektusában ] val ós. Nem is lehet megalkotni ezt, mivel minden dolog azonos az abszolútummal. Tudnivaló, hogy a dolgokról nem lehet beszélni és nem lehet gondolati úton megragadni. Ezt nevezzük abszolútumnak.”

Kínai Filozófia

Dhamma
2009-08-21, 19:21
1+1 az mindig 2:D

0.1
2009-08-21, 19:38
1+1 az mindig 2:D
Montam már, hogy a lányoknak elég ha csak szépek...? :)

Dhamma
2009-08-21, 21:31
Montam már, hogy a lányoknak elég ha csak szépek...? :)

Azt mondtad h a lányok csak a külsőségekkel foglalkoznak,pedig nemis:)

0.1
2009-08-21, 21:41
Azt mondtad h a lányok csak a külsőségekkel foglalkoznak,pedig nemis:)
Nem-nem ...rosszul emlékszel....:)

Dhamma
2009-08-21, 22:55
:)

A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.
George Carlin

LOCO
2009-08-21, 22:58
:)

A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.
George Carlin

én ezt nem értem:(

Dhamma
2009-08-21, 23:00
én ezt nem értem:(

pont te nem?:D

LOCO
2009-08-21, 23:02
pont te nem?:D

jaa már kezdem pedzegetni.

Dhamma
2009-08-21, 23:03
jaa már kezdem pedzegetni.

megy az:D

Dhamma
2009-08-21, 23:04
A többi amit találtam,nem volt olyan vicces:o

Susu
2009-08-22, 05:49
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

(Dr. Gyökössy Endre)

yi_H
2009-08-22, 08:14
es termeszetesen boldogok a heringek es a sajtkexitok is :D

Dhamma
2009-08-22, 08:57
Fénnyel utazom. Ez vicc. Mark, önöknek, embereknek, nincs semmi humorérzékük.

Prot azt mondta, hogy találjam meg a boldogság kék madarát... Ez egy feladat. Az első a háromból.

Minden élőlény az univerzumban meg tudja különböztetni a helyest a rossztól, Mark.

Egy buborék miért gömb alakot vesz fel? Azért, mert ez energetikailag a leggazdaságosabb konfiguráció. Hasonlóan, az ön bolygóján, úgy nézek ki, mint ön; a K-PAX-en, mint egy K-PAX-i.


Egy másik bolygóról jöttem. De ne aggódjon, nem fogok kitörni a mellkasából.

K-PAX című filmből.

yi_H
2009-08-22, 10:27
/ lehet nem xoxerint, ugyanebbol a filmbol: /

ha on az orvosuk, miert nem gyogyitotta eddig meg oket?

davidvincent
2009-08-22, 23:56
...csak Neked ;) http://idezet.wordpress.com/category/kempis-tamas/

thx, nagy kedvencem...:)

Susu
2009-08-23, 06:29
“Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír.” (Példabeszédek 25:25)
:)

Susu
2009-08-23, 19:54
“Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.”
(Gustave Thibon: Jákob lajtorjája)

Susu
2009-08-24, 01:44
“Az legyen becsületetek, hogy mindig jobban szeressetek, mint ahogy titeket szeretnek, sohase legyetek másodikak.”
(Friedrich Nietzsche)

davidvincent
2009-08-24, 18:50
"Vannak másodpercek, egyszerre csak öt vagy hat adódik, amikor az ember hirtelen a teljesen elérhető örök harmónia jelenlétét érzi. Ez nem földi érzés, nem mondom, hogy mennyei, hanem azt, hogy az ember földi formában nem tudja elviselni. Testileg át kell alakulnia, vagy meghalnia. Ez az érzés világos és kétségbevonhatatlan. Mintha egyszerre érzékelné az egész természetet, és egyszer csak így szól: igen, ez helyes. Mikor az Isten a világot teremtette, az alkotásnak minden egyes napja végén azt mondta: "Igen, ez helyes, ez jó". Ez...ez nem meghatódás, hanem pusztán öröm. Az ember nem bocsát meg semmit, mert már nincs mit megbocsátani. Nem is azt mondom, hogy szeret, ó - ez magasztosabb a szeretetnél! Az a legfélelmetesebb, hogy ilyen rettentően világos az egész és ilyen örömet ad. Ha öt másodpercnél tovább tartana, akkor a lélek nem bírná ki, és okvetlenül elenyészne. Ez alatt az öt másodperc alatt átélem az életet, és ezért odaadnám az egész életemet, mert megéri. Ahhoz, hogy az ember tíz másodpercet is kibírjon, testileg át kell alakulnia".
(Dosztojevszkij: Ördögök)

0.1
2009-08-24, 19:02
" Nem visszük el ezt a szőkét ,ketten a kispolskiba...? " (Csömör,tegnap) :)

Susu
2009-08-24, 19:27
“Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.”
(Paulo Coelho)

davidvincent
2009-08-24, 21:59
”Az abszolútum lényegének [létezését] nem lehet kizárni, mivel minden dolog [abszolút aspektusában ] valós. Nem is lehet megalkotni ezt, mivel minden dolog azonos az abszolútummal. Tudnivaló, hogy a dolgokról nem lehet beszélni és nem lehet gondolati úton megragadni. Ezt nevezzük abszolútumnak.”

Kínai Filozófia

buddhista apokrif, ...nincs túl messze Wittgensteintől...;)

psyti
2009-08-26, 10:29
Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem.
Laurell Kaye Hamilton

LOCO
2009-08-26, 14:19
Kiszúrom a szemem -
Ez az egy mód, mi lassan csillapítja a fájdalmat.
De ezt is csak az elviselendő dolgok alkották.
Jézusom, ez sosem marad abba, egyre tör befelé,
Ha a fájdalom továbbra is fennáll.

Ordítottam, míg össz nem rogytam,
Vártam, miközben elfogyott az időm,
És most rengeteg haraggal élek.

Ezt kívántam, és elkúrtam,
Elfelejtettem egy apró tényt:
Nem ölheted meg, mit nem teremtettél meg.

Azt mondom, amit mondanom kell,
És ha megígérem akkor el is megyek,
De nem ígérem, hogy élvezni fogod a zajt.

Azt hiszem, a legjobbat a végére hagyom
De a jövőm innen múltnak látszik,
Mert te itt hagytál, mivel nem hagytam választást.

Rakj ismét egybe, vagy tépd le a bőrt a húsomról!
Hagyd itt a darabkákat csak akkor ints búcsút!
Mondod, hogy a valóság jobb mint egy álom,
De én már nagy nehezen rájöttem:
Semmi sem az aminek látszik.

Nekem már csak az őrület maradt.

LOCO
2009-08-26, 15:08
"fel is gyújthatom"(elmebeteg szmájli)
http://www.youtube.com/watch?v=w3yjHD6psuE

Nashua
2009-08-26, 17:44
"Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek. "

(Babits)

Dió
2009-08-26, 17:45
"Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek. "

(Babits)

Igen-igen szép:clap:

Beatrice
2009-08-26, 22:16
"A régi lányok úgy tudtak főzni, mint az anyjuk, a maiak meg úgy tudnak inni, mint az apjuk." :D

Hédi
2009-08-27, 17:11
Fénnyel utazom. Ez vicc. Mark, önöknek, embereknek, nincs semmi humorérzékük.

Prot azt mondta, hogy találjam meg a boldogság kék madarát... Ez egy feladat. Az első a háromból.

Minden élőlény az univerzumban meg tudja különböztetni a helyest a rossztól, Mark.

Egy buborék miért gömb alakot vesz fel? Azért, mert ez energetikailag a leggazdaságosabb konfiguráció. Hasonlóan, az ön bolygóján, úgy nézek ki, mint ön; a K-PAX-en, mint egy K-PAX-i.


Egy másik bolygóról jöttem. De ne aggódjon, nem fogok kitörni a mellkasából.

K-PAX című filmből.

/ lehet nem xoxerint, ugyanebbol a filmbol: /

ha on az orvosuk, miert nem gyogyitotta eddig meg oket?

Ezt a filmet én is nagyon szeretem, videokazettán van meg :rolleyes:
és a végén nagyon jó a zene is...

Dhamma
2009-08-27, 19:01
http://www.youtube.com/watch?v=kSBjQ7ZA9g8&feature=PlayList&p=EFF4813A76461F9F&index=0&playnext=1

olyan szép és igaz.

Susu
2009-08-27, 20:24
“Anya az, aki szeret és támogat, miközben te az álmaidat kergeted.”
(ismeretlen)

Hédi
2009-08-28, 01:15
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. (Gabriel García Márquez)

fufala
2009-08-28, 01:43
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. (Gabriel García Márquez)

hmmm.

fufala
2009-08-28, 02:11
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. (Gabriel García Márquez)

" a szerelem setét verem":):rolleyes:

Dió
2009-08-28, 14:39
Három vízszintes, egy függőleges

Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Beatrice
2009-08-28, 16:06
"Amit ma érdemes megtenni, tegnap is érdemes volt.":)

Susu
2009-08-28, 20:39
“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalamasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.”
(Seneca)

PeeKaBoo
2009-08-29, 09:19
"Fura dolog ez a hiányérzet.

A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben.
Betöri az ajtót.
Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve.
Csak jön
és beköltözik a lelkembe.
Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.
De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép,
a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal
vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt.
A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez.
Végül megtör.
Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt.
Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy.
Elmegy úgy,
ahogy jött,
kérés nélkül... váratlanul."

Gery Garcya
2009-08-30, 03:08
S az eszme kígyóvá bűvölte át a végtelent,
Ölő-irgalmu lánggá: hát az ember elmenekült
Éj-erdejébe; s minden örök erdő szétoszolt
A térben forgó földekké, s a tér, mint óceán,
Kiöntött, elnyelt mindent, csak a hús apró falát nem.
Így lőn a kígyó-templom: véges körpályákba zárt
Ábrája végtelennek; s lett az ember angyal és
A menny szörnyű forgó kör és koronás tirannus az Isten.

william blake...
vivvala viva technosphera mi elpusztítja megalkotóját v aki hisz benne...

LOCO
2009-08-30, 16:34
Zsófika üzenete:
eddig is szép voltam, de most már gyönyörű vagyok
megmutassam
Loco üzenete:
most meccset nézek
inkább
:D

Susu
2009-08-30, 18:20
“Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.”
(Müller Péter: Örömkönyv)

Susu
2009-08-30, 20:12
Müller Péter: A karma ezotériája
Nők Lapja Cafe
2009. 08. 29.

A „karmát" úgy értjük, hogy sorsszerűség. A „karmikus" szót akkor használjuk, ha valamit sorsszerűnek, megkerülhetetlennek érzünk.A tájékozottak még azt is tudják, hogy ez „előző tetteink gyümölcse".Amit most elmondok, a szónak a mélyebb jelentése.
Maga a „karma" szó azt jelenti: tett, cselekedet.
Tetteink visszahatnak ránk.
A mai ember azonban „tett" alatt csak azt érti, amit a fizikai síkon „valóban" megtesz.
Ami a felszínen felbukkan.
Az ősi hagyomány azonban - mivel másképp látta az embert, mint mi - „tett" alatt nem csupán a külső, felszíni működését értette, hanem azt, ami lelki, szellemi cselekedet. Tett elsősorban a mohó életszomj, a vágy, az érzés, a gondolat, a képzelet, a szenvedély, mindazok a bennünk kavargó láthatatlan és mágikus, teremtő akaratok, melyek előbb-utóbb a külvilágban is megjelennek.
Életté, sorssá válnak.
Ma már kezdjük belátni, hogy szomatikus bajaink mögött pszichés okok rejlenek. Jung még egy balesetről is azt mondja, hogy amit az ember nem tud elintézni belül, az kívül, mint sors áll elé.
Vagyis az ok-okozat viszonyában az ok mindig szellemi, lelki.
Először belül „cselekszünk" - csak utána kívül.
És a karmát ez a belső cselekvés szüli.
A mai ember ezt nem tudja, mert hiányzik az önismerete.
Jézus sokat beszél a karma törvényéről. Ő azt mondja, például, hogy nem a de facto szeretkezés a házasságtörés, hanem a vágy, a másik megkívánása. Ha már a megkívántam és képzeletben ölelkeztem vele - az már megtörtént.
Miért?
Mert a lélek: valóság. Méghozzá: eredendő valóság. A bensőnk a Való - a külső csupán a felszíne, a vetülete.
Minden cselekvés: benső cselekvés. Csak utána lesz külső.
Ha valakit gyűlölök, de nem pofozom föl, mert félek tőle, vagy visszatartanak a társadalmi konvenciók, attól még gyűlölöm, és fizetnem kell érte. Így vagyunk minden dühünkkel: elfojtani lehet ugyan, de akkor máshol jön ki, betegségben, vagy éppenséggel elszakad a leggyengébb láncszem, s indulatunkat másokon töltjük ki. Az akna megvan - csak máshol, más időben robban.
Minden cselekedet: benső cselekvés.
Ezért a karma törvényét valójában csak az érti, aki léleklátó.
Aki nem az, legfeljebb csak a BTK szintjén próbálja megérteni a bűn és bűnhődés összefüggését.
Mi azt hisszük, csak az van, ami látszik, amit az anyagvilágban megteszünk, s ezért megpróbáljuk igazi valónkat elrejteni. Azt hisszük, ami nem látszik, az nincs is. Pedig az van csak igazán! Sajnos ez a képmutató, önelrejtő, magunk előtt lehazudott, és mások elől mosollyal fedett magatartásunk még a vallásokban is hatalmas méreteket öltött, mivel az önismeret nem központi célja a nyugati kultúrának. A karma azonban - és ebben hasonlít a fizikai törvényekhez - pontos és könyörtelen.
Valódi tükröt tart elénk.
Mondok egy példát.
A jótékonyságról Jézusnak roppant kritikus véleménye van. Képmutatásnak tartja, s azt mondja, ha adsz, nem tudja a te balkezed, hogy mit tesz a jobb.
A csodálatos apokrif „Tamás Evangéliumában" pedig még keményebben fogalmaz: aki alamizsnát ad, bűnt követ el.
Ugyanis aki valóban lélekből ad, nem tudja, hogy adott.
Nem tartja „övének", amit odaad. Az nem „alamizsnát" ad - hanem egyszerűen, odaadja azt, ami a másiknak jobban kell, mint neki.
Nem tartja adásnak, amit tett.
Aki azonban másfelé sandít, aki jó pontokat gyűjt, aki önmagát ezért megdicséri és ha pénzt adott, annak minden fillérjére emlékszik, az karmikus értelemben - nem adott semmit. Egy álvallásos befektetést csinált, azzal, hogy az Isten majd busásan megfizeti.
Lényegében - bármennyit is adott - becsapta a sorsot.
Az ilyen „jótett" visszahatása nem az lesz, hogy a pénzt, amit kapott, később, talán a következő életében, kamatostól visszakapja majd - hanem az önzésével, és főleg a hazugságával kell majd elszámolnia.
Lehet, hogy nyomorogni fog.
A karma nem a szerepjátszást „jutalmazza", hanem a valódi motívumot. A szerepjátszás - ami rendszerint nemcsak kifelé, hanem befelé is történik: csakis az igazságtalanságot, és a botrányt növeli a világban. Az Evangéliumban a képmutatás a legfőbb vétek, s egyik oka annak, hogy az emberiség a vesztébe (Utolsó Ítélet) rohan.
Jótékonyság - krisztusi értelemben - csak egy van: ha az ember odaadja mindenét.
A gazdag embernek ezt tanácsolja.
Tudjuk, mi a válasz. Elsomfordál.
A Karma Urai léleklátók.
És ez a lényeg.
Az embert valódi gondolataival, és lelki tartalmaival szembesítik.
Ezért a sorsunk, amit élünk, a leghűbb tükörképünk.
Ezt nem szívesen ismerjük el, mert úgy véljük, hogy jobb sorsra lennénk érdemesek.
Azt, gondoljuk, hogy mérhetetlen igazságtalanság történik velünk.
Miért?
Mert hiányzik a valódi önismeretünk.
Az ezotéria nem különféle titokzatos tanok gyűjteménye, hanem Önmagunk legmélyebb megismerése.
Valódi, benső motívumaink felismerése.
Más szóval: saját sorsteremtő hatalmunkra való rádöbbenés.
Senkivel nem történik „méltánytalanság".
Shakespeare, aki pontosan ismerte a karma törvényét - egy drámaírónál ez alapkövetelmény - leírja, hogy Hamlet királyfi, aki vonakodik minden agressziótól, lelkifurdalás nélkül leszúrja két egykori barátját, s a szerelme apját, Poloniust. Haláluk karmikus oka a képmutatás volt. Ezt Hamlet is tudja. „Magad kerested" - mondja a halott Poloniusnak. „Sajnálom: de így tetszett az égnek - büntetve őt velem, s engem vele - hogy én legyek szolgája, ostora."
Ezek nagyon pontos, lélek-, és sorslátó mondatok.
Sorsunk megváltoztatásához önmagunk gyökeres megváltozására van szükség.
Fel kell ismernünk, hogy életfilmünk, melynek főszereplői vagyunk, nem mások, hanem saját lelkünk kivetítése - ha más filmben akarunk játszani, egy szebben, értelmesebben, boldogabban - mást kell kivetítenünk magunkból.
„Semmi kívülről meg nem fertőzheti az embert - mondja Jézus - csak ami belőle jön ki..." És itt fölsorolja lelkünk fájdalmas sorsot idéző beteg tulajdonságait.
A karma őszintén működik.
Nem ismerjük fel - mert önmagunkat nem ismerjük.
S ezért sorsunkat igazságtalannak véljük.
Azt a botrányt, például, ami az elmúlt évszázadban, s jelenleg is történik a világtörténelemben, a régi próféták, és maga Jézus is jó előre látta és megjövendölte.
Honnan?
A lelkünkből.
Meg lehet ítélni, hogyha a lelki tartalmaink, vagyis benső angyalaink, de főleg démonaink napvilágra kerülnek, milyen világot teremtenek majd.
Ez a jövőbelátás titka.
A jövő bennünk szunnyad.
Amit most élünk, valaha csak lappangott bennünk.
De már élt! Az ember terhes a jövővel - a lélekben jóval előbb történik meg a „tett", mint a külvilágban.
Manapság - mivel egy civilizáció alkonyán élünk - karma torlódás van. Minden régi léthazugságunk, és vak szenvedélyünk eredményét mostanában éljük meg.
Ezért nem könnyű ma élni.
A karma megértéséhez hozzá tartozik még valami.
A reinkarnáció.
Az életünk, amelyet jelenleg élünk, sok-sok előző élet szétválaszthatatlan láncolatának csupán egyetlen láncszeme.
Ezért ebből az egyetlen életedből a teljes igazságot éppúgy nem láthatod, mintha egy száztekercses mozifilmből csak egyetlen tekercset néznél meg.
A sors: végtelen folyamat, mélységes múltból eredő hatalmas eposz, amelyben különféle szerepekben bukkanunk fel.
Szüntelen felejtésben élünk.
Erről az életről életre átívelő karmafolyamatról most nincs időnk beszélni. Olvasd el a Kígyó és kereszt c. művemben azt a fejezetet, amelyben Latinovits Zoltánról írtam, és elmúlt földi életeinek karmikus összefüggéseiről beszélgettünk.
Úgy is olvashatod, mint egy lélektani dokumentumregényt - sok mindent megmagyaráz abból, hogyan birkózunk a szenvedélyeinkkel életeken át, s egy-egy mániánk, vagy vétkünk, hogyan sodor újra és újra, hasonló karmikus helyzetekbe.
Egyben az is világos lesz, hogy nem a személyes énünk születik újjá, hanem más és más szerepben, a sorsfeladatunk.
Három összefüggő életét írom le annak a csodálatos embernek, akit ismertem és szerettem, aki közöttünk Latinovits Zoltán néven élt. Aki zsenijével, és tragikus halálával beleírta nevét a magyar művészet történetének aranykönyvébe.
Egy életen belül a karma nem tűnik igazságosnak.
Nem is érthető.
Csakhogy nem egy életünk van, és önmagunk ismeretéhez hozzátartozik, hogy végtelen múlt van mögöttünk, és végtelen jövendő áll előttünk.
Latinovits tragédiáját éppen az okozta, hogy nem látott vissza a kiváltó okokig.
Csak ösztönösen érezte, hogy valami űzi, de nem látott vissza - ahogy ő mondta - a „bűnéhez", mely egész életében gyötörte.
Ez a zseniális művész nem ismerte önmagát.
És mások sem őt.
Egy „irracionális" bűntudat kínozta, s dobott ki lelkéből mérhetetlen kincseket és vad indulatokat - és végső soron belekergette a halálba is.
A karma és reinkarnáció gondolatát nem lehet szétválasztani - mert egyetlen életen belül, ritkán éljük meg a hatás-ellenhatás egységét.
Egy életen belül nem működik az igazság. Ezt mindannyian tudjuk. Az általunk keltett hullám nem csapódik vissza azonnal arcunkba. S rövid távon nem értjük, miért leszünk a körülmények áldozatai.
Aki azonban megérti a karma titkát, felismeri, hogy soha semmi sem történik vele ok nélkül.
Ahogy Füst Milán mondta:
„Saját sorsunk kíméletlen ítéletvégrehajtói vagyunk".
Hadd tegyem hozzá: bölcs elviselői, lelkünk és sorsunk gubancainak a megoldói is.
Ha bátrak vagyunk a saját szívünkbe nézni.
Fel kell ismernünk, hogy életfilmünk, melynek főszereplői vagyunk, nem mások, hanem saját lelkünk kivetítése. Ha más filmben akarunk játszani, mást kell kivetítenünk magunkból.

fufala
2009-08-31, 02:59
"Emlékezz rá, hogy azért jöttél ide, mert megértetted a küzdelemnek a szükségességét magad ellen-kizárólag magad ellen. Ezért köszönd meg mindenkinek, aki megadja erre neked a lehetőséget. "

/ a prieure-i study house faláról/

huhh. köszönöm.
ennyi.:cool:

Gery Garcya
2009-08-31, 21:32
"isten nem egyéb mint nyomás..." dion fortune

Gery Garcya
2009-08-31, 22:39
a vallás méreg... asszem lao ce?

Susu
2009-09-02, 21:10
“A szülők rengeteget tanulnak a gyermekeiktől arról, hogyan állják meg a helyüket az életben.”
(Muriel Spark)

Susu
2009-09-03, 17:15
"Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.
Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.
A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket."
(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

Hédi
2009-09-03, 18:04
"Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.
Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.
A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket."
(Andrew Matthews – Élj vidáman!)
milyen igaz, és milyen nehéz megszabadulni a szeméttől. Kering az ember körül, mint a Föld körül az űrhulladék...

Susu
2009-09-03, 18:22
milyen igaz, és milyen nehéz megszabadulni a szeméttől. Kering az ember körül, mint a Föld körül az űrhulladék...



"A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.
Kazantzakis egyszer azt mondta: “Ecseted és festéked van. Beléphetsz a menyországba, ha megfested.”

(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

Hédi
2009-09-03, 18:35
"A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.
Kazantzakis egyszer azt mondta: “Ecseted és festéked van. Beléphetsz a menyországba, ha megfested.”

(Andrew Matthews – Élj vidáman!)
festegetek, festegetek, de valaki állandóan belepacázik :D

Susu
2009-09-04, 01:18
festegetek, festegetek, de valaki állandóan belepacázik :D


“Mégis, éppen a gondok fölismerésének és megoldásának folyamatában rejlik az élet értelme. A probléma a próba, mellyel elkülönítjük a sikert és a kudarcot. Gondjaink miatt van szükségünk bátorságra és bölcsességre, sőt gondjaink tesznek minket bátrakká és bölcsekké. Végső soron ezek felelősek lelki fejlődésünkért.”
(M. Scott Peck: A járatlan út)
;)

S.O.L.O.
2009-09-04, 10:01
Halott vagyok, mert nincs vágyam. Nincs vágyam, mert úgy gondolom birtokában vagyok sok mindennek. Úgy gondolom birtokában vagyok sok mindennek, mert megpróbálok adni. Ha adni próbálsz, akkor meglátod hogy nincs semmid sem. Ha meglátod hogy nincs semmid, megpróbálsz adni önmagadból. Ha megpróbálsz adni önmagadból, látod, hogy semmi vagy. Ha látod hogy semmi vagy, vágyódsz valamivé válni. Ha vágyódsz valamivé válni, akkor elkezdesz élni.

Rene Daumal

Hédi
2009-09-04, 10:28
“Mégis, éppen a gondok fölismerésének és megoldásának folyamatában rejlik az élet értelme. A probléma a próba, mellyel elkülönítjük a sikert és a kudarcot. Gondjaink miatt van szükségünk bátorságra és bölcsességre, sőt gondjaink tesznek minket bátrakká és bölcsekké. Végső soron ezek felelősek lelki fejlődésünkért.”
(M. Scott Peck: A járatlan út)
;)
Ez így van ;)
Ha pl. valakit állandóan óvnak mindentől, és megcsinálnak helyette sok mindent, sosem tanulja meg, vagy csak nehezen, hogy miként boldoguljon a világban. Én sajnos így jártam és a mai napig félek bizonyos dolgoktól... de ez nem az a topik.

Susu
2009-09-04, 10:52
Ez így van ;)
Ha pl. valakit állandóan óvnak mindentől, és megcsinálnak helyette sok mindent, sosem tanulja meg, vagy csak nehezen, hogy miként boldoguljon a világban. Én sajnos így jártam és a mai napig félek bizonyos dolgoktól... de ez nem az a topik.



“Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene.”
(Arisztotelész)

PeeKaBoo
2009-09-04, 12:55
Ez… ez a kor a zűrzavar kora. Nem tudjuk, miben hihetünk. És mindnyájan kutatunk valami után… Valami után, ami valahogy összefügg az emberi méltósággal. Talán nem is az orvosságot keressük, ami meggyógyítaná a világot, csak valamit… azt a valamit, ami biztosítaná az embert, hogy joga van a gyógyulást kutatni. Valami után kutatunk, ami a jósághoz és a könyörületességhez tartozik, hogy szerethessük szegény, szerencsétlen emberiséget. És nem azért, amilyenné egyszer majd lennie kell, hanem egyszerűen azért, amilyen. És mi mind, az egész világ, mind, akik ezt akarjuk, úgy össze vagyunk zavarodva. A zűrzavar kora… És én akár vissza is mehettem volna, hogy tovább harcoljak. Mert a szívem azt mondta rá, hogy igen, de az eszem meg azt mondta, hogy nem… És ma már kezdem azt hinni, hogy utolsó száz esztendőben túlságosan is az eszünkre bíztuk magunkat, és túl kevéssé a szívünkre. Annyit használtuk a logika méterrúdját, hogy közben elfelejtettük, hogy a szeretet anyaga megmérhetetlen.

Hédi
2009-09-04, 16:53
KILÉGZÉS

Valamit kinyitni.
Valamit letenni.
- Eloldozni valamit valamitõl
és visszaadni végre ezt is, azt is.

Fodor Ákos

yi_H
2009-09-04, 17:02
Ez… ez a kor a zűrzavar kora. Nem tudjuk, miben hihetünk. És mindnyájan kutatunk valami után…
szerintem a vilag mindig is ilyen volt.. ;)

masoma69
2009-09-04, 20:13
"Mert kell valaki, akihez beszélsz.Mert kell egy másik:mások ellen.Ne áltasd magad.Ennyi az egész.De ez eltéphetetlen."by Májki

PaXxX
2009-09-04, 21:07
"Life is what happens to you while yo're busy to make other plans "

John Lennon

..sajnos...

Susu
2009-09-05, 00:25
"Vezéreljen mindig a szeretet, és 'háborúkat' elbír a lelked, ezt tudom Neked szívből kívánni." (by Susu) :)

Susu
2009-09-05, 19:55
“Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?” (Seneca)

Susu
2009-09-06, 17:33
“A legpihentetőbb megújító erők az egészséges vallás, az alvás, a zene és a nevetés. Legyen hited Istenben, sajátítsd el a nyugtató pihenést, szeresd a jó zenét, nézd az élet derűs oldalát – így az egészség és boldogság a tiéd lesz.”
(egy orvosi váróterem falán)

mooi klippe
2009-09-06, 22:26
“Soha ne értékeld egy hegy magasságát, mielőtt felérnél a csúcsra. Csak azután fogod látni, hogy milyen alacsony volt.”

Dag Hammarskjold

mooi klippe
2009-09-06, 22:33
"Kockáztatnunk kell – mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. A boldogság sokszor áldás – de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér – de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed." Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."

Paulo Coelho

Susu
2009-09-07, 06:00
“A magánynak egy gyógyító vigasztalója, barátja, játszótársa van: ez a munka.”
(Auerbach)

AlterEgo
2009-09-07, 10:54
Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.
Lucius Annaeus Seneca

napraforgo
2009-09-07, 12:53
Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolod lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet. Nincs értelme ma a holnap problémáin rágódni.

Ha legközelebb azon kapod magad, hogy kezdesz kétségbe esni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek? Mára elég ételem van?” (Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve.

(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

napraforgo
2009-09-07, 12:59
“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

Susu
2009-09-07, 19:03
“Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”
(Ralph Waldo Emerson)

psyti
2009-09-08, 21:45
�Rohansz az elérhetetlen végtelen felé, s ebben az őrületben olyan jónak és
szépnek látlak,
Milyen nem voltál s tán nem is leszel soha.�"
Dobos Zoltán

Hédi
2009-09-09, 12:35
" Aquila non captat muscas " - A sas nem vadászik legyekre.

AlterEgo
2009-09-09, 12:51
Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.
Széchenyi István

PeeKaBoo
2009-09-09, 15:36
Azt kérdezed tőlem,
lehet-e egyszerre többet is szeretni,
nekem pedig az jutott eszembe,
hogy aki kimondja a szót,
szeretlek,
az mindig tudja-e, mi az,
amit mond,
ismeri-e a szónak az értelmét,
a mélyértelmét,
tudja-e, mit jelent szeretni,
vagy csak magát,
és azt a másikat hitegeti,
mikor magányos,
mikor kedves szóra vágyik,
mikor azt szeretné,
valaki lenne,
aki esténként mellé bújna,
vagy csak biztonságra vágyik,
ami nem baj,
az ember egyedül gyámoltalan,
gyámoltalanná tette magát
az elmúlástól való félelmében,
de erről az érzésről szól a szeretet?
vajon a vágy beteljesülése
maga a szeretet?
Tudod olyan a kérdésed,
mintha azt kérdeznéd,
tud-e az ember két
gyönyörű festményt festeni,
talán igen, talán nem,
de ahhoz,
hogy joggal kérdezd,
egyet már festenie kellett.
De míg egyet se,
addig rossz a kérdés,
igen, abban igazad van,
sokféle lehet a szeretet,
ha összeraknánk,
gúlát építhetnénk belőle,
aminek a csúcsán nincs több,
mint egyetlen szeretet.

LOCO
2009-09-10, 15:08
"ha csúszik nehéz kézben tartani":D

Beatrice
2009-09-10, 19:48
"az apró dolgoknál… azoknál nincs is nagyobb.” (Vanilia égbolt):):)

mooi klippe
2009-09-10, 20:02
" Aquila non captat muscas " - A sas nem vadászik legyekre.

:) ez tetszik

xxxxx131
2009-09-10, 20:03
"Szerelem a törvény, szerelem az akarat alatt"

(Aleister Crowley)

oemor
2009-09-11, 19:17
"amíg van vöröshagyma , kussoljon a kondás"
ezt az elöbb csipptem el boltba mennet közben és így is van sztem...

Wally
2009-09-11, 19:21
"A mell egyfajta falluszi szimbólum. hmm.. sajnálom kicsikém, de abban a világban élünk, ahol a méret a lényeg. Mindkét nemnél. "

:D

egy filmből..

Wally
2009-09-11, 19:23
jajj :( :$

Másoknak is kell hírnév pontokat adnod mielőtt további pontokat adnál PeeKaBoo hírnevéhez.

Susu
2009-09-11, 19:30
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Susu
2009-09-11, 19:33
"A mell egyfajta falluszi szimbólum. hmm.. sajnálom kicsikém, de abban a világban élünk, ahol a méret a lényeg. Mindkét nemnél. "

:D

egy filmből..


"Aki a kicsit szereti,az nem próbálta még a nagyot!"
(ismeretlen)

:persze:

Wally
2009-09-11, 19:40
"Aki a kicsit szereti,az nem próbálta még a nagyot!"
(ismeretlen)

:persze:

nüm rossz :) :persze:

Beatrice
2009-09-11, 19:54
Nagyon zsirak az idézetek, dobom a pontokat:D

Wally
2009-09-11, 19:56
köszi, köszi :D

Idézet: Nincs idézet!

" .. a Vízkeresztesek is olyanok, mint a gorombapokróc.. " P. Howard

Beatrice
2009-09-11, 20:05
[QUOTE=Wally;801941]köszi, köszi :D

Ne köszönd fizesd ki :p:D nem ám

Hédi
2009-09-12, 09:52
Tegnap egy srác a Cökiben: " Sok részeg ember kis helyen is elfér... " :D

Beatrice
2009-09-12, 16:36
Tegnap egy srác a Cökiben: " Sok részeg ember kis helyen is elfér... "

Ja mert egymás hegyén hátán fekszenek:lol:

harald
2009-09-12, 19:01
Fuck off with your sofa units and strine green stripe patterns. I say never be complete, I say stop being perfect, I say let... let's evolve, let the chips fall where they may. (Fight Club)

Susu
2009-09-14, 01:00
“A templomba járástól senki nem lesz jó ember, mint ahogyan a garázsban állástól sem lesz senki Cadillac.”

mooi klippe
2009-09-14, 18:47
"Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is."

Hédi
2009-09-14, 19:43
"Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is."
Sajnos ennek a negatívja is igaz...:(

mooi klippe
2009-09-14, 21:09
Sajnos ennek a negatívja is igaz...:(
ja oda akartam irni megjegyzésnek, hogy a negativra is igaz, formál minket minden..

Susu
2009-09-15, 04:50
“Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezárt szobákat vagy az idegen nyelven írott titokzatos könyveket.
Ne kutass olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg, mert nem tudnál együtt élni velük. Az egyetlen cél, hogy megélj mindent.
Élj hát most a kérdéseknek. S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd, egyre közelebb kerülsz ahhoz a távoli naphoz, amikor majd választ kapsz mindenre.”

(Rainer Maria Rilke)

AlterEgo
2009-09-15, 12:24
Az élet nem a biztonságról szól: kockázat nélkül nem lehet játszmát nyerni.
Agatha Christie

énvagyok
2009-09-15, 19:14
"Amikor a földi otthonunkból az égi messzeséget kémleljük, megkíséreljük elképzelni, milyen is lehet az a világmindenség, amelybe születtünk.
Ahogy nő a távolság, úgy fogy a tudásunk - és amikor a látóhatár legszélén már csak árnyakat látunk, kétségbeesve próbálunk valami kézzelfoghatót találni még ott is, ahol valóban csak árnyak vannak.
A keresés tovább fog folytatótni.
A kíváncsiság idősebb az emberiségnél; semmi sem elégítheti ki, semmi sem nyomhatja el!"

EDWIN P. HUBBLE: A CSILLAGKÖD BIRODALMA

Dió
2009-09-16, 11:12
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Részlet:Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

davidvincent
2009-09-16, 21:59
"Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél.
Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.
Mikor a nyárvégi esős idő szűnik, az ég kitisztul és az időre jellegzetes lágy nyugati szél megindul, tudom, hogy itt vannak az aranynapok, mindig találok valamilyen módot arra, hacsak kétszer, vagy háromszor huszonnégy órára is, de a hegyekbe menjek, és a kertekben töltsek el annyit, amennyit csak lehet. Nemcsak azért, hogy a szőlőtőkék alá üljek, sorra, lassan végigkóstoljam a fajták elragadó sokaságát. A Muscat Black Hamburg, a tojásdad fekete muskotály, omló mazsolaízével minduntalan visszatérésre csábít. De ott van a Muscat Ottonel, a Mézes Fehér, a Delaware, a Szőlőskertek Királynője is. Közben mandulát rágcsálok, leülök a partra, friss diót hámozok, figyelmesen és gondtalanul. Ezekben a kései, érett napokban még a madarak is megszólalnak. Reggel korán rigót hallok, délután a fülemüle énekel néhány ütemet, mintha sóhajtana, s alig tudom a meghatottságtól könnyemet visszafojtani. Miért? Nem tudom.
Reggel tavasz van, délben nyár, este ősz, az akác virágzik, a cinke szól, az erdei pacsirtát egész éjjel hallom a völgyből, olyan ez az idő, mint az egész év összefoglalása, de kimondhatatlan békével és szelíden, mintha bölcs emlékezet képe lenne, s a bőbájos melankóliába feloldaná.
Kimegyek a kertek közé, hogy teleigyam magam az érettség illatával, szemem jóllakjon a dús káposzták, répák, érett paradicsomok, paprika, a nehéz tökök és dinnyék csodájával. A gyalogút fölé szilvafa hajlik, két szemet leszedek, a földre hajolok, hogy a lábam mellöl a négylevelő lóherét leszedjem, mintha május vége lenne.
De kimegyek azért is, mert a múlandóságnak e bővös napjaiban, inkább, mint a friss áprilisban, a lángoló júliusban, közvetlenül át tudok élni valamit: az élet megdicsőülését. Az az arany, ami az égen és a levegőben ragyog, nem természeti jelenség. A megdicsőülés aurája fénylik az érett föld körül. S ebben a világfölötti tündöklésben, a halál küszöbén, de az élet csúcsán, amikor érett, mézes békében már szenvedély s erőszak nélkül a természet önszántából szórja el egész vagyonát, ebben a megnyugodott szépségben minden alkalommal megérik belül is valamilyen rejtélyes gyümölcs.
Valahányszor az aranynapok elkövetkeznek, én elindulok, hogy létükben részesüljek, mindig kapok valamilyen belátást, mintha az év munkája akkor érett volna meg, és szüretelésre készen állna."
(Hamvas B.: Aranynapok, in: A babérligetkönyv)

Dió
2009-09-17, 10:23
Piros, vérpiros remegés
tested a fehér bőr alatt,
idegen húsod rokoni
hangon szólítja húsomat.

Részlet: Szabó Lőrinc: Még egyszer

Dió
2009-09-17, 10:36
Amíg élünk bármik lehetünk. :)

Jó. De a halál után is.

Dió
2009-09-17, 10:42
Ja, de azt nagyban befolyásolja h mit csinálsz most, meg h épp akkor mit választasz.

Miért mitől függ, hogy fűszál leszek, van tengeri csikóhal??

AlterEgo
2009-09-17, 10:48
Az ember gonosz és bosszúálló lény. Igenis beleköp abba az immár üres tányérba, amiből tegnap még jóízűen vacsorázott. Újra vágyik a nagyszerű ízekre. S ez a vágy a ragaszkodás!

Dió
2009-09-17, 11:03
Járj utána.:)

Igaz. Mindenki a saját arca elől hajtsa el a legyeket. Kínai közmondás

Hédi
2009-09-17, 11:49
Fynn: Halló, Mister God, itt Anna beszél!
- részletek -

Talán van oka, hogy Anna és én annak idején éjszaka találkoztunk. Mindketten szerettük a sötétséget, mert néhány meglepő dolog csak a sötétben történt. A nappali lárma és nyugtalanság, a mindenféle ideges izgalom megszűnt, minden áttekinthetőbb lett. Éjjel lehetett beszélni; ha nem volt kivel, beszélgetőtársként egy barátságosan világító utcai lámpa is megtette. Napközben ki ért meg ilyesmit?

- Szép a napsütés - mondta egyszer Anna -, de mindent annyira megvilágít, hogy egyáltalán nem lehet messzire látni. Éjjel szebb az élet. Akkorává növeszti magát az ember, hogy az ujjai a csillagokig érnek, és azok mégis iszonyú messze vannak. És a füleid. Napközben minden olyan zajos, hogy egyáltalán nem hallasz semmit..., de éjjel még a levelek énekét is hallod.

A nappalokat mindenki ismerte. Az éjszakákat csak kevesen.

Ezért aztán léteztek éjszakai emberek, akikkel nappal nem is lehetett találkozni. Legtöbbjük szívesen beszélt, és az ember olyan dolgokat tudott meg, amiről még csak nem is álmodott volna. Anna azt mondta: - Furcsa dolog, Fynn. Az éjszakai emberek neve más, mint a nappali embereké.

Az éjszakai embereknek volt idejük a beszélgetésre. Nem dolgoztak, így nem estek munka után késő este félholtan az ágyba, hogy a következő reggel megint elkezdjék a hajszát. Az éjszakai emberek meséltek, meséltek, és meghallgatták, hogy más mit mond.

Én azért szeretem a sötétséget, mert akkor tudok gondolkodni magamról, és kereshetem az értelmet. Nappal mások gondolkodnak rólam, és az legtöbbször hamis. A nappal az agyé, a gondolkodásé, a sötétség a fantáziáé. Agyad néha talán hibázik, de a szíved soha.

Susu
2009-09-17, 15:41
“Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.”
(kínai közmondás)

Hédi
2009-09-17, 15:46
“Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.”
(kínai közmondás)
ezt már én is mondtam nem olyan rég a páromnak, és nem is tudtam, hogy van ilyen közmondás... hm, ez jó...

Susu
2009-09-17, 15:57
A barátság kertje

A barátságot mondhatjuk egy kertnek,
melybe sok-sok kis magot elültethetsz.

Kedvesség és nevetés a locsolás,
s a szeretet lesz a kinyíló virág.

Türelem, megértés, gyengéd figyelem
napsütésnél jobban melegítenek,

Így nem hervad a szeretet virága,
s aki ültette, örökké csodálja.

sziddhi
2009-09-17, 21:09
Ki vagy te?

Fényben nyugvó szeretet nincs áramlása, mert állandó
Érzékelésed ábránd tejessége út
Délibábként észleled, bármerre tekintesz
Sehol nem leled
De itt bent igen?

PaXxX
2009-09-18, 19:56
"A kultúránkban egy tipikus felnıtt már egy fél tucat nagy paradigmaváltáson ment át –
archaikus, mágikus, mitikus, racionális. Ezek mind belsı tudati forradalmak, melyeken mind
átmentünk, még akkor is, ha már nem emlékszünk a részleteikre. Ezek a változások
pszichológiai "földrengést" okoznak, jóllehet késıbb mindezt elfelejtjük, kizárjuk a
tudatunkból. Jól mutatja ezt a "pohártöltögetıs" klasszikus kísérlet. Egy mővelet elıtti szinten
levı gyerek szeme láttára, ha egy folyadékot áttöltünk egy alacsony széles pohárból egy magas
keskeny pohárba – melyek térfogata ugyanannyi –, a gyerek azt mondja, hogy a magas
pohárban van több. Akárhányszor is áttöltjük a szeme elıtt, tagadja, hogy az alacsonyban több
vagy ugyanannyi lenne. Ha mindezt videóra vesszük, és levetítjük nekik mőveleti szinten,
akkor nem akarják elhinni, hogy ezek ık voltak – azt hiszik, hamisítottuk a szalagot. Nem
hiszik el, hogy valaki ilyen bolond lenne. Átmentek a paradigmaváltáson, de egy szikrányi
sem maradt ebbıl tudatos. A szelf a paradigmaváltásai után nem újraértelmezi élete elızı
eseményeit az új világnézete perspektívájából, hanem teljesen újraírja az élettörténetét az új,
magasabb paradigma szemszögébıl. Akármelyik új szintre is lépünk, két dolog biztos:
újraírjuk életünk eseményeit, és azt hisszük, hogy mindaz, amit most gondolunk, kezdettıl
fogva így is volt már. Ha ma visszagondolunk négy éves korunk idıszakára, akkor azok az
emberek jutnak az eszünkbe, akik akkor körülvettek bennünket. Az is eszünkbe jut, mit
gondolhattak, hogyan érezhettek, hogyan látták a dolgokat, mi történt bennük. Ebben az
életkorban azonban még nem voltunk képesek másokba belelátni, megérezni, mi megy
bennük, az ı szemszögükbıl látni a dolgokat, a szerepüket magunkra venni. Ez a példa is
mutatja, hogy automatikusan és tudattalanul az egész életünket újra írjuk abból a
perspektívából, amelyben az éppen aktuális világnézetünk van, és azt képzeljük, hogy ez
kezdettıl fogva így volt. Ez persze teljesen eltorzítja azt, hogy valójában mi is történhetett
akkor. Az emlékezetünk legyen az utolsó, amire támaszkodunk, ha a gyerekkor eseményeit
akarjuk fellelni! A romantikusok csodálatos idıszaknak tartják a gyerekkort, mert úgy vélik,
ugyanúgy látjuk a világot, mint most, a különbség csak annyi, hogy akkor még felszabadultak,
spontának és szabadok vagyunk. Az archaikus idıszakot az ego nélküliség paradicsomi
kornak tartják, a mágikust holisztikusnak, a mitikust pedig spirituális erıkkel övezett
idıszaknak tekintik. Ami valójában történik az az, hogy a romantikusok mindenféle
csodálatos és nonszensz dolgokkal átírják, és újraolvassák a korábbi életszakaszokat, és ha
videón megnéznék magukat, akkor nagyon meglepıdnének. A gyerekkori emlékek
benyomatok a pszichén, melyek megtartják azt a világnézetet, amit képviseltek. Felnıtt fejjel
az aktuális világnézetünk alapján értelmezve ezeket belemagyarázunk egy sor aktuális dolgot
– mindezt tudat alatt tesszük, csak az újrafeldolgozás eredményét látjuk. Vannak olyan
tudatállapotok, ahol hozzáférhetık ezek a benyomások – terápia, meditáció, drogok, intenzív
stressz. Ilyenkor az egyén az eredeti módon éli át a múlt eseményeit, mert a jelenlegi
világnézetét, paradigmáit átmenetileg ki tudja kapcsolni. Mikor pár perccel késıbb
visszakapcsol az aktuális, magasabb világnézet, akkor annak megfelelıen visszamenıleg
elkezdi intenzíven újraértelmezni az átélteket. Ezzel érdemes csínján bánni – ezekbıl
származnak azok az emlékek, hogy gyermekkorunkban megszállt a sátán, ufók jöttek,
szexuálisan vagy más módon molesztáltak a szülık stb. "

Wilber

PaXxX
2009-09-18, 19:59
"Nagyon sokan állítják, hogy gyerekkorukban rituális embergyilkosságok tanúi voltak, de ha mindez igaz lenne, akkor az
amerikai hátsó kiskertek tele lennének gyerekhullákkal – az FBI ezeket még sose találta meg.
Akik ezeket mondják, ıszintén és mélyen hiszik, hogy így történt, senkit sem akarnak ezzel
becsapni, és nem is érzik azt, hogy ezt ık találták ki. Lássuk be, ez a szamszára egy brutális
hely. A szamszára metafórikusan az a világ, ahol önmagunknak és egymásnak rituálisan
ártunk. Ebben élünk és ezzel a rémálommal valahogy meg kell küzdenünk. A megküzdési
próbálkozás egyik módja, hogy szenvedéseink okát a gyerekkorunkban keressük. Úgy
gondoljuk, hogy bizonyára rosszul bántak velünk, és ezért szenvedünk, és elkezdünk a
gyerekkori emlékekben keresni, amelyhez egy barátságos terapeuta segítségét kérjük,
miközben biztosak vagyunk abban, hogy anyánk késsel kergetett kiskorunkban. Felnıtt fejjel,
mikor átírjuk az emlékünket, hogy anyánknak volt egy nagy kése, amivel a húsvéti sonkát
szeletelte, úgy véljük, mi voltunk a sonka. Hasonlók azok az esetek, amikor a felnıttek úgy
emlékeznek, hogy gyerekkorukban ufók vitték el ıket. Ennek is hiteles élményanyaga lehet
felnıtt fejjel és ismeretekkel átírva. Jung szerint az ufók archetípusok kivetítései. Az is lehet,
hogy magasabb, spirituális anyagok keverednek ezen korai élményekbe. Gyakran születnek
nagyon egocentrikus és nárcisztikus elgondolások – elvitték az ufók, és visszaküldték az
emberiség megmentésének üzenetével, amiért ı a felelıs. Ez az egocentrikus, nárcisztikus
látásmód jellegzetes a második szintő szemléletmódban. Egy anyag aktiválódik abból a
korszakból, és az egyén beleinjektálja a jelenlegi felnıtt ismereteit – pl. Gaia megmentése,
meggyógyítása. A végeredmény egy teljes, jól kidolgozott, élettel teli sziporkázó történet,
világmegváltó paradigma, amelyhez a kedves, segítıkész terapeuta is hozzásegít. A
magasabb, transzperszonális, spirituális dimenziókat valóban megtapasztalhatjuk már
gyerekkorunkban is, bepillantásokat nyerhetünk, az értelmezése persze külön történet. Ha
valaki pl. azt fedezi fel, hogy gyerekkorában elvitték az ufók, és visszaküldték a világ
megváltásának feladatával, akkor lehet, hogy egy csúcsélménye volt, amelyet a második
szakasznak megfelelıen mágikusan magyaráz meg, és felnıtt szemmel hozzáteszi a
világmegváltás paradigmát, amelyet a terapeuta segítségével alakít ki. Mindez élénk, nagyon
is valós és tagadhatatlan. Mindez egyben kielégíti a terapeuta nárcizmusát is, hiszen az
éndefiníciója a következıen alakul: "egy új, világmegváltó fajnak vagyok a terapeutája" –
ezzel hozzájárulnak a kialakuló tömeghisztériához is. Amirıl az imént beszéltünk, jól mutatja
mi történik, ha valaki spirituális valóságokat tapasztal meg egy olyan kultúrában, amely
tagadja ezen dolgok létezését. Nem más ez, mint a kulturális ıszintétlenség szigetének
partjaira vetett emberáldozat a globalitás felé vezetı utunkon."

Wilber

fufala
2009-09-19, 01:28
"A legjobban jellemzi egy ember személyiségét, hogy hogyan bánik azokkal, akiktől nem várhat semmit, és azokkal, akik nem tudnak visszavágni."
/ Abigail van Buren/

Wally
2009-09-19, 20:13
" Az élet már csak ilyen, de ne felejtsd el...lehet másmilyen is."

Dió
2009-09-21, 08:25
Viz alá merülni, az lenne jó meghalni
Ne legyen levegő, gondolat terelő...

Ez egy régi dal szövege, előadót nem tudom.

Hédi
2009-09-21, 12:39
Viz alá merülni, az lenne jó meghalni
Ne legyen levegő, gobdolat terelő...

Ez egy régi dal szövege, előadót nem tudom.
Nekem meg van kazettán, Popular a nevük (kétpontos a-val)
Egyik kedvenc róla: Sötét szobában ül az Isten egymagában, kifordult szemmel, értelmet keres az alkotásban... vagy valami ilyesmi, már rég hallgattam, de szerettem.

Dió
2009-09-21, 14:25
Nekem meg van kazettán, Popular a nevük (kétpontos a-val)
Egyik kedvenc róla: Sötét szobában ül az Isten egymagában, kifordult szemmel, értelmet keres az alkotásban... vagy valami ilyesmi, már rég hallgattam, de szerettem.

Azaz! http://www.youtube.com/watch?v=dVANxousYW8&feature=related :)

Dió
2009-09-21, 15:25
Mikor huzalait égig felvonva szinte
börtönt és rácsokat imitál az eső,
s hogy hálóját agyunk mélyében kifeszítse,
néma pók-csapatok pokolfajzata jő:

Részlet Baudelaire: Spleen

Wally
2009-09-21, 15:31
" Clarence néha megkérdezi, hogy mi lett volna, ha akkor meghal.
Ha a golyó egy kicsit arrébb megy.
Erre én mindig csak mosolygok.
Mintha nem akarnék válaszolni.
De aztán válaszolok.
Azt mondom, hogy meg akartam volna halni.
De később kialudt volna a düh és a halálvágy,...
mint a csillagok hajnalban.
És nagyjából ugyanígy élnék, ahogy most.
Talán...
egy dolgot kivéve, a fiamat nem úgy hívnák, hogy...
Elvis. "

True Romance

mooi klippe
2009-09-22, 21:32
A stílus annyi, mint tudni, hogy ki vagy, hogy mit akarsz mondani, és fütyülni minden másra.

Kim Cattrall


iiiigy van! :)

Dió
2009-09-24, 15:48
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Részlet Wass Albert: Üzenet haza

Susu
2009-09-25, 06:37
“Mivel mestere vagyok a nyelvnek, nem mondtam semmit.”
(Robert Benchley)

Dió
2009-09-25, 11:04
Micsoda gyönyörűség, az ég és a tenger mérhetetlenébe merülni tekintetünkkel! Magány, csönd, hasonlíthatatlanul tiszta azúr. Piciny vitorla borzong a láthatáron. Gyógyíthatatlan létemet másolja picínységével és elszigeteltségével.. És most megdöbbent az égbolt kéksége, elkeserít a ragyogása... A tenger érzéketlensége fellázít...

Részlet Baudelaire: A művészet hitvallása
Tetszik:mhm: Szeretem:)

Hey(Jude)
2009-09-25, 13:17
..az életben éppen az az érdekes,hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani..
(P.Coelho)

Hey(Jude)
2009-09-25, 13:20
.te csak hírvívő vagy, vagy maga a hír?
az vagy, akiért sírnak, vagy az aki sír?
ha megáldottak a tehetséggel és bárkivé lehetnél, mi tilt attól, hogy
önmagaddá legyél?.
(zselenszky.)

PaXxX
2009-09-25, 19:16
"A lélek csak tevékenysége révén tudja felruházni bizonyos képességekkel, és ezek a képességek a tetteknek megfelelően alakulnak. Minden tett erőteljes hajlamot kelt a lélekben egy másik tettre, amely az előzőnek gyümölcse. A lélek ezt mint szükségszerűséget mindaddig magában hordja, míg a későbbi tett be nem következik. Úgy is mondhatjuk, hogy a tett a lélekbe vési annak a szükségszerűségét, hogy végrehajtsa azt, ami belőle következik"

Rudolf Steiner

fufala
2009-09-25, 23:45
"Igen szeretném, ha ezt a művészetet megbecsülnéd, és megbecsülnéd a színészeket és a szerzőket is, mert valamennyien hasznosak az emberi társadalomnak, hiszen lépten nyomon tükröt állítanak eléje, s az emberi élet cselekedeteit a legelevenebb színekben mutatják. S valóban nincs is semmi, ami élénkebben tárná fel előttünk, mik vagyunk , s miknek kellene lennünk, mint a színpad és a színészek...
Az egyik rablót játssza, a másik a csalót, az s kereskedőt, amaz a katonát agy másik az okos bolondot, a harmadik a szerelmes bolondot: amikor aztán a darabnak vége, s a színészek levetik maskarájukat, egyik olyan mint a másik.
Ugyanez történik, lásd, a világ színpadán és folyása szerint is csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége van, azaz vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien."
Don Quijote

fufala
2009-09-26, 01:31
"Kinek nyelve másra nem való, lehet azért hű talpat nyaló. És ha bőre nem elég kemény: fáslizza be egy hős költemény."
nem tom honnan tesómnál tal:)

Susu
2009-09-26, 05:28
"Néhányan csodálatosabbá teszik a világot azzal, hogy benne élnek."

mooi klippe
2009-09-26, 13:14
„Sorsodat a döntés pillanataiban alakítod.”
(ismeretlen)

oldal
2009-09-26, 13:53
"Mindenhol jó, de legjobb sehol":persze:
(oldal)

Stela'N'Dark
2009-09-26, 15:43
szemrehányás magamnak

Mit gondoltál Te nagy bolond
meséket, gépeket, lelked
itt ki érti
ahol az élet
csak játék, tv show

Átélni
megélni
bőrödön
érezni...

kinek kell
ostoba
a fotelből néznek rád
s ha elég volt
van másik csatorna...

Ahol a barátság csak érdek
A kebled, csak vágy
öledben a remegés múló pillanat
Jöhet másik száz...

Kit érdekel...
Nem kell védeni óvni
Majd megoldja más
Mindig lesz bolond

Ki harcol, vérzik érted
helyetted...

Stela'N'Dark
2009-09-26, 15:54
„Ha felismered, hogy az életedben jelentkező problémák feloldásának a titka nem az, hogy a külső körülményeken próbálsz meg változtatni, hanem az, ha önmagadat belülről átalakítod, nyertél.”

Susu
2009-09-26, 19:07
"Mindenhol jó, de legjobb sehol":persze:
(oldal)


....vagy a napos oldalon? :persze:

fufala
2009-09-26, 22:22
Taboos lie within taboos, like the skins of an onion.

/Alan Watts/

ez tetszik:)

fufala
2009-09-26, 23:07
„Mainapság a tanulók azért nem lelik föl a valóságot, mert neveken és szavakon kívül nem ismernek egyebet... Végigböngésznek különböző iratokat, spekulálnak, kalkulálnak, majd fölcsipegetnek néhány frázist, hogy azután a maguk céljára forgassák.” (Rinzai)

oldal
2009-09-26, 23:20
....vagy a napos oldalon? :persze:

oldal oldalán:persze:

Hédi
2009-09-26, 23:30
http://www.youtube.com/watch?v=11UC0Wc3Jms
keleti oldal, nyugati oldal

oldal
2009-09-26, 23:50
hehe, célozgatunk célozgatunk:D
Akár Jimmy is lehetett volna
"gyere sírj a vállamon , a másik oldalon":D:D:D

Hédi
2009-09-26, 23:58
hehe, célozgatunk célozgatunk:D
Akár Jimmy is lehetett volna
"gyere sírj a vállamon , a másik oldalon":D:D:D
mindennek van határa...:D

oldal
2009-09-27, 00:18
Na jó a Jimmy tényleg túlzás:persze:, főleg a goa.hu-n:D

Susu
2009-09-27, 04:47
mindennek van határa...:D

..vagy oldalnak a hátára :D


“A szellemes visszavágás olyasvalami, ami huszonnégy órával később jut az ember eszébe.”
(Mark Twain)

oldal
2009-09-27, 19:01
Na jóó van, kettő egy ellen?:D

PaXxX
2009-09-27, 19:17
"Mi az emberi teljesítőképesség határa? Mi a mértéke? Mit jelentenek korlátai? Az antikvitás még jól ismerte ezt a fogalmat. A görög ‘pérász’ szó, melynek jelentése határ, korlát és egyben mérték, közismert, de egyben metafizikai fogalom is volt. Mint általános lételv arra vonatkozott, hogy a világon minden önmaga mértéke, önmaga határai között kell, hogy létezzen, különben a világ egyensúlya, a lét harmóniája felborul. A kozmosz rendje, minden és mindenki számára kijelöli saját mértékét, és ‘jó’ az, aki önmaga mértékét felismerve, azzal összhangban él. Az antikvitás még azt a metafizikai törvényt is jól ismerte, hogy ha valaki önmaga határait el nem fogadja és annak ellenszegül, akkor a kozmikus rend könyörtelen erővel helyre igazítja lázadó természetét. Ahogy Hérakleitosz írja egy helyütt: „A nap [ugyanis] nem fogja áthágni mértékét, de ha mégis, az Erinüszek őt, Dikének poroszlói meg fogják találni.”. És a sorsistennők, ha valaki szembeszegül velük, a végzet fúriáivá válnak, és dühöngő haragjukban bizony széjjeltépik a határsértőt.

Az ember sorsfeladata önnön mértékét felismerni. Mi az, amit a létezés jelenlegi lehetőségei számára elérhetővé tesznek. És ez minden ember számára más és más. Mindenféle összehasonlítás, összemérés ostobaság, és mértéken felüli. Talán ezért mondja a másik nagy preszókratikus filozófus, Parmenidész, hogy „minden mértéke az ember”. És nem az ember úgy általában; hanem minden ember. Minden egyes ember. Aki önmaga világának alfája és ómegája, saját világának tengelye, és mértéke. Ennek értelmében az ember akkor a legjobb, ha önmaga határain belül mozog: a legjobb futó az, aki pontosan tudja mennyit bír futni, és azt bírja is. Aki azt teszi, amire képes. Ez látszólag triviális, pedig valójában nagyon mély és bölcs felismerés. Az ember akkor válik lét-ellenessé, amikor önmaga határait el nem fogadva többnek képzeli és vallja magát, mint ami. És a modern ember, mérhetetlen becsvággyal vallja magát a legmagasabb rendű élőlénynek, a teremtés koronájának, a természeti világ urának. Hamis én-képe, torzult ön-tudata, már rég túllépte a mértéket. Azt gondolja a ‘legjobb’ egyben a ‘legtöbb’ is. És noha értelmileg képes belátni, hogy a több mindig a végtelenbe mutat, hiszen a soknál is sokabb kell, hogy legyen, – és így a több az, aminek soha nincs vége –, mégsem tudja megállni, hogy ne értékelje túlzottan felül önnön teljesítőképessége képzelt határait. Pedig megint csak Hérakleitosszal szólva: „a legbölcsebb ember is majom az istenhez képest bölcsességben, szépségben és minden másban…”

"

Tarr Bence

Susu
2009-09-27, 19:58
„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”
(zen bölcsesség)

fufala
2009-09-27, 22:08
It might seem, then, that our need is for some genius to invent a new
religion, a philosophy of life and a view of the world, that is plausible
and generally acceptable for the late twentieth century, and through
which every individual can feel that the world as a whole and his own
life in particular have meaning. This, as history has shown repeatedly, is
not enough. Religions are divisive and quarrelsome. They are a form of
one-upmanship because they depend upon separating the "saved" from
the "damned," the true believers from the heretics, the in-group from the
out-group. Even religious liberals play the game of "we're-moretolerant-
than-you." Furthermore, as systems of doctrine, symbolism, and
behavior, religions harden into institutions that must command loyalty,
be defended and kept "pure," and—because all belief is fervent hope,
and thus a cover-up for doubt and uncertainty—religions must make
converts. The more people who agree with us, the less nagging
insecurity about our position. In the end one is committed to being a
Christian or a Buddhist come what may in the form of new knowledge.
New and indigestible ideas have to be wangled into the religious
tradition, however inconsistent with its original doctrines, so that the
believer can still take his stand and assert, "I am first and foremost a
follower of Christ/Mohammed/Buddha, or whomever." Irrevocable
commitment to any religion is not only intellectual suicide; it is positive
unfaith because it closes the mind to any new vision of the world. Faith
is, above all, open-ness—an act of trust in the unknown.
An ardent Jehovah's Witness once tried to convince me that if there
were a God of love, he would certainly provide mankind with a reliable
and infallible textbook for the guidance of conduct. I replied that no
considerate God would destroy the human mind by making it so rigid
and unadaptable as to depend upon one book, the Bible, for all the
answers. For the use of words, and thus of a book, is to point beyond
themselves to a world of life and experience that is not mere words or
even ideas. Just as money is not real, consumable wealth, books are not
life. To idolize scriptures is like eating paper currency.

/Alan Watts/

Susu
2009-09-28, 09:19
“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”
(Tatiosz)

psyti
2009-09-28, 16:14
Ki nem feküdhet szerelmével,
nem alszik - meghal minden éjjel.
Simor András

Dió
2009-09-29, 11:57
Aki könnyen ígér, nehezen ad. Lao-ce

Hey(Jude)
2009-09-29, 14:48
Kipróbálunk olyan dolgokat
Ami szépnek látszik, de foltokat
Hagy maga után és ez fojtogat
Majd mindezt elnyeli egy torkolat
A végső kérdésem az lenne
Hogy mi maradt meg a szépből
Azon a három ponton kívül
Kiderül a tegnapelőtti részből.

Susu
2009-09-29, 16:54
“A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.”
(Henry Ford)

PaXxX
2009-09-29, 21:10
"A pénz, legyen az a legmodernebb kontextusban megjelenő gazdasági fogalom, vagy a legarchaikusabb, legősibb anyagi formában megtestesülő kézzelfogható dologi tárgy, lényegében egy ‘elvonatkoztatás’. Egyik lehetséges meghatározása szerint nem más, mint ‘valaminek’ csereeszközként való használatában való közmegegyezés, amelynek fedezetéről a közhatalmat gyakorló emberek csoportja dönt. Formája és értéke lehet bármi és bármennyi. Fedezete pedig talán sosem volt annyira kézzelfoghatóan virtuális és megragadhatatlan, mint a mai korban, amikor technikai szempontból annyi ‘pénz’ forog közkézen a világban, hogy valójában felbecsülhetetlen annak tényleges mennyisége, nemhogy értéke... A pénz, az illúzió-világ egyik leglátványosabb manifesztuma, a legnagyobb kimérája, amely mögött szükségszerűen nincs semmi, és amely mégis megannyi ember számára maga az élet és halál ura.

Hogy megértsük a pénz illúzióját, és hogy éppen ebből az illuzórikus természetéből fakadóan felismerjük annak lehetőségét, hogy megszabadulhatunk jelenlegi formájától és sekélyes tartalmától, érdemes spirituális szempontból röviden összefoglalni, hogy mi is a pénz. Nekünk embereknek ugyanis van tényleges lehetőségünk, valódi értelemmel és rendeltetéssel felruházni ezt az általunk teremtett eszközt, amely ma hű szolgánk helyett, mindenünk felett uralkodó önkényúrrá változott.

A pénz bizalom

A pénzt, mint fizetőeszközt mindenki ismeri, és nap mint nap használja. Kevesen gondolnak bele, hogy milyen mérhetetlen bizalmi tőke áll ennek a hétköznapi használatnak a hátterében. Mennyi minden kell ahhoz, hogy ezek az önmagukban értéktelen papirfecnik és fémdarabok mindenkinek értéket jelentsenek, és ráadásul egyezményesített módon ugyanannyit is ‘érjenek’. A legtöbb ember sohasem gondol bele miféle hihetetlen emberi összefogás, mára globális összhang kell ahhoz, hogy a pénz működőképes gazdasági eszközzé válhatott az emberek kezében. Keveseket, vagy szinte senkit sem érdekel ma már, hogy mi a pénz hátterében álló ‘általános egyenértékes’, amely nemcsak hogy biztosítja a gazdasági tranzakciók elszámolhatóságát, hanem lehetővé is teszi azok gazdasági értékének összemérhetőségét. Mi ez az érték, amely a pénz hitelét adja?

Ha megnézzük a különböző pénzek kultúrhistóriáját, azt találjuk, hogy az évezredek során bármilyen tárgy lehetett pénz, amennyiben az egy meghatározott értékkel bírt, és amelyet mint általános fizetési eszközt hoszabb-rövidebb ideig az emberek egy meghatározott csoportja saját kereskedelmi forgalmában elfogadott. Az ilyen közmegegyezésen alapuló tárgyak, úgynevezett ‘árupénzek’, alapvetően csereszközök voltak, és a legváltozatosabb formákat ölthették: az európai népek körében is használatos só, vagy szarvasmarhától kezdve, kagylókon, bálnafogakon, a csendes-óceániai Yap-szigeti többszázkilós agronit kőérméken át, az új-Hebrida szigeteki tollakig, boreneói koponyákig. Hogy miből lett általánosan elfogadott fizetőeszköz, az azon múlt, hogy egy adott csoport mit gondolt törvényesnek. Ezt tükrözi a pénzre használt antik görög kifejezés a numiszma, amely a ‘nomizo’, gondolni és a ‘nomosz’, törvény szavakkal van rokonságban. És bizony, mikor valaki javait, saját értékeit pénzre váltja valójában bizalomra váltja azt. Arra a hitbéli meggyőződésre, hogy van egy emberi kollektíva, aki azt a pénzt, mint valamiféle váltót tőle valójában elfogadja majd valaminek ellenszolgáltatásaként. Ez ma triviálisnak hangzik, de nagyon is nem az.

A pénz hitelét az a kollektíva adja, aki elfogadja és használja azt. Más kérdés, hogy a pénzkibocsátás jogát ma állami törvény szabályozza, és állami monopóliumként kezeli. A történelem során viszont számos példát találunk arra, hogy az Egyház, majd egyes kereskedőházak, bankok saját úgymond magánpénzt nyomjanak. Saját pénzük hitelét az adta, hogy ezek a pénzek bármikor beválthatók voltak valamilyen pénzhelyettesítő árura. Ezt példázza például az angol pénznem neve, a ‘font’, ami arra utal, hogy a kiadott papír alapú váltó, bármikor egy font súlyú ezüstre volt váltható. Így, a kibocsátott pénz valójában egy halasztott fizetési ígéret hitelesítésére szolgált. Nem véletlen tehát, hogy a hiteles kifejezés egyben erkölcsi fogalommá is vált, amely arra utal, hogy az az ember vagy pénz hiteles, amely megtartja értékét, amelybe nyugodtan fektethető bizalom. És ez az, az értékmegőrző funkció ami miatt egyáltalán a pénz használható. Minél inkább tartja egy pénz az értékét, annál nagyobb bizalommal használják az emberek. A pénz bizalomból születik és a bizalom tartja fenn. Ha egy pénzbe az emberek már nem bíznak, az menthetetlenül elértéktelenedik, és szükségszerűen ki is megy a forgalomból. A pénz bizalmi természete a devizapiacokon látszik a legjobban, ahol az egyes devizák napi árfolyamváltozásai mögött, csak a legritkább esetben van valódi gazdasági ok; többségében pusztán a pénzügyi spekulánsok kollektív elvárásai és az egyes pénzek vásárlóerejébe vetett hit és bizalom a pénzügyi mozgások alapja.

A pénz valódi fedezete

Mindenki tudja, hogy a világkereskedelem történetében a legelterjedtebb és legtovább fennmaradó pénzügyi fedezet, az úgynevezett ‘aranyszabvány’ rendszere volt, amely elrendelte, hogy 1 kiló aranyra mennyi mennyiségű papír alapú váltó cserélhető. A világpiaci folyamatok megjelenésével viszont annyira sok pénzre lett az emberiségnek szüksége, hogy egyszerűen nem létezik annyi fém a földön, amennyi azt fedezhetné, így már 1971-ben megszűnt ez a kényszer. Azóta a közhasználatban lévő pénzeknek egyszerűen nincs, vagy csak virtuális fedezete van, amit lehet számszerűsíteni a legfurcsább mértékegységekkel, mint az energiafedezet (wattban mérve), a munkaerőóra-fedezet, vagy a szállítás-fedezet (kg x km/óra). Ezek azonban sohasem válthatók anyagi természetű javakra. A mai pénzek legérdekesebb tulajdonsága az, hogy valójában nincs semmiféle fedezetük, csak hitelük van. Hitelük alapja pedig tényleg nem egyéb, mint a beléjük vetett bizalom. Lehet, hogy ezt a bizalmat befolyásolja például a rendelkezésre álló pénzkészlet mennyisége, elérhetősége, értékállósága, stb., de alapja mindenképpen a működésébe és értékébe vetett hit.

A bizalom pénz

Világszerte megannyi természeti nép körében bőven vannak az olyan mikro-gazdasági közösségek, amelyek kiválóan működnek bárminemű pénz használata nélkül. Ezek a kommunisztikus közösségek egyszerűen a régi római alapelv szerint működnek: adok, hogy adj. Én teszem a dolgomat a közösség rendje és az abban betöltött szerepem szerint, és elvárhatom, hogy más is így tegyen. Ez persze feltételezi, hogy mindenki tudja a társadalomban elfoglalt helyét és szerepét és el is fogadja azt, és ezért megteszi a tőle telhető lehető legjobbat, mind magáért, mind a közösségért. Persze az ilyen közösségekben lehetetlen a tőkefelhalmozás, és klasszikus értelemben nincs is magántulajdon, mert minden a köz javát szolgálja. Egy nagyobb kollektíváét, amelynek együttes haszna mégis nagyobb egyéni haszonnal jár, mint az egyéni érdekkeresés. Ez a mentalitás a mai nyugati típusú fogyasztói társadalmakban, legfeljebb a család intézményében működik hellyel-közzel.

Miután a mai ember nem leli helyét saját világában, sem társadalmi rangját, sem szerepét nem fogadja el, nem is csoda, hogy szüksége van valamiféle szabályozó elvre, kötőfékre, igára amely azon a helyen tartja, ahová magát a társadalmi alárendeltség szerepében helyezte. Bármennyire abszurdnak tűnik: a pénz, a mai ember számára a metafizikai Rendet helyettesíti, a maga faragatlan esetlen formájában. A pénz, a modern emberek közti elveszett bizalom pótszere, általános egyenértékese: Miután az emberek nem bíznak egymásban, a pénzben bíznak. Miután egymás munkáját nem értékelik, pénzzel fejezik ki annak értékét. Miután nem képesek egymásnak önzetlenül adni, adásuk feltétele a pénz. Ennek a tudati értelemben vett kifordult állapotnak, és immorális viselkedésnek a végső eredménye az, hogy mára a pénz ural bennünket, ahelyett hogy mi uralnánk magunkat. Így vetül ennek az eszköznek az árnyéka minden ember életére.

Ez nem kell, hogy így legyen. Egy szellemiekben felszabadult emberi közösségnek, akiknek tagjai feltétel nélkül megbíznak egymásban, egyszerűen nincs szűksége erre a helyettesítő csereeszközre, erre az elvonatkoztatásra. Létezhetnek, és mikroközösségek formájában léteznek is olyan csoportosulások, ahol ez a bizalom működik; ahol egy nyújtott szolgáltatás, vagy árú jutalma, cseretárgya nem valami pénz, hanem az egyszerű viszonzás. Ahol mindenki azért tesz másokért, hogy azok is tegyenek érte. Nincs köztes formai egyenértékes. Ami pedig az ilyen bizalmi rendszer közös és egyetemes alapját adja, egyszerűen maga a szeretet. A szeretet, ami minden bizalom egyetlen forrása, és az egyedüli lehetséges közös fizetőeszköze minden embernek."

Tarr Bence

sziddhi
2009-09-29, 21:14
vágtázó csatamén hordában támad
(mi)

oldal
2009-09-29, 21:20
jó az, ha van,
az is jó, ha nincs,
de mégiscsak az a legjobb hogyha van
(oldal)

Susu
2009-09-30, 18:07
“A folyó és a szikla összecsapásából mindig a folyó kerül ki győztesen – de nem az erejének, hanem a kitartásának köszönhetően!”
(H. Jackson Brown)

oldal
2009-10-02, 09:51
jó az, ha van,
az is jó, ha nincs,
de mégiscsak az a legjobb hogyha van
(oldal)


jobb az,ha van és nem kell, mint amikor nincs és kéne.
(oldal rmx)

mooi klippe
2009-10-02, 10:28
"A pokol a többi ember."
Jean-Paul Sartre

napkutya
2009-10-02, 13:19
Egy emberben néha elhal a remény,de egy állatban soha.Amig él,él benne a remény,és él a hűség is.

Eeric Knight

Susu
2009-10-02, 19:25
“A hit varázslata csodálatos energiaáramlást vált ki. A kereszténység energiaforrás – a világegyetem legnagyobb energiájának forrása. A Biblia ennek az energiának a technikáit és képleteit tartalmazza.”
(Norman Vincent Peale: Hit)

trancemaster
2009-10-02, 19:33
“A hit varázslata csodálatos energiaáramlást vált ki. A kereszténység energiaforrás – a világegyetem legnagyobb energiájának forrása. A Biblia ennek az energiának a technikáit és képleteit tartalmazza.”
(Norman Vincent Peale: Hit)
A hit független minden vallástól...sztem! ;) Bár erre nem tudok egy jó idézetet! :)

Susu
2009-10-02, 19:44
A hit független minden vallástól...sztem! ;) Bár erre nem tudok egy jó idézetet! :)


“Nem könnyű dolog a sok [filozófiai, vallási] rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs – egyiket sem.”
(Buddha)
;)

fujin
2009-10-02, 22:53
“Nem könnyű dolog a sok [filozófiai, vallási] rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs – egyiket sem.”
(Buddha)
;)

...hmmm... :rolleyes: ...tetszetős... :) ;)

Susu
2009-10-03, 05:44
„A mosolyod olyan görbület, amely mindent egyenesbe hoz!”
(P. Diller)

napkutya
2009-10-03, 12:50
Az állatok csidálatos barátok,nem tesznek fel kérdéseket,és nem bírálják az embert
George Eliot

Susu
2009-10-03, 13:47
Az állatok csidálatos barátok,nem tesznek fel kérdéseket,és nem bírálják az embert
George Eliot

...ez nagyon pontot érő, csak nem engedi, mert már adtam (de bepótolom;) )

atis604
2009-10-03, 20:42
Osho: Mullah Nasreddin szokta mondani, hogy ő sose ivott egy pohár bornál többet. Sok barátja kifogásolta ezt az állítását, mert látták őt, ahogy az egyik pohár bort itta a másik után. Nasreddin azt mondta: „A második poharat az első fogja. »Én« csak egyet fogok. A másodikat az első fogja, és a harmadikat a második. Akkor már nem én vagyok a mester, így hogyan mondhatnám, hogy többet iszok egynél? »Én« csak egyet iszom – mindig csak egyet!”;)

napkutya
2009-10-04, 09:42
"I'm lookin for someone like me
Livin' in my own world to my own degree"
B-Real

sziddhi
2009-10-04, 17:55
Legyél a pillanat törtrésze csupán és figyeld magadat amint hazafelé haladsz sikeres éjszakából: észleled a gondolat halmazait amik a tudatosság felé áramlik és ennek te vagy a kiváltója: észleled a reménytelenséget minden alkalommal mikor már nem te vagy az észlény: érzed a suhanó árnyakat éj sötétjében ők téged keresnek várnak rád: kik ők?

Süti
2009-10-04, 21:29
Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.:rolleyes:

sziddhi
2009-10-05, 14:50
Legyél a pillanat törtrésze csupán és figyeld magadat amint hazafelé haladsz sikeres éjszakából: észleled a gondolat halmazait amik a tudatosság felé áramlik és ennek te vagy a kiváltója: észleled a reménytelenséget minden alkalommal mikor már nem te vagy az észlény: érzed a suhanó árnyakat éj sötétjében ők téged keresnek várnak rád: kik ők?

Lelked ismerete ő: kit éjszakánként vagy a nap úgy hozza apránként elhagyogatod: reménytelenség kik észben jártasok és várnak haza téged nem egy éjszakára a teljességben: hiú remény hisz lelkedet már apró darabokban szórtad szerte szét: ők várnak rád esténként a reménytelenségbe nyúló éjnek évadján?

sziddhi
2009-10-05, 14:51
Lelked ismerete ő: kit éjszakánként vagy a nap úgy hozza apránként elhagyogatod: reménytelenség kik észben jártasok és várnak haza téged nem egy éjszakára a teljességben: hiú remény hisz lelkedet már apró darabokban szórtad szerte szét: ők várnak rád esténként a reménytelenségbe nyúló éjnek évadján?

Lelki ismereted nincs így minden alkalommal veszíted ami marad még: ő mindent ad de te semmit csak veszel szépen apránként eltűnik a lelkiismereted: éj sötétjében várnak rád keresnek szüntelen Gestalt lénnyé álltak már össze: Nézed és fájod mivé lettem mámor izét csak azt: ki adta mindent adott de te csak vetted s vetted

sziddhi
2009-10-05, 14:52
Hajaj mily adás az ha csak veszel el a lelkedből apródarabokra esel szét mint ember lassan megszűnsz létezni. Igen de a nő nem tudja hogy tőle csak vesznek el ő mindent bele ad érzéseit reményeit távoli jövőt mindenét: és ő csak vesz el mindent: most nem érzi de ott lassan ki ürül minden érzés minden szó s MARAD A KÉJ ami vigasztaló ennyi volt nem több: apró darabok eggyé állnak embert csak találnak kinek kell a lélek hozzá simulva együtt élnek: s ő már nem ő kitudja mondani MI s lelkének darabjai örömmel újra vissza térnek testébe s élete remény s kéj nem fontos csak MI: DE ÉRZÉST TUD ADNI szerelemnyit életnyi hosszan csak egynek mint magának mással is tudja adni?

Beatrice
2009-10-05, 23:15
“A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre.” (Sigmund Freud)

napraforgo
2009-10-06, 12:10
“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.” (Müller Péter)

Dió
2009-10-07, 12:37
Lomha gond, ha szállna még
Fonalat eresztve,
Mint váratlan pók, amely
Utat fog keresztbe,

Homlokunkon szétfoszol,
S nincs nyomába semmi,
Csak a nagy csönd, amelyben
Oly jó ketten lenni.

Szavak helyett ajkadat
Néma csókkal kérdem:
Mi lehet ez, tudod-e?
Érted? Én nem értem.

Szerelem? vagy boldogság?
Vagy szent-egyszerűen
Az az ősi, lusta kéj
Sejlik e derűben,

Melyet Isten érzett, a
Teremtéstől fáradt
Ifjú Isten, s jóíze
Ajakára áradt,

És egy csöppje rácsordult
A furcsa agyagra,
Mely azóta öltözik
Szívekbe s agyakba --


Részlet Tóth Árpád Áldott nyári délután c. verséből

PaXxX
2009-10-07, 21:20
"Ha feltételezünk egy meghatározott tartalmat, valamilyen meghatározott létezést, akkor ez a tartalom, mert meghatározott, sokféle vonatkozásban van más tartalmakkal; számára nem közömbös, hogy egy bizonyos más tartalom, amellyel vonatkozásban van, van-e, vagy nincs; mert csak az ilyen vonatkozás által lényegileg az, ami"

Beatrice
2009-10-08, 13:36
"Minden kapcsolat egyfajta szent őrület, melyet nem megfejteni kell, hanem tisztelni rejtett titkait."

Susu
2009-10-08, 17:17
“Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.”
(Mahatma Gandhi)

Susu
2009-10-10, 14:23
“Egész életünkben arra lettünk kondicionálva, hogy bizonyos gondolataink legyenek a dolgokról. A gondolatok tesznek bennünket boldogtalanná – de a gondolatainkat megváltoztathatjuk! Az életszínvonaladon úgy javíthatsz, ha a gondolataidon javítasz, és gondolataid hatással vannak érzéseidre.”
(Andrew Matthews – Hallgass a szívedre)

Beatrice
2009-10-10, 16:54
"Az alkoholista az, aki annyit iszik mint mi,csak ellenszenves" :D

PaXxX
2009-10-10, 22:31
"racionális logikánk alapja az a hit, amely szerint a jövő hasonlítani fog a múltra."
Dr. Shiu

Susu
2009-10-13, 06:32
“Aligha van még egy tevékenység, még egy vállalkozás, amely olyan vérmes reményekkel és kilátásokkal indul, és mégis rendre olyan kudarcot vall, mint a szeretet. Ha bármely más tevékenységgel ez volna a helyzet, az emberek mohón igyekeznének kideríteni a kudarc okait és megtanulni, hogyan csinálhatnák jobban – vagy felhagynának vele. Mivel ez utóbbi a szeretet esetében lehetetlen, a kudarcon alighanem csakis úgy lehet felülkerekedni, ha megvizsgáljuk az okait, és elkezdjük tanulmányozni a szeretet jelentését.”
(Erich Fromm)

Susu
2009-10-13, 19:29
“Egy kedves szó olyan, akár a tavaszi napsütés.”
(orosz közmondás)

(Emőkének:) )

Pimpa
2009-10-14, 06:52
"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe."

Gabriel García Márquez: Száz év magány kezdőmondata

szylu
2009-10-15, 16:22
"Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek.
Egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet." (az új kedvencem :))

davidvincent
2009-10-15, 18:53
"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe."

Gabriel García Márquez: Száz év magány kezdőmondata

zseniális

Susu
2009-10-15, 19:01
“A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.”
(Abraham Lincoln)

Susu
2009-10-15, 19:23
“Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet füz össze.”
(Szt. Bernát)

Dió
2009-10-15, 21:16
Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni.
Részlet Hamvas Béla: A bor filozófiája

davidvincent
2009-10-16, 18:54
"...Aztán: ismertem egy lányt, akinek története a napló tartalmát jelenti. Nem tudom, hogy a csábítója igazi csábító volt-e, azt sem tudom, hogy másokat is elcsábított-e - a férfi naplójából mindenesetre ez tűnik ki. Ugyanakkor azt is kiolvashattam a sorok közül, hogy sokkal inkább szellemi lény volt, mintsem egy hagyományos, csúf csábító. Néha megszokott dolgokat kívánt, néha csak egy köszöntést, ezzel be is érte - és ez volt benne a legszebb. Értett ahhoz, hogy szellemével lenyűgözze a lányt, akit kiszemelt: meghódította, elkábította, magához édesgette. De birtokolni nem akarta a szó legkegyetlenebb értelmében. Értett ahhoz, hogy a lányt eljuttassa addig a pontig, amikor az már mindent feláldozna érte. Amikor ezt elérte, félbeszakította művét, egyetlen szót sem ejtett szerelemről, egyetlen vallomást, ígéretet nem tett neki.
A lány pedig megkettőzött keserűséggel hol magának, hol szerelmesének tett szemrehányásokat, mert azzal a tudattal kellett megküzdenie, hogy ez a szerelemnek nem nevezhető szerelmi viszony valójában csak képzelődés. Senkinek sem beszélhetett róla, senkinek sem tárhatta fel a szívét, mert mit mondott volna e szerelmetlen szerelemről? Azt, hogy álom? Ha álmodunk, álmunkat elmesélhetjük másoknak, de amit a lány átélt, nem álom volt, hanem valóság. Ám amikor ki akarta mondani legbensőbb érzéseit, amit valóságnak hitt, abban a pillanatban minden valóságlátszata szertefoszlott. Egyetlen ember sem tudta megérteni történetét, legkevésbé önmaga. Titka mázsányi súlyokkal nehezedett rá."
(Kirkegaard: A csábító naplója)

S.O.L.O.
2009-10-17, 14:14
Az öreg zsidó nagyon-nagyon vágyott arra, hogy egyszer, még az életében, lássa a Jóistent. És mert nagyon mélyen hívő, s ezen-felül derék ember is volt, a Jóisten meghallgatta a kérését és megjelent előtte. Az öreg zsidó leroskadt a földre, eltakarta az arcát és ezt dadogta:
- Uram Istenem! Én nem tudtam, hogy Te ilyen hatalmas, fényességes, az ember számára felfoghatatlan vagy. Kérlek segíts nekem, hogy jobban megértselek. Mondd, mennyi a Te számodra egyetlen pillanat?
- Ami az én számomra egyetlen pillanat, az a te számodra százmillió esztendő!
- Óh! - sóhajtotta az öreg zsidó. - És mennyi Neked egy fillér?
- Ami nekem egy fillér, az neked százmillió arany!
Az öreg zsidó összetette a kezét.
- Édes Istenem, adj nekem egy fillért!
- Máris adok fiam, csak várj egy pillanatig!...

Susu
2009-10-17, 14:34
“Ezen a földön ne készülj nagy nyugalomra, inkább nagy béketűrésre.”
(Kempis Tamás)

Hey(Jude)
2009-10-19, 11:16
.Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban.
A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra.
(Jim Morrison)

PaXxX
2009-10-19, 21:57
"A gondolatom én vagyok: ezért nem bírom abbahagyni. Létezem, mert gondolkodom... és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam."
Sartre

ezzel azért lehet vitatkozni

PaXxX
2009-10-19, 22:17
„A szorongás semmije fölfedi az emberi lény legmélyére jellemző semmit”
Heidegger


"Az ember az egyetlen teremtmény a világon, amely nem akar az lenni, ami."
Camus

davidvincent
2009-10-19, 23:37
"Az élet értelme

Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.

Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.

Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.

Hát akkor mi?

Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára."

(Örkény: Egyperces novellák)

Susu
2009-10-20, 04:59
“A legkegyetlenebb hazugságot sokszor a hallgatás fejezi ki.”
(Robert Louis Stevenson)

Beatrice
2009-10-20, 14:41
"Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen.
Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át.
A kendő csak később hullik le a szeméről,
és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg,
mit is élt át és mi volt élményei értelme."

Susu
2009-10-21, 21:40
“Bármit akarsz mondani, mielőtt másnak mondanád, előbb mondd magadnak!”
(Seneca)

Susu
2009-10-21, 22:14
“A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet.”
(1 Korinthus 13: 4-8, 13)

Susu
2009-10-22, 19:50
“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”
(HamiaLinda)

PaXxX
2009-10-22, 22:01
"Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó."
Immanuel Kant

Susu
2009-10-23, 05:15
“Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.”
(XIV. Dalai Láma)

nils
2009-10-23, 19:18
"Látod, mindenki fél,
Hogy ha nem siet
Hát elszalasztja
Az esélyét
A nagyobbra, többre, jobbra,
És mindenki árt,
Készakarva,
Jobbra-balra,
Csapkod és oszt,
Aki kapja, marja.

Az emberek, nézd
Rohannak most is
Körbe-körbe,
Végül mindig
Egymást csalják tőrbe
De egyszer a győztes is veszt,
Ül a sorsa romjain
Összetörve
Néz a ködbe,
Mint egy görbe tükörbe

Ha az indulat
Néha elragad
Hát ne feledd,
Hogy gyenge vagy...

Az Idő a legjobb
Mesterlövész
(Nem a józan ész)
Fegyverében régóta kész
(Régóta kész)
A szíved felé szárnyaló
Gyilkos ezüstgolyó.

Hát jobb lesz, ha élsz,
És nem beszélsz folyton
Össze-vissza,
A hazugságnak nincsen
Se vége, se hossza,
Ha bűnös is vagy,
Akard, és lehetsz még
Újra tiszta,
A hitedet más
Úgysem adja vissza.

Ha a pillanatnak
Terhe nagy
Hát köszönd meg,
Hogy élni hagy...

Az Idő a legjobb
Mesterlövész
(Nem a józan ész)
Fegyverében régóta kész
(Régóta kész)
A szíved felé szárnyaló
Gyilkos ezüstgolyó."

Kovács Ákos

xyz
2009-10-23, 20:23
"kérsőre jár,hanyat fekszem az ágyon és bámulom a csilagos eget, megfogalmazódik bennem a kérdés;hova a francba tűnt a tető"

PaXxX
2009-10-23, 20:35
“Egyre nyilvánvalóbbnak látszik, hogy amit normálnak hívunk a pszichológiában, az valójában az átlag pszichopatológiája, és számunkra annyira elterjedt és nem drámai, hogy észre sem vesszük azt.”

Walsh

fufala
2009-10-25, 21:07
The Smell of Pomade

October 24, 2009 by redtreetimes

I was taking a shower yesterday when a scent filled my nose. It was an odd yet familiar smell, a bit like gunpowder wafting from the barrel of a gun. It wasn’t something that I had anticipated and I don’t know where it came from but I was suddenly reminded of TV John McKeever, a character from the BBC series Hamish MacBeth that ran several years back. That’s him in the photo. The show was the story of a quirky,small Scottish village and its constable, Hamish MacBeth (played by Robert Carlyle.) It reminded me of a Highland version of Northern Exposure except that it had more drama and mystery, a whodunit with a bit of humor.

One of the main characters was TV John McKeever, so named for having been the first in town with a TV, who was more or less MacBeth’s deputy. He was a tall, mysterious character with a bit of clairvoyance. He had experienced a premonition of his own death and knew that his death would be imminent when he would smell a particular scent of pomade, which is a hair gel of sorts. Think of the Dapper Dan cans in O Brother Where Art Thou? This was a recurring plot point in the series.

So there I was in the shower, thinking of TV John and the smell of pomade that would be to him the smell of death, and I began to wonder, “What if this scent I now smelled was my smell of pomade?”

What if today were to be my last day on this earth? How would I live it? If I were able to scan back through this last day, as though the day were a movie viewed through my eyes, what would I see? Would today be a good day to carry with me as my last day, filled with images that meant something to me?

All this was within a flash of seconds and I found myself realizing that I was taking so much for granted around me. I was not stopping, if only for a moment, to take in the way things really appear around me. To take in the grandeur of the trees of the forest that I walked through every day. To look up at the stars on a cold autumn night and see the way the stars and planets change position in the sky. To see how a squirrel races through the limbs of the hickories around my house.

Simple things. Things that I simply forget to take notice of on a regular basis. But things that give texture and depth to my life, things of which I would want to take notice on that day when the smell of pomade wafted into my nostrils…


from: redtree times
http://redtreetimes.wordpress.com/2009/10/24/the-smell-of-pomade/

DeltaThePsycho
2009-10-26, 01:28
túl sokat vártam, túl mély a hó
túl boldog vagyok, túl nyamvadt vagyok
hát most aztán itt az idő
nincs többé elveszett jövő
nincs nagyobb szégyen, mint hiába várni
nincs sürgetőbb, mint rohanni
fejjel rohanni a falaknak
ha mindenki rohan, leomlanak
(G.A.)

Wally
2009-10-26, 09:52
"Sok emberrel egyszerre nemigen lehetünk baráti viszonyban, aminthogy szerelmet sem érezhetünk sok ember iránt egyszerre."

Arisztotelész

Wally
2009-10-26, 09:55
" Az erős, szívós ölelés eggyé teszi őket, nincs már két testük, de azért kettős az alakjuk, nem fiu az, sem nő: mindkettő s mégsem e kettő. "

" Nem fér össze nagyon, de nem is lakozik soha együtt méltóság s szerelem. "

" A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek. "

" Ahány kagyló a tengerparton, annyi kín a szerelem. "

Szerelmesnek lenni annyi, mint ép ésszel őrjöngeni. "

Ovidius

Wally
2009-10-26, 10:12
“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.”

Seneca

Susu
2009-10-27, 18:03
“S mint ahogy csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanataiban segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete, úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem “másféle”, ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló. Mert mindig a “másfélé-t” szeretjük, őt keressük, az élet minden helyzetében és változatában…tudod-e már? Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két “egyféle” ember találkozik. Oly ritka ez, mintha a természet erővel és fortéllyal akadályozná meg ezt az összhangot – talán, mert a világ teremtéséhez, az élet megújulásához szüksége van a feszültségre, mely az örökké egymást kereső, ellentétes szándékú és ütemű emberek között keletkezik.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Dhamma
2009-10-27, 19:06
“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.”

Seneca

ez jó:)

0.1
2009-10-27, 19:38
“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.”

Seneca
Szerintem meg ez hülyeség...nyálas,szentimentális,irreális...és nem is emberről szóló gondolatok,max jézus lehetett így a dolgokkal...:D

Dhamma
2009-10-27, 19:41
De attól még szép...:)
nem is az a topic címe h valóságos idézetek:D:cool:ccc:D

0.1
2009-10-27, 20:08
De attól még szép...:)
nem is az a topic címe h valóságos idézetek:D:cool:ccc:D
Ugordj le a földre Nóri,mer különben nem találod meg soha a számításodat....a szép meg különben is máshol kezdődik...:)

PaXxX
2009-10-27, 20:17
ez elég komoly ...

„Miért léteznek többen?” Először lehetőségi vizsgálat kell.
„Mindenekelőtt azt látjuk, hogy a másvalaki-számára-való lét az önmagáért-létező harmadik ek-sztázisát jelenti. Az első ek-sztázis ugyanis az önmagáért-létező három dimenziós kivetításe egy olyan lét felé, amelyet a nem-lét módján kell léteznie. Ez jelenti az első rést, az a semmítést, amelynek az önmagáért-létezőnek önmagához képest lennie kell, az önmagáért-való elszakadást mindattól, ami ő, amennyiben ez az elszakadás léte alkotóeleme. A második ek-sztázis, a reflexív ek-sztázis ettől az elszakadástól magától való elszakadás…” „A gondolkodó ek-sztázis tehát gyökeresebb ek-sztázis, a másvalaki-számára-való lét felé vezető úton helyezkedik el. A semmítés végső állomásának, eszményi pólusának valóban a külső tagadásának kellene lennie, azaz egy önmagában-létező kettéhasadésnak vagy közömbös jellegű térbeli külsőségnek.” De semmiképpen nem érheti el a külsőleges-tagadását, „mert az önmaga-számára-való nem hozhat létre magából valamilyen más létezőhöz képest tagadást, amelyet magában foglalna, hiszen ezzel megszűnnék önmagáért-létező lenni. A más-valakiért-való lét alkotóelemeihez tartozó tagadás tehát belső tagadás, semmítés, amelynek az önmagáért-létezőnek lennie kell, ugyanúgy, mint a gondolkodó semmítés.”

Sarte

0.1
2009-10-27, 20:29
ez elég komoly ...

„Miért léteznek többen?” Először lehetőségi vizsgálat kell.
„Mindenekelőtt azt látjuk, hogy a másvalaki-számára-való lét az önmagáért-létező harmadik ek-sztázisát jelenti. Az első ek-sztázis ugyanis az önmagáért-létező három dimenziós kivetításe egy olyan lét felé, amelyet a nem-lét módján kell léteznie. Ez jelenti az első rést, az a semmítést, amelynek az önmagáért-létezőnek önmagához képest lennie kell, az önmagáért-való elszakadást mindattól, ami ő, amennyiben ez az elszakadás léte alkotóeleme. A második ek-sztázis, a reflexív ek-sztázis ettől az elszakadástól magától való elszakadás…” „A gondolkodó ek-sztázis tehát gyökeresebb ek-sztázis, a másvalaki-számára-való lét felé vezető úton helyezkedik el. A semmítés végső állomásának, eszményi pólusának valóban a külső tagadásának kellene lennie, azaz egy önmagában-létező kettéhasadésnak vagy közömbös jellegű térbeli külsőségnek.” De semmiképpen nem érheti el a külsőleges-tagadását, „mert az önmaga-számára-való nem hozhat létre magából valamilyen más létezőhöz képest tagadást, amelyet magában foglalna, hiszen ezzel megszűnnék önmagáért-létező lenni. A más-valakiért-való lét alkotóelemeihez tartozó tagadás tehát belső tagadás, semmítés, amelynek az önmagáért-létezőnek lennie kell, ugyanúgy, mint a gondolkodó semmítés.”

Sarte
Hűűű elvesztettem a fonalat,már az első sornál...aki ezt átgondolja kb a 3. sorig,az vmi kezdő filozófus vagy tiszta hüje:)

PaXxX
2009-10-27, 20:32
Hűűű elvesztettem a fonalat,már az első sornál...aki ezt átgondolja kb a 3. sorig,az vmi kezdő filozófus vagy tiszta hüje:)

...annyira nem gáz ..Sarte Lét és semmi fejtegetésébol van .... mondjuk néhol el van tulozva ..

PaXxX
2009-10-27, 20:44
szintén nem rossz része ...

"Arra vagyok ítélve, hogy mindörökre lényegemen túl létezzem, túl tettem indokain és mozgató rugóin: arra vagyok ítélve, hogy szabad legyek.” Azaz nem áll szabadságunkban nem-szabadnak lennünk. „Az emberi valóság azért szabad, mert nem elegendő, mert örökösen el van szakítva önmagától, mert az, ami volt, egy semmi által van elszakítva attól, ami most, s attól, ami lesz.” „Az ember azért szabad, mert nem önmaga, hanem önmagánál való jelenlét. Az a lény nem lehet szabad, aki az, ami. A szabadság éppen az a semmi, amely léteztetettként van az ember mélyén, s amely arra kényszeríti az emberi valóságot, hogy ne legyen, hanem önmagát megvalósítsa.” „A szabadság ilyeténképpen nem egy létező: a szabadság az ember létezése, vagyis létezésének semmije.”"